Crystal Eyes(hun)▪Completed

36.

●David szemszöge●

Nem hazudok ha azt mondom ez volt életem eddigi legszebb hónapja.

Sorra járni Európa nagyvárosait a szerelmemmel az oldalamon.

Hihetetlen érzés volt az európai rajongók előtt fellépni.

Méghihetetlenebb,hogy Madelaine velem volt.

A születésnapi meglepetése nagyon jól sült el,napokig hihetetlen boldog volt mintha csak egy kiskutyát vettem volna neki ami tervben volt csak kisállatot nehezebb lett volna mindenfelé hurcolászni.Azt majd lehet karácsonykor megkapja.Persze erről egyelőre semmit sem tud.

Az elmúlt egy hónapban csak egyetlen rossz dolog volt.

Az,hogy az idő telt.

És most négy hónapot kell majd Madelaine nélkül lennem.

Fogalmam sincs hogyan fogom kibírni.

Ma van a nap,hogy egy ideig most nem találkozunk.

Tudom hogy őt is legalább annyira megviseli mint engem,napok óta szomorú.

Most,hogy a repülőtéren voltunk és vártunk a gépre ami hazaviszi őt,nagyon nehéz volt gondolni bármire.

-Nem akarok menni.-mondta Mads.

A feje a vállamra volt hajtva.

-Tudom.Én sem akarom hogy menj,de muszáj.Kibírjuk.

-Nem.-elcsuklott a hangja.Felé fordultam és megsimitottam az arcát.

-Nehogy elkezdj sírni kérlek.-könyörögtem neki.Ha sírni kezd akkor minden önuralmamat félredobva nemhagyom,hogy bárhova is menjen.

-Kérem a Los Angelesi utasokat hogy kezdjék meg a beszállást a gépbe.-hallatszódott egy női hang.

-Azt hiszem menned kell.-próbaltam rámosolyogni.

Könnyek sorakoztak a szemében csak arra várva,hogy végigcsorogjanak selymes arcán.

Kezét fogva odasétáltunk ahol be kell szállni a gépbe.

Megcsókoltam a homlokát.

-Minden rendben lesz.Bredy vár a reptéren.-mondtam.

-Hiányozni fogsz.-mondta.

-Te is nekem hercegnő.Borzasztóan.-sóhajtottam.Lábujjhegyre állt és lejjebb húzta a fejem hogy meg tudjon csókolni.Imádtam,hogy ilyen kicsi.

Sosem akartam,hogy a csók véget érjen.De minden jónak véget kell érnie egyszer.

-Szeretlek.Nagyon.Minden nap beszélünk,ígérem.

-Nagyon szeretlek.-mondta míg könnyek csordogáltak az arcán amiket próbáltam letörölni.

-Ne sírj kicsim.Nem örökre szól.Négy hónap az egész,sima ügy.-nyugtattam őt és kicsit magamat is.

-Mennem kell.

-Tudom.

-Szeretlek.

-Szeretlek.-azzal megfordult és felszállt a repülőgépre én pedig máris fizikai fájdalmat éreztem hogy elment.

XxxxxxxxxxxxxxxX

●Madelaine szemszöge●

Nem hazudok ha azt mondom nagyon nehéz volt otthagyni Davidet az európai reptéren és felszállni a Los Angelesbe tartó gépre.

Nagyon nehéz volt.Amint felszálltam a gépre már úgy sírtam mint egy csecsemő,pedig nem örökre szakadtunk el egymástól.

Csupán négy hónap.