Crystal Eyes(hun)▪Completed

12.

,,Tavaszodott.

David húgának az állapota nem javult,sőt gyakrabban lett orrvérzése.David rendkívül aggódott a húgáért.

Eközben végeznie kellett a zenészi kötelességeit is.

Új albumot ígért és alig pár szám volt készen.

Nagy nyomás volt rajta a családja,a munkája és a tanulás miatt is.

A menedzsere is arra buzdította,hogy próbáljon meg dalt írni.

Davidnek ez nehezen ment.

Csupán három dologra tudott gondolni dalírás közben:

A beteg húgára.

Az anyjára.

És az átható kék szemű lányra.

Sokat gondolt rá,bár ennek az okát nemtudta.

Ha a lányra gondolt tudott dalt írni.És ez meglepő volt számára.

Sok időt töltött a lány társaságában bár ő még mindig nem szeretett David közelében lenni.

Vagyis a fiú ezt így gondolta."

●David szemszöge●

Az órára néztem.

4:25

Nem tudtam elaludnj aztán pedig nekiálltam dalt írni.

Megírtam kettőt.

Végül az idő elszaladt és nemsokára már úgy is kelnem kell így már nincs értelme aludni.

Lementem a konyhába és csináltam szendvicseket.Ötöt kint hagytam magamnak a többit pedig félretettem anyának és Lilynek reggelire.Seperc alatt befaltam a szendvicseket majd a telefonommal leültem a kanapéra.

A rajongói üzenetekre válaszolgattam és twitteren elnézést kértem tőlük,hogy megváratom őket az albummal.

5:17

Indultam az emeletre.

Csendesen benyitottam Lily szobájába.Édesdeden aludt.Leültem az ágyára és mosolyogtam a békés arcát nézve.Lily megmozdult,a hasára fordult.

Ijedten kaptam a párnához.

Szőke hajcsomók voltak rajta.

Összeszorított szájjal sétáltam át anya szobájába.

-Anya.Anya kelj fel.-ráztam meg a vállát.

-Mi a baj?Miért nem alszol?

-Potyog Lily haja.-mondtam idegesen.-Anya tudod hogy ez...

-Igen tudom de legutóbb is a hajhullásra pár hétre meggyógyult.Most is meg fog.-bólogatott hevesen,de láttam a szemében a könnyeket.-Menj öltözz fel és keltsd fel Lilyt és kérlek nyugtasd meg.Mindjárt megyek.-A szobámba mentem felvettem egy farmert és egy másik pólót.Bementem Lilyhez.Kivettem egy sapkát a szekrényéből.

-Lily...angyalkám ébredj.-szóltam hozzá lágy hangon.

-Mi az David?-kérdezte álmos hangon.

-A doktorbácsi hívott,hogy hiányzol neki így meglátogatjuk jó?

-Rendben.-mondta.

A fejére húztam a sapkát majd átöltöztettem.

Amikor leértünk anya már ott várt ránk.Veszálltunk az autóba és amilyen gyorsan csak lehetett a kórházba hajtottunk.

Lily orvosa bemenet egy kórterembe anyával és Lilyvel én meg kint maradtam.

Leroskadtam egy székre.

Csak bámultam magam elé.

Majd a tenyerembe temettem az arcomat.

Nem veszíthetem el Lilyt.

Nem halhat meg.

Nem lehet.

Fél óra múlva nyílt az ajtó.

-Mi van a húgommal?-mentem neki szinte azonnal az orvosnak amint kilépett.

-Nézze David....Lily állapota sokat romlott az elmúlt időben.A sugárkezelést folytathatjuk de a mellékhatásoktól gyakran lesz fáradt.Nézze....még van remény,de szeretném ha ön és az édesanyja minden eshetőségre felkészülnének.-mondta Dr.Stole,Lily kezelőorvosa.

-Nem fog meghalni.

-David....

-Nem hal meg a kishúgom.Bemehetek?-biccentettem az ajtó felé.Bólintott.-Anya....Lily....-anya könnyezve ült Lily mellett.

-Meg fogok halni ugye?-azonnal Lilyhez mentem.

-Nem angyalkám nem fogsz meghalni.Ilyesmi eszedbe se jusson.-simítottam meg az arcát.

-De már hajam sincs.-nézett rám szomorúan a bociszemeivel.

-Így is gyönyörű vagy.-öleltem meg törékeny kis testét.

-Aludj kincsem.A doktorbácsi is ezt javasolta oké?Úgyis beszélnem kell a bátyáddal.-mondta neki anya.Lily bólintott mire anya félrevont engem.Előre féltem attól amit mondani akar.-Elmondta az orvos amit nekem?-kérdezte halkan.Bólintottam.

-Mit fogunk csinálni?

-Te most elmész az iskolába.

-Mi?Nem!-akadtam ki.Mindezek után azt akarja,hogy iskolába menjek?Mindenképpen Lily mellett a helyem.

-Elmész az iskolába.Azzal,hogy itt ülsz Lily nem fog kigyógyulni a betegségéből.-nézett rám könnyezve.

-Anya,Lily meg fog gyógyulni.

-Nemtudom David.Nemtudom.-sírta el magát.Szorosan magamhoz öleltem és felfelé pislogva próbáltam magamba folytani amit legbelül éreztem.-De nem akarom,hogy mulassz az iskolából.Kérlek menj el a kedvemért.-nézett rám könyörgően.

-Rendben.-sóhajtottam.A falon lévő órára néztem.7:49.Még hazamegyek a táskámért és míg odaérek az iskolába,akkor lehet beérek az első órára 15 perces késéssel ha sietek.-Bármi van...Bármi....Azonnal hívj és már itt is vagyok.

-Rendben fiam.Most menj.-simított végig a karomon.

Lilyre néztem majd egy jó nehéz súllyal a szívemen léptem ki a kórteremből.

●Madelaine szemszöge●

-Te is észrevetted milyen furcsán viselkedik David?-kérdezte tőlem Kira a szekrényemnél toporogva.

David felé néztem.

Scott és Nate társaságában álldogált a szekrényénél,de mintha nem lett volna ott.

Vagyis persze ott volt....de mégsem.

A padlót bámulta és teljesen magábazuhantnak nézett ki.

A mai nap még nem is szólt hozzám.

Naponta párszor mindig megkeres az ökörségeivel amit meglepően élvezek hallgatni amikor nem mond nagy disznóságot.

De ma még csak rám sem nézett.

Hogy nem vettem észre hogy valami baja van?

Mert egyértelműen valami baja volt.

Látszott rajta.

Becsengettek.

Mindenki vánszorgott a termek felé.

David elhaladt mellettem.Beértem őt.

-Minden rendben?-ment tovább.Megragadtam a karját mire meglepődve nézett rám.Valószínűleg meg sem hallotta a kérdésem.-Minden oké?-kérdeztem ismét.

-Persze...-mondta fáradt félmosollyal az arcán.

Nem szerettem volna erőltetni a dolgot hátha olyanba tenyerelek bele amihez abszolút semmi közöm.

De aggódtam érte.

Nagyon is.

×××××××××××××××××××××××××××

Már elég későre járt amikor végre kiszakadtam a tanteremből.

Alapjáraton hét órám volt még mentem rajzra és benéztem matekra is.

A táskámmal a hátamon mentem ki a folyosóra,felvettem a dzsekimet.

A folyosón minden csendes volt csupán az én lélegzetvételem tűnt hangosnak.

Bepakoltam a maradék könyveimet a táskámba majd amint megfordultam majdnem szívrohamot kaptam.

David volt a folyosó vége felé egy szekrénynek támaszkodva.

Nem is hallottam,hogy van itt valaki más is rajtam kívül.

-Mit csinálsz még itt?-Nem válaszolt.Rám sem nézett.Csupán a padlót bámulta rezzenéstelen arccal.

Közelebb mentem hozzá.10 méterre állhattam tőle.

Ott álltunk a kihalt folyosón csendben,én őt nézve,ő pedig a padlót bámulva.

-Aggódom érted.-mondtam halkan,de elég hangosan ahhoz,hogy meghallja.

A földre szegeződött tekintetét lassan felemelte,és a szemembe nézett.Meglepődve néztem a bánatos barna szemeibe.Nyoma sem volt a szokásos csillogásnak a barna íriszeiben.

Ellökte magát a szekrénytől és felém kezdett jönni.Minden lépésnél mintha változott volna az arca.
Dühösből,csalódottá,szomorúvá majd reményvesztetté vált.Amikor odaért hozzám a derekamnál fogva az ölelésébe húzva szorosan magához láncolt.Az első dolog ami az elmémbe kúszott az az volt,hogy most először ölel meg engem.A második ami megragadta a figyelmemet az David remegő teste volt ami körbeölelte az enyémet.Szorosabban bújtam hozzá és a hátát simogatva próbáltam megnyugtatni.

-Shh.....-súgtam neki.Nem tudtam mi a baja,miért remeg,és hogyan tudnék segíteni rajta...egyszerűen csak ott voltam mellette amikor szüksége volt valakire aki támogatja bármiben is.

Több percig álltunk így.Majd hirtelen elhúzódott,de még így is nagyon közel volt hozzám.A lélegzetét is éreztem.Mivel csupán épphogy a válláig értem nem tudtam a szemébe nézni.

-Akarsz beszélni róla?-kérdeztem.

Lepillantott rám,a szemében még mindig ott volt a szomorúság.Rossz volt őt így látni.Mindig magabiztos,egoista és poénkodik most pedig....semmi.

-Nem.-mondta.-Hazaviszlek.-futott át az arcán egy aprócska félmosoly.

Olyan gyorsan tűnt el az arcáról mintha ott se lett volna.

Az egyik keze még mindig a derekamon volt úgy kezdett el vezetni ki az épületből az autójához.

Kinyitotta nekem az ajtót.Csendesen telt az idő míg hazavitt.Amikor kiszáltam az autójából még visszanéztem rá.

-Ha beszélgetni akarsz én itt vagyok.

-Köszönöm.-mondta majd elhajtott.

XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX

,,David húgát hazaengedték az orvosok,de azzal a feltétellel,hogy heti háromszor meg kell látogatnia a kórházat minimum.Az elmúlt egy hétben két sugárkezelést is kapott,a gyönyörű szőke haját teljesen elvesztette.David és az anyha nehezen viselték az egészet,de tartaniuk kellett magukat Lily kedvéért.David anyja nem szerette volna ha David mulaszt az iskolából így kénytelen volt bejárni,de koncentrálni nem egészen tudott.A barátai előzt próbálta azt a látszatot kelteni,hogy minden rendben,de Madelainet nem tudta átverni ezért is tartotta a távolságot a lánytól ha ez nehezére is esett.Madelaine békén hagyta Davidet mert pontosan tudta mikor van valakinek szüksége egy kis magányra."

●Madelaine szemszöge●

-Még nézni is rossz őt.-biggyesztette le a száját Kira.Igaza volt.Eddig azzal volt bajom,hogy David időnként felidegesít a hülyeségeivel most viszont még Natehez és Scotthoz is alig szól.

-Menjünk be a terembe.-húztam be őt az osztályba és leültettem magam mellé.

A történelemórákat mindig egy olyan teremben tartjuk ahol a padok kétszemélyesej ugyanis a legtöbb feladatot kettesével kell megcsinálni és olyankor a tanár osztja ki a témákat és választja ki a párokat.A tanár most is másodpercre pontosan érkezett és egész órán megállás nélkül diktált.Az óra utolsó tíz percében pedig nekiállt kiosztani a feladatokat és a párokat.

-Kira,Scott:Napóleon; Sofie,Nate:1948-as forradalom;Lindsey,Adam:1.világháború;Madelaine,David:2.világháború....-sorolta.Hátranéztem Davidre,engem nézett.-A beszámolókat péntekre kérem van rá három napuk ne spóroljanak az oldalakkal mert minimum 5 A4es oldalon kérem.Legyen további szép napuk.-hagyta el a termet.Odamentem Davidhez.

-Ma délután neked jó?-kérdezte.Bólintottam.-Egyik felét megcsináljuk akkor ma,a többit meg mondjuk csütörtökön rendben?-ismét bólintottam.Az elmúlt héten összesen nem beszélt ennyit hozzám.Felállt a helyéről.-Majd üzenetben elküldöm a címet,nincs messze a házatoktól.

-Oké.-mondtam mire azonnal elhagyta a termet.

XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX

Fél órája lehettem otthon amikor üzenetet kaptam Davidtől.Tényleg nem lakott messze,az utcájuk csupán kettővel arrébb volt onnan ahol én laktam.Beletelt pár percig míg megtaláltam melyik ház is az övék,hasonlóan nagy volt mint a mi házunk.

Becsengettem majd vártam hogy David jöjjön ajtót nyitni nekem.Ezért is lepődtem meg annyira amikor nem David hanem egy szőke középkorú nő valószínűleg David anyukája nyitott ajtót.Ő megnyugtatóan mosolygott rám és beljebb invitált.Idegesen mosolyogtam rá miután bemutatkoztam neki.
Christina az ő neve és megkért,hogy nyugodtan tegezzem őt.

-David fent van az emeleten.Bal oldali ajtó.-mosolygott rám.Visszamosolyogtam rá majd az emeletre indultam.

Amint kinyitottam az ajtót egyből tudtam,hogy rossz szobába nyitottam be.Nemhogy David nem volt sehol,de ez egy kislány szobája volt aki az ágyon feküdt egy kendővel a fején.Meglepődve nézett rám.

-Te ki vagy?-kérdezte majd felült.

-Én...öhm...sajnálom rossz szobába nyitottam be Davidhez jöttem.-magyaráztam zavartan.

-Hogy hívnak?Én Lily vagyok.David tesója.

-Én....

-Te mit keresel itt?-lépett be a szobába David és láthatólag nem örült,hogy ebben a szobában tartózkodom a húgával.

-Beszélgetünk Daviiid-mosolygott rá a kislány mire David arcvonásai megenyhültek.-Mi a neved?-nézett ismét rám Lily.

-Maddy.-mosolyogtam rá.

-David barátnője vagy?

-Nem!-hallatszott a válasz tőlem és Davidtől.

-De azért fogsz rá vigyázni ugye?-nézett rám bociszemekkel.Nem értettem miről beszél ez a pici édes teremtés.-Miután én már nem leszek....-mondta.David azonnal a kislányhoz pattant.

-Lily angyalkám....ez nem fog megtörténni.Minden rendben lesz.-mondta neki.Összeszorult a torkom amikor rájöttem,hogy David húga valószínűleg beteg.A kislány halványan elmosolyodott.

-Babázol velem?-nézett rám.

-Most egy feladatot kell csinálnunk kincsem majd később én játszok veled jó?-kérdezte tőle David.Lily bólintott,David megpuszilta a homlokát majd visszasétált hozzám.-Gyere!-sétált ki az ajtón.Követtem őt egy másik szobába,oda ahova eleve mennem kellett volna.

A szobája tipikus fiú szoba volt.Sötéték és egyszerű.Bár a falon volt két gitár amit megcsodáltam.

-Kezdhetjük?-köszörülte meg a torkát David.

-Persze.-mondtam

------------Pár órával később---------

-Akkor csütörtökön jövök.-pakoltam össze a cuccaim és az ajtó felé mentem.Már lenyomtam a kilincset amikor David szólt,hogy várjak.

-Ne beszélj senkinek a húgomról.....arról,hogy beteg.-feszült meg az állkapcsa.-Nem akarom,hogy valaki aki megtudja...nem te...nemhinném hogy te olyan vagy de mások....nem szeretném ha a média rászállna a családomra.Főleg nem Lilyre.Így is elég baja van szegénynek.-megértően bólogattam.

-Sajnálom.-mondtam.

-Mit sajnálsz?-kérdezte.

-Hogy beteg a húgod.-mondtam halkan.

Nem mondott semmit.Nem akart belekeverni a családja gondjai,ezt meg is értem.Senkije nem vagyok neki,hogy lelkizzen velem

-Akkor majd csütörtökön jövök ugyanekkor mint ma.-mondtam.Bólintott.Lesétáltam a lépcsőn.

David anyukája a kanapén ült.Halványan rám mosolygott.

-Viszlát.-mondtam.

-Viszlát bogaram.-mosolygott rám.

XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX

●David szemszöge●

Csütörtökön Madelaine ugyanakkor jött mint kedden.Ezúttal tényleg csak ketten voltunk,kedden azt hittem anya és Lily elmennek az orvoshoz,de azt átrakták szerdára.Most viszont mentek a sugárkezelésre és röstelltem,hogy én nem vagyok ott,de nem akartam megszivatni Madelainet egy rossz jeggyel.Mert neki ez valószínűleg számít.De amikor közölte velem,hogy a tanárnál a ,,minimum 5 oldal"annyit jelent,hogy ha nincs 10 oldalad az adott témából akkor nem számíthatsz jó jegyre.Az első 3 oldalt megcsináltuk kedden így a többit most csináljuk már órák óta.Már egészen be is sötétedett pedig Madelaine négy óra körül jött,már mindketten eléggé fáradtak voltunk.Lementem innivalóért és mire visszaértem csak azt láttam,hogy Madelaine az ágyamon elterülve fekszik,a haja szétterülve alatta,mellette meg a laptopja.Pár pillanatig álltam az ajtóban és néztem,nem igazán tudtam mit kéne most csinálnom.Már másodszorra nem tudom mit kéne csinálnom amikor a közelében vagyok.Letettem a két pohár ásványvizet az íróasztalomra aztán elvettem a közeléből a laptopot majd betakartam.Magamhoz vettem a telefonját és a laptoppal a hónom alatt kisétáltam a szobámból,csendesen becsuktam az ajtót.Feloldottam a telefonját és megnéztem az időt.21:54.Elhúzódott ez a tanulás és még nincs kész.Felhívtam a telefonjáról Gretát és a személyes bájaimmal meggyőztem őt,hogy nem kell Madelaineért aggódnia mert kidőlt és majd reggel elviszem iskolába.Természetesen beleegyezett.A telefonbestélgetés után lementem a nappaliba ahol nekiláttam befejezni a beszámoló további részét.Már 11 óra is elmúlt mire végeztem.

-David?-hallottam meg anya hangját.-Bementem a szobádba megnézni alszol-e már,de az az édes kislány alszik ott.Nem baj,hogy maradt,de mondhattad volna hogy itt alszik.-jött oda hozzám.

-Elég késő volt amikor lejöttem,nem akartalak felkelteni.Madelaine pedig csak kidőlt.-vontam vállat.

-Aranyos lány.-mondta és hosszasan nézett rám.

-Akarsz még mondani valamit....vagy miért nézel így?-kérdeztem tőle.

-Csak mondom,hogy aranyos lány.Kedvelem.-mondta.

-Rendben.-mondtam.Tudtam mire akar célozni,de semmi ilyesmiről nem volt szó.

XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX
Reggel amint felkeltem furán éreztem magam,biztosan azért mert nem a saját ágyamban aludtam hanem a vendégszobában.Madelainet nem akartam felébreszteni és ha odafeküdtem volna mellé akkor egy perverz baromnak nézett volna szóval maradt a vendégszoba.

Amint felkeltem átmentem a szobámba és óvatosan benéztem.Ugyanúgy feküdt ahogy este hagytam.Az arca békés volt.Nem szerettem volna felkelteni,de tudtam,hogy még haza szeretne menni majd átöltözni ezért óvatosan odamentem hozzá és lenéztem rá.Elég ijesztően hangzik hogy csak így bámultam rá míg alszik,de őszintén nem tudtam,hogyan kellene felkeltenem őt.Percekig agyaltam aztán végül megvontam a vállam és a haját kezdtem babrálni hátha felkel.Nos nem kelt.Rázogattam a vállát.Semmi.Komolyan elgondolkoztam él ez még-e.Leemeltem a falról a basszusgitáromat és végighúztam rajta a kezem.Elég nagy zajt csapott ahhoz,hogy Madelaine felébredjen.Ijedten ült fel és kikerekedett szemekkel nézett rám.

-Jó reggelt édes.-néztem rá a csábítós vigyorommal.

A haja kócosan tapadt a fejéhez és még nem egészen volt éber.

-Mit keresel a szobámban?-kérdezte és megdörzsölte a szemét.

-Éppenséggel te vagy az enyémben.-mosolyogtam rá.

-Ó,ne.Elaludtam?-kérdezte majd azonnal felpattant mint akit ágyúból lőttek volna ki.

-Hol a mobilom?Greta néni biztos aggódik!És be kell fejeznünk a törit.Át is kell öltöznöm.Ahhjjj miért hagytad hogy elaludjak?-nézett rám korán reggel kissé dühösen.

-,,Köszönöm David,hogy felhívtad Gretat és megmondtad neki hogy elaludtam.Köszi,hogy az ágyadban aludtam és köszönöm,hogy befejezted a törit."Ezt kellett volna mondanod.-mosolyogtam.Meglepődve nézett rám.

-Kö-köszönöm.-mondta majd beletúrt a hajába.-Most mennem kell.

-Hazaviszlek.-mondtam.Összekapkodta a cuccait.

-Nem kell csak két utca.-indult kifelé a szobámból.Utána siettem.Amilyen pici lábai voltak olyan gyorsan lépdelt velük.

Szinte csak az ajtónál értem utol.

-Szia.-köszönt majd már csak az egyre távolodó alakját láttam ahogy sietősen lépdel.Mosolyogva megcsóvaltám a fejem majd bevágtam magam után az ajtót.

2475