Crystal Eyes(hun)▪Completed

17.

Majd jövök Greta néni.-kiáltottam neki miközben felhúztam a cipőmet.

-Ezúttal tényleg ne gyere sötéttel.-mondta.-Ez a fiú teljesen elveszi az eszed.-erre már nem válaszoltam csak kifutottam a házból ahol már David várt rám a szokásos nagy vigyorával az arcán.Most is jól nézett ki ahogy mindig.Egy egyszerű farmer és egy fehér póló volt rajta ami ráfeszült a karjaira.Nem akartam megbámulni így inkább a szemét néztem ami a napnak köszönhetően melegséget sugárzott magából.Odavoltam a barna íriszeiért.

-Mehetünk édes?-kérdezte amikor mellé értem.

-Persze.-bólintottam.

A hét közben megbeszéltük,hogy szombaton azaz ma kimegyünk vagy sétálni vagy valahova.

-Hová megyünk?-kérdeztem kíváncsian miközben mellette sétáltam.Próbáltam felvenni a tempóját.A nagy lábával míg lépett egyet nekem legalabb kettőt kellett.

-A múltkor láttam egy parkot.Megyünk oda?Vqgy levigyelek a tengerhez?-kérdezte mire megtorpantam.-Mi az?-kérdezte.

-Még sosem voltam a tengernél.-mondtam.

-Micsoda?Hogyhogy?Fél órára van innen a legközelebbi tengerpart hogyhogy még nem voltál?

-Én nemtudok vezetni.Greta néni pedig nem mehet a homok közelébe valami kiskori betegsége van a bőrével.Nem tesz neki jót.Aztán meg nem is nagyon érdekelt mert úszni sem tudok.-vontam vállat majd sétáltunk tovább.

-Akkor levigyelek a tengerhez?-kérdezte mosolyogva.

-Nem is tudom.Még nincs azért olyan meleg hogy menjünk fürdeni.Majd legközelebb oké?-néztem fel rá.Miközben kicsit elpirultam.Nem bírnák ki egy napot a közelében úgy,hogy ő félmeztelen.

-Oké.Akkor marad a park.-mondta.Beleegyezően bólintottam és a hajamat az arcomhoz söpörtem nehogy észrevegye,hogy zavarba jöttem.

Csendesen sétálgattunk egymás mellett míg végül David elkezdett dúdolni egy dalt.

Tudtam,hogy már hallottam,hogy ezt dúdolja csak nemtudtam pontosan mikor.

-Mi ez a dallam?-kérdeztem tőle.-Olyan ismerős.

-Egy új dal amin dolgozom.-mondta.

-Elénekelnéd?-kérdeztem.

-Még nincs nagyon meg a szövege....majd ha meg lesz teljesen elénekelem neked.

-Hát jó.-mosolyogtam rá miközben vállat vontam.

Időközben a parkba értünk.

Csend volt,csak a kisgyerek szaladgáltak a játszótérnél.

-Menjünk oda mi iiiiis.-néztem fel könyörgően Davidre.

-Kicsiknek van.-mosolygott le rám.A mosolyától kicsit meghaltam egy pillanatra.

-Mindig mondod milyen kicsi vagyok.-pislogtam ártatlanul.

-Majd ha kevesebben lesznek ott jó?Addig sétáljunk.-boldogan bólintottam majd sétálgatni kezdtünk.Tudom unalmas programnak tűnik,de nekem tökéletesen megfelelt,hogy tök nyugiban lehetek ráadásul Daviddel mellettem.

Figyeltem a magyarak csicsergését,a kisgyerekek kacagását,és a mellettem tornyosuló félisten arcvonásait.
A távolba meredt miközben mellettem sétált.Ez nem az a ,,valami érdekeset látok a távolban érdeklődő nézes" ez inkább a ,,valami baj van és nagyon elgondolkodtam" nézése.

-Mi a baj David?-néztem fel rá.

Lenézett rám és elmosolyodott.

-Olyan szép napunk van,nem akarlak a dolgaimmal terhelni.

-Üljünk le.-mentünk oda egy padhoz ami egy szép épp virágzó fa alatt helyezkedett el.-Lilyről van szó?-kérdeztem.

David hallgatott végül bólintott.

Pár napja amikor átmentem Davidhez tanulni akkor láttam a kishúgát.

Nemtudom meg-e fog gyógyulni csak remélem,hogy igen.

David belehalna ha elveszítené őt.Teljesen felemésztené ez belülről.

David nem szólt továbbra egy szót sem.Azt hiszem nem tudta mit mondjon.

-Jobban lesz.-mondtam neki.

Nem válaszolt csak felém nézett.Hirtelen jött felindulásból odahajoltam hozzá és puszit nyomtam az arcára,majd a nyakához bújva átöleltem.

Miután elhúzódtam tőle csak remélni tudtam,hogy a pirulásomat betudja a meleg levegőnek.

-Nem azért jöttünk,hogy a gondjaimról beszéljünk.Ha gondolod mehetsz a játszótérre.-mosolygott rám mire visszanéztem a játszótérre ahol már csak pár gyerek volt és ők is csak a homokozóban játszottak.

Boldogan felpattantam a padról és már szaladtam is a játszótérhez.David nevetve követett.Mire utolért engem addigra én már nagyban hintáztam.Megpróbáltam magam olyan magasra fellökni ahogyan csak tudtam.

-Nem fogsz kirepülni belőle?-kérdezte David a mellettem lévő hintán ülve.

Lassítottam.

-Nem.-öltöttem ki rá a nyelvem mikor ismét egy szintbe kerültem vele.-Úúúú libikóka!-szaladtam oda hozzá.David még mindig a hintán ült.-Na jössz?-kiáltottam neki oda.

Fejét csóválva odasétált hozzám.

-El sem hiszem,hogy ezt csinálom.-csóválta a fejét miközben leült velem szembe a libikóka másik végére.Olyan aranyos volt,hogy alig fér rá.

Úgy viselkedtem mint egy kisgyerek,de nem érdekelt.Tudtam hogy önmagam lehetek a közelében.

A mászókára is felmentem csúszdán is lecsúsztam pedig majdnem beszorultam mert nem éppen 17 éveseknek lett ez tervezve.

Néha David már csak nevetett rajtam,vagy pedig a fejét csóválta mosolyogva.

Amikor én épp csúszdáztam épp leértem amikor egy aranyos kislány véletlenül nekiszaladt David lábának és seggre esett.David felállította őt és rá mosolygott.Olyan aranyos volt ez a jelenet.David még nézte a kislányt ahogy visszaszalad a többi kisgyerekhez.Amint rám nézett félrepillantottam,hogy ne lássa az arcomon az érzelmeket.

Még mindig a csúszdában ültem és a kezemet nyújtottam felé jelezve,hogy húzzon fel.

Felhúzott azonban lefelé volt billentve a feje így az arcunk egész közel került egymáshoz.

Minden levegő bentakadt a tüdőmben és nemmertem lélegezni.Tudtam,hogy el kellene tőle húzódnom de megőrjített a közelsége.

Vele akartam lenni.

A szemébe bámultam és ő is az enyémbe.

Egy pillanatra úgy éreztem meg fog csókolni,de aztán meghallottam egy női hangot.

-David.Végre,hogy megvagy!-elhúzódtam Davidtől és a lányra néztem.

Nagyon ismerős volt az arca.

Egyszer amikor Kira rávett,hogy nézzem meg Davidet a tévében akkor láttam a lányt.

Kétségkívül ő David ex-barátnője.

Nagyokat pislogva bámultam a szőke lányra tökéletes alakkal.

-Mi a fenét csinálsz itt?-kérdezte tőle David nem éppen barátságosan.

Nem bírtam levenni a szemem a lányról.

Olyan szép volt.

Tökéletes alakkal,makulátlan arccal,gyönyörű hajjal.

A magassága is rendben volt.

Ilyen lány mellett labdába se rúghatok.

Hozzá képest én borzalmasan nézek ki ilyen alacsonyan a nagy kék szemeimmel és a fekete egyenes hajammal.

Csodálkozok,hogy David és ez a lány szakítottak.

Fantasztikusan nézhettek ki egymás mellett.

David a jóképűségével és a gyönyörű  lány mellette akinek nemtudom a nevét.

Biztosan igazi álompár lehettek.

-Megbocsájtasz nekünk egy pillanatra?-pislogott rám hatalmas szempillájával a szőkeség.

-Persze...-mondtam.Figyeltem ahogy ő és David távolabb mennek.Leültem egy padra és azon gondolkodtam,mennyire nincs esélyem Davidnél.

             ●David szemszöge●

-Mi a francot keresel itt?-kérdeztem újra amikor távolabb mentünk Madstől.

Nem akartam,hogy Mercedes akár egy szót is szóljon hozzá.

-Hát ennyire örülsz nekem?Meg fogok sértődni még a végén.-sóhajtott drámaian.

-Hogy a fenében találtál meg?Kinek mondtad el hogy itt vagyok?-kérdeztem idegesen.

-Senkinek.Még.És nagyon jól tudsz rejtőzködni.A barátnődet sikerült lenyomoznom onnan tudtam merre vagy.-mondta.
Ne.Madsről akadjon le.

-Nem a barátnőm.És hagyd ki őt ebből.-sziszegtem a fogaim között.-Mit akarsz?

-A múltkor elléggé csúnyán váltunk el egymástól.Szeretném ha adnánk magunknak egy új esélyt arra,hogy ismét egy pár legyünk.-hitetlenül néztem rá.

-Te nem vagy normális!Ezért eljöttél megkeresni engem?

-Igen.Nézd....eléggé lecsúsztam most a sztárvilágban és kell valami amitől újra feljutok a csúcsra.Ahol a helyem van.Ezért kellesz nekem te.

-Nem fogsz engem kihasználni.-ráztam meg a fejem.-Szóval menj haza.

-Szeretnéd ha az emberek megtudnák hol laksz?-kérdezte a haját csavargatva.

-Nem teheted ezt..-ráztam meg a fejem.Nem árulhatja el az újságíróknak hol vagyok.Ideözönlenének és nem lenne nyugtom nekem se a családomnak.-Figyelj Mercedes ez nem csak rólam szól érted?Nem találhatnak meg.-próbáltam hatni a lelkére.

-Miért akkor kiről szól?Arról a kis cafkáról aki ott ül a padon és ide idenéz?Nemtudom mit eszel rajta.Alacsony.Furának tűnik.És ő egy senki..és....

-Fejezd be!-szóltam rá élesen.-Senki nem akarta hogy idegyere,senki nem hiányolt.Menj el Mercedes.Komolyan mondom.-kezdtem elveszíteni a türelmem.

-Nem érted meg hogy nemmehetek el?David segítened kell különben elfelejtik a nevemet az pedig nem fog megtörténni!-akadt ki már már hisztérikusan.

-Ha leszámítjuk,hogy egy kétszínű hárpia vagy....figyelj....szép vagy okos jó alakod van hiszen modell vagy.Menj,keress egy magazint csináld amihez értesz,de engem hagyj békén.-mondtam neki.

-Ez nem ilyen egyszerű.-rázta meg a fejét.-Most elmegyek.-mondta mire sóhajtottam.Hál istennek.-De még nem végeztünk.Itt leszek a közelben.

Sokáig néztem még miután elment.

Hihetetlen.

Csak azért lenyomozta Madset hogy megtaláljon engem és arra kérjen legyek a barátja,csak mert már nem olyan híres mint volt.

Ezt mind magának köszönheti elsősorban ráadásul undorító hogyan elveszi a hírnév egy ember életét és a józan eszét.

Oké,én néha...sokszor egoista vagyok,de azt nem a karrierem miatt.Az egoizmust örököltem az apámtól attól a szemétládától.

Visszasétáltam a padhoz ahol Mads üldögélt.Amint leültem mellé rám nézett.

-Minden rendben?-kérdezte.Megborzongtam az édes hangjától.Minden Mercedes iránt érzett dühöm egy pillanat alatt elszállt.

-Persze.

-Mit akart tőled a volt barátnőd?-kérdezte tőlem.

-Csak zsarolni jött ide.-ráztam meg a fejem és az arcát kémleltem.Rágta a szája szélét amit csak akkor szokott ha nagyon elgondolkodik valamin vagy pedig ideges.Ezzel az apró tevékenységével már az őrületbe kergetett,de mindig szó nélkül hagytam.

-És hogy talált meg?-kérdezte pár pillanat múlva.Nem akartam neki elmondani,hogy nem engem hanem őt találta meg.Nem akartam,hogy Mads belefollyon ebbe a gyerekes ügybe.

-Azt nem mondta.-hazudtam majd félrenéztem,hogy ne lássam azokat a fürkésző kristálykék szemeket.

-Most lőttek a délutánunknak ugye?-kérdezte mire visszanéztem rá.

-Sajnálom.-néztem rá bocsánatkérően.Hiába ment most el Mercedes ott motoszkált a gondolat a fejemben,hogy itt van a közelben akár ki is adhatja a helyet ahol vagyok vagy akár még el is mehet a házamhoz.Most nem tudtam Madelainera koncentrálni pedig ő teljes figyelmet érdemel tőlem.Fel kell hívnom Matthewt.-Ígérem bepótoljuk.Legközelebb elviszlek a tengerhez.-mondtam neki.Mosolyra húzódott a szája.

-Rendben.

      ●Madelaine szemszöge●

-Majd később írok.-nyomott egy puszit a homlokomra mire enyhén elpirultam és az egész testemet átjárta a melegség.A hajamat az arcomba fésültem,hogy ne lássa annyira a zavarom.

-Akkor szia.-köszöntem el tőle az utcánk végénél.

-Szia.-mosolygott rám mielőtt továbbindult volna.

Már az utcánk végéről kiszúrtam egy fehér autót parkolni a házunk előtt.

Amint egyre közelebb értem kinyílt az egyik ajtaja és kilépett belőle David volt barátnője.

Mi a fenét keres itt?Főleg az én házam előtt?

-Nekünk még nem volt alkalmunk bemutatkozni.-mondta amint odaértem hozzá.-Mercedes vagyok.-mosolygott,de semmi őszinte nem volt a mosolyában.

-Madelaine.-mondtam.

-Tudom.-bólintott.Zavartan néztem rá.-Nem ismersz engem semmi baj.David volt barátnője vagyok és nem akarok közétek álni de......útban vagy.-nézett rám gúnyos mosollyal.

-Hogy mondod?-kérdeztem meglepetten.

-Útban vagy.Nem tervezhetek semmit Daviddel amíg te itt vagy.Láttam ahogy rá nézel.-mondta.-Mennyit fizessek,hogy ne menj a közelébe?Mondj egy számot.

-Te komolyan beszélsz?-képedtem el.-Nem vagy normális ha azt hiszed,hogy le tudsz fizetni.Nem látod milyen házban lakom?-kérdeztem vissza már én is szarkasztikusan.

-Utánadnéztem édesem tudom,hogy csak hónapok múlva veheted ki a pénzed.Szóval mond mennyi nullát írjak.-vette elő a csekkfüzetét és kezdte írni.

Amint meglett a kezembe nyomta én meg gondolkodás nélkül széttéptem és leszórtam a darabjait a földre.

-Mint már mondtam nem tudsz lefizetni.-mondtam neki mérgesen.

-Oké eddig még kedves próbáltam lenni.Szeretnéd ha a sajtó megtudná hol tartózkodik David?-kérdezte gonoszan.Davidre gondoltam.Biztos neki is ezt a kérdést tette fel ezért lett olyan rossz kedvű.Nem árulhatja el ez a boszorkány hol van David.Mindenki idejönne és a sok stressz neki az anyukájának és a kicsi Lilynek.

-Menj el.-mondtam neki majd odasétáltam a bejárati ajtónkhoz.

-Én elfogadtam volna az ajánlatom.-mondta majd visszaszállt az autójába ,miközben bevágtam az ajtót.

Dühösen mentem fel a lépcsőn és vágtam be magam után az ajtót.

Hihetetlen hogy azt gondolta képes vagyok pénzt elfogadni azért,hogy távol legyek Davidtől!

Még ha olyan anyagi helyzetem lenne,hogy kell a pénz akkor sem fogadnám el.

David sokkal többet jelent nekem mint bármennyi pénz a világon.

Ez egész nyálasan hangzott,de hát így érzek.

Annyira jó lenne ha tudná ezt ő.

Ha nem csak barátként tekintene rám.

Ha hozzábújhatnék és mondhatnám neki,hogy szeretem.

De nem merem elmondani neki.

Úgy is csak úgy tekintene rám mint a legjobb barátjára.....néha érzem köztünk a szikrát,de biztosan csak képzelődöm.Mint ma is....azt hittem meg fog csókolni mielőtt Mercedes félbeszakított minket.

A gondolataimba merülve ültem az ágyamon amikor csörgött a telefonom.

Megláttam David nevét a kijelzőn.

-Szia.-szóltam bele a telefonba.

-Szia.Mi a helyzet?-kérdezte.

-Semmi érdekes veled?-Úgy döntöttem nem szólok Davidnek arról,hogy Mercedes le akart fizetni.

-Mondtam,hogy este hívok.-rápillantottam az órára.Még nem volt késő.-Lilyvel fogok aludni ma meg játszani és nem akarlak már később zavarni azért most hívlak.
-Ó értem.Jól van a húgod?-kérdeztem lélegzetvisszafolytva.
-Most igen.Hál istennek.-sóhajtott.
-David gyere játszaniii.-hallottam meg az angyali kis hangocskát a háttérben.
-Menj.-mondtam.
-Rendben.Szia édes.-köszönt el majd letette a telefont.
Elmosolyodtam.
XxxxxxxxxxxX
Késő este Madelaine még kapott üzenetet Davidtől,hogy jóéjt hercegnő amitől az egész teste felmelegedett és furcsán vert a szíve.Aznap boldogan aludt el.

2020