Crystal Eyes(hun)▪Completed

9.

A hetek gyorsan teltek.
Madelaine élete a megszokott módon folytatódott,vagyis megaláztatásokkal.....és rossz jegyekkel a kémia tanár jóvoltából.David kerülte a lányt,aki ennek örült.Nem szerette volna ha David belekeveredik az életébe.(Ó pedig már megtörtént aznap mikor először találkoztak.)David kitűnően teljesített a focicsapatban,az iskolában és a lányok körében is.Új dalszövegeket írt amikor elkapták az érzelmek.A húga állapota nem javult,sőt,egyre gyakrabban érezte magát rosszul ami miatt David rengeteget aggódott.
És a jelen....•

●David szemszöge ●

-Felébredt?-kérdeztem anyától amikor kilépett Lily kórterméből.

Nem tesz jó Lilynek,hogy már egy hete fekszik a kórházban.

Eredetileg gyomorrontással hoztuk be,de a leukémiája miatt az orvosok azt javasolták,hogy egy darabig maradjon bent megfigyelésre.Nem hiába költöztünk ebbe a kisvárosba,meglepő módon itt vannak a legjobb orvosok.

Fáj beismernem,de Lily állapota romlik.Egyre fáradékonyabb lesz,ma már másodszorra alszik.

-Igen.Azt kéri,hogy menj be hozzá.-simította meg az arcomat és halványan elmosolyodott,de a mosolya közel sem volt őszinte...már rég nem mosolygott őszintén anélkül,hogy aggódott volna.

Megnyugtató mosolyt varázsoltam az arcomra és beléptem a kórterembe.Lily a fehér ágyon feküdt körülötþe pár plüssével.A tőlem kapott macit szorongatta.

-Szia kismanó.-ültem le az ágya szélére,hozzá hajolva megpusziltam az arcát.-Mit szerettél volna angyalkám?

-Hozol nekem epret?És csokis muffint?-kérdezte tőlem nagyokat pislogva.

-Persze angyalkám,elszaladok a boltba és azonnal hozom.Addig beküldöm anyut jó?-mosolyogtam majd kisétáltam.Anya azonnal felpattant a székről.-Elmegyek és hozok epret és muffint a cukrászdából.Nem tudom meddig fog tartani mert még haza kell ugornom pénzért,de mondtam neki hogy addig bemész hozzá.Bármi van hívj fel.-öleltem meg majd már mentem is az autómhoz.

●Madelaine szemszöge●

Ma van a nap.

Az A nap.

Az a bizonyos nap amikor árva lettem.

Már 12 éve történt...

Nem szoktam sírni értük hiszen alig emlékszem rájuk.De természetesén meggyászom őket,attól még,hogy csak kicsit emlékszem rájuk attól még a szüleim voltak.

Nemrég értünk vissza a temetőből és lapoztuk végig a családi albumokat.

Greta néni a padláson pakolászott és talált pár nagyon szép családi fényképet amit még sosem láttam eddig.Az egyik képen,amit azonnal képkeretbe raktam,hárman vagyunk.A képen anya széles mosollyal nég a kamerába,éjfekete hajamat tőle örököltem.Mellette apukám aki engem tart kettejük közé,az ő arcán is széles mosoly terül el.Kék szemünk ugyanolyan kristálykéken csillog.A képen nem lehettem több három évesnél.

-Kicsikém jól vagy?-az ajtó felé néztem ahol Greta néni állt.Leraktam a fényképet az éjjeliszekrényemre.

-Persze.Elmehetnék valahova?-kíváncsian és aggódva nézett rám.-Csak a cukrászdába akarok menni.-mosolyogtam rá megnyugtatóan.

-Ó,gondolom egyedül akarsz lenni kicsit...-bólintottam.-Azért elvigyelek?

-Nem kell,deszkával megyek.Sötétedés előtt hazaérek.-nyomtam puszit az arcára majd a gördeszkámat felkapva leszaladtam a lépcsőn egyenesen ki az utcára,és elindultam a cukrászdába.

------------------

Már vagy fél órája ücsörögtem a cukrászdában az epres turmixom még mindig érintetlenül hevert előttem,azonban a brownie gyorsan fogyott.

Imádtam ezt a helyet.

Egy kedves idős hölgy működteti az egész boltot pár kisegítőjével együtt.Stella néni brownijai és a csokis muffinjai lendítették fel a boltot.Ebben a pillanatban is minden asztalnál ülnek.A boltot a fehér,a piros,és a kék szín jellemezte.A berendezés és minden családias hangulatúvá tette ezt a helyet.Ezért is szoktam idejönni ha gondolkodnom kell egy kicsit.

A cukrászda egyik oldala csupán üvegből áll,itt szeretek ülni általában.Semmi érdekes látvány nincs,de gondolkodád közben szeretem nézni ahogy különböző emberek rohangálnak fel-alá.

Ha....12 éve nem történik meg az a hülye baleset aminek én is a része voltam akkor lehet,hogy a szüleim itt ülnének velem szemben és jókedvűen beszélgetnénk és browniet ennénk.Csupán minimális gyerekkori emlékem van róluk és azok is idővel elhalványultak.
Kivéve a....

-Elnézést,hölgyem!Mennyi tartósítószer van ezekben az eprekben?-kérdezte egy túlságosan is ismerős hang amit túl rég nem hallottam.

-Ó!Kisfiam,másokkal ellentétben én nem tömöm tele ilyenekkel az áruimat.Tessék csak nyugodtan kóstolja meg.-mosolygott rá az idős Stella néni.

-Akkor epret és csokis muffinokat kérek.-mondta majd fizetett.Belekortyoltam végre az epres turmixomba.

David már kifelé indult amikor megállapodott a tekintete rajtam.Meglepetten pislogott majd már mondott volna valamit amikor megszólalt a telefonja.

Újra a browniemra fordítottam a figyelmem.

-Szia.Igen.Igen.Akkor később megyek,majd hívj fel.Szia.-folytatódott le David telefonbeszélgetése.-Csatlakozhatok?-termett egy pillanattal később az asztalom melett.Megvontam a vállam mire leült velem szembe.Az epret és a muffint az asztalra helyezte.

-A barátnődnek lesz?-kérdeztem a finomságokra nézve.

-Most finoman ki akartad deríteni,hogy van-e barátnőm?-kérdezte magabiztosan megemelve az egyik szemöldökét.

-Nem,dehogy!

-Amúgy nincs barátnőm.-kacsintott.-És a testvéremnek lesz.Viszont te mit keresel itt?Egyedül.-nézett rám kissé oldalra hajtva a fejét.

-Csupán gondolkodni jöttem.-vontam meg a vállam.

-Miről?

-Az nem tartozik rád.

-Oké.Nos én még egy darabig ráérek szóval beszélgessünk.

-Én nem akarok beszélgetni.-mondtam.

-Miért nem?

-Csak mert nem.

-Makacs vagy.-mondta.

-Nem vagyok makacs.-mondtam felháborodva.

-Rendben,értem.Most már beszélgethetünk?

-Felőlem.?Úgy sincs jobb dolgom.-adtam fel.-Miről akarsz beszélgetni?

-Magamról.-mondta mire elnevettem magam.Egoista.-És rólad.

●David szemszöge●

Amikor besétáltam abba a hangulatos cukrászdába nem hittem,hogy még két óra múlva is ott fogok ülni és egy brownie függő lánnyal fogok beszélgetni.

Jól titkolta az érzéseit,de láttam rajta,hogy azért van itt mert valami miatt szomorú.

Furcsa mégis jóleső vele beszélgetni,ha mostanában nem is tudom miért,de nem kerestem a társaságát az iskolában.

Igaz,az elején nem akart velem beszélgetni most mégis érdeklődve kérdez a zenei karrieremről,holott nem is a rajongóm.

-Állítólag csak romantikus és szakítós dalaid vannak.Miért?-kérdezte a szemembe nézve.Azok a kristálykék szemek mintha a lelkembe láttak volna.

-Őszintén fogalmam sincs,még nem is próbáltam dalt írni más stílusban.-feleltem őszintén.-Pár éve még mielőtt híressé váltam az akkori barátnőmnek írtam az első romantikus dalomat.Ő ihlette az első szakítós dalomat is miután dobott.

-Te írtál neki egy dalt ő meg szakított veled?-nevetett.-Miért?

-Túl nyálasnak gondolt.-vontam vállat.

-Jó hülye csaj lehetett.Én sem bírom a nyálas dolgokat,de ha valaki írna nekem egy dalt akkor annak örülnék.-elvigyorodtam.Nem hittem volna róla,hogy ő is romantikus típus.

-Szeretem amit csinálok.Szeretek dalokat írni és a rajongóim előtt énekelni.Nélkülük sehol sem lennék.-Jól esett Madelaineval beszélgetni.Elmosolyodott.

-Nem nehéz?Hogy nem mehetsz sehova anélkül,hogy felismernének?

-Szeretem ha a rajongóimmal találkozok személyesen.Ennek az életnek csak az a hátránya,hogy a fotósok és az újságírók nem hagynak békén.És perste a turnék...szeretem járni az országokat,de gyűlölök távolmaradni anyukámtól és a testvéremtől.

-És apukád?

-Őt utálom.-mondtam gondolkodás nélkül.

-Neked legalább vannak szüleid.-mondta.Nem voltam biztos,hogy folytatja mivel semmi közöm nincs a magánéletéhez,de folytatta.-Ma 12 éve az autóbalesetnek.Mindketten meghaltak,csak 5 éves voltam csupán én éltem túl a balesetet.

-Te....te is ott voltál?-kérdeztem.Bólintott.

-Szorosan voltam bekötve a gyerekülésbe és a nálam nagyobb mackómat tartottam magam előtt.A biztonsági övnek és annak a plüssnek hála,hogy életben maradtam.Ha nem tartom magam előtt akkor beütöttem volna a fejem.Brutális baleset volt.Csoda,hogy túléltem.A balesetet követő napokban nem tudtam mi történik.Mindenki szánakozva nézett rám én meg 5 évesen teljesen egyedül maradtam.A sors fintora mert ha nem halnak meg akkor Greta nénit sosem ismertem volna meg.Nála önzetlenebb embert még nem ismertem ezen a bolygón.Volt egy gyönyörű háza,barátja akitől lehetett volna saját gyereke ő mégis magához vett egy ismeretlen árva kislányt és beköltözött abba a házba ahol most is lakunk,a szüleim házába.-Nem kerülte el a figyelmem,hogy ezt az egészet egyetlen egy könnycsepp nélkül mondta el.Nagyon erős.Én egy ilyen trauma után nem lennék képes elmesélni valakinek.-Öhm...bocsánat,hogy ezzel fárasztalak nem is tudom miért mondtam el neked.-nézett félre.Az asztalon átnyúlva megfogtam  a kezét.Rám emelte a tekintetét.

-Nem kell bocsánatot kérned csak ki kellett beszélned magadból.Megbízol bennem,hogy elmondtad ezt nekem?-kérdeztem tőle,a hüvelykujjammal megsimítottam a kezét.

-Igen...van benned valami ami miatt azt hiszem megbízhatok benned.-elmosolyodtam.A zsebemben megcsörrent a telefonom,azonnal a fülemhez emeltem.

-Szia anya.

-Szia David.Lily épp az előbb ébredt fel.-mondta.

-Oké,nemsokára ott leszek.-tettem le.-Mennem kell édes.Hazavigyelek?-kérdeztem.Már besötétedett és láttam a gördeszkáját,ilyenkor már nem kellene egyedül mászkálnia.

-Ne nevezz így,és semmi szükség hogy elvigyél.

-Elviszlek.-mondtam határozottan.Nem bocsátanám meg magamnak ha történne vele valami miután én nem vittem őt haza.

Kezembe kaptam a dobozi epret és a muffinokdat,és Madelaine gördeszkáját.Kimentem a boltból és mindent beraktam a hátsó ülésre.Beszálltam.

Pár pillanat múlva nyílt az anyósülés ajtaja mire elvigyorodtam.

-Utállak!-ült be mellém,és dacosan felszegte az állát.

Egyszerre volt vicces és aranyos.

Beindítottam az autót ès bekapcsoltam a rádiót,épp én szóltam.

-Te mindenhol ott vagy?-kérdezte Madelaine.

Nem válaszoltam,de elkezdtem dúdolni a dalt.Végül a refrénnél becsatlakoztam és a dal végéig énekeltem.Amint elindult egy másik szám Madelaine felé néztem.Kitágult szemekkel nézett rám.

-Ne vedd sértésnek,de élőben jobb a hangod.Kicseszettül tehetséges vagy!

-Köszönöm.-mosolyogtam.Nagyokat pislogva meredt maga elé.

-Oké megkockáztatom,hogy nevetségessé teszem magam,de énekelnél még valamit?-kérdezte végül mire azt hittem rosszul hallok.

-Na mi az édes a rajongóm lettél?-vigyorodtam el.

-Majd ha befagy a pokol!-felnevettem a hevességén.

-Mit énekeljek?

-Ismered Harry Stylestól a Kiwit?-kérdezte felém fordulva.

Belekezdtem az éneklésbe.

She worked her way through a cheap pack of cigarettes
Hard liquor mixed with a bit of intellect
And all the boys, they were saying they were into it
Such a pretty face, on a pretty neck

She's driving me crazy, but I'm into it, but I'm into it
I'm kind of into it
It's getting crazy, I think I'm losing it, I think I'm losing it
Oh, I think she said, "I'm having your baby, it's none of your business.
I'm having your baby, it's none of your business (it's none of your, it's none of your).
I'm having your baby (hey), it's none of your business.
I'm having your baby (hey), it's none of your, it's none of your."

It's New York, baby, always jacked up
Holland Tunnel for a nose, it's always backed up
When she's alone, she goes home to a cactus
In a black dress, she's such an actress

Driving me crazy, but I'm into it, but I'm into it
I'm kind of into it
It's getting crazy, I think I'm losing it, I think I'm losing it
Oh, I think she said, "I'm having your baby (hey), it's none of your business.
I'm having your baby (hey), it's none of your business (it's none of your, it's none of your).
I'm having your baby (hey), it's none of your business.
I'm having your baby (hey), it's none of your, it's none of your."

She sits beside me like a silhouette
Hard candy dripping on me 'til my feet are wet
And now she's all over me, it's like I paid for it
It's like I paid for it, I'm gonna pay for this

It's none of your, it's none of your
"I'm having your baby (hey), it's none of your business."
"I'm having your baby (hey), it's none of your business" (it's none of your, it's none of your)
"I'm having your baby (hey), it's none of your business"
"I'm having your baby, it's none of your business" (it's none of your, it's none of your)

Miután befejeztem a dalt és leparkoltam Madelaine otthona előtt a reakcióját vártam ugyanis szájtátva bámult rám.

-Hű!-nyögte ki végül.Hát igen,általában ezt a reakciót váltottam ki az emberekből.-Na akkor én megyek.Kösz a fuvart.-hátranyúltam és a kezébe adtam a gördeszkáját.Már csukta be az ajtót amikor utánaszóltam.

-Jó éjt édes.-kacsintottam rá majd még mielőtt bármit is mondhatott volna elhajtottam mellette és a kórház felé vettem az irányt.-Sziasztok.-köszöntem amikor beléptem Lily kórtermébe.Mindkettejük arcára puszit nyomtam,Lilynek odaadtam a finomságokat.

-Kösziii Daaviiiid!!!-kezdte el azonnal befalni az epret.

Anya félrevont.

-Mit csináltál amíg nem hívtalak?-kérdezte kedvesen.

-A cukrászdában voltam.Tök jó hely,majd elviszlek oda téged és Lilyt.

-Ott ücsörögtél órákig egyedül??

-Egy osztálytársammal beszélgettem.

-Lány?-bólintottam.-Rajongó?

-Igen lány és nem,nem rajongó.-mondtam és láttam,hogy felkeltettem az érdeklődését.

-Ugye tudod,hogy én itt vagyok neked ha beszélgetni szeretnél bármiről?

-Persze,tudom anya,de ne képzelj bele semmit a helyzetbe.Összefutottunk,egyikőnknek sem volt jobb dolga így beszélgettünk.

-Ó,értem-mosolygott rám.

-Anyu,David!Kóstoljátok meg az epret!Naaaaagyon fiiinom!-szólt oda hozzánk Lily mosolyogva.