Crystal Eyes(hun)▪Completed

Epilógus

●Madelaine szemszöge●

Már hónapok óta vártam a holnapi napot.

Már csak egy napot kell kibírnom és utána David végre hazajön.

Persze oké,délután érkezik a gépe utána valószínűleg hazamegy először pihenni és csak utána hozzám,de akkor is szétvet a boldogság.

Négy hónapja nem láttam.

Ha távkapcsolatban kellene élnem vele azt valószínűleg fél évig bírnam csak az elképesztő hiányérzet miatt.

Nem is tudom Kira,hogy bírja.

Évek óta van egy barátnője aki Ausztráliában lakik és még sosem találkozott vele a drága repülőjegy miatt.

Mivel megkaptam a vagyonomat,venni fogok neki egy repülőjegyet,hogy tudjon találkozni Sadievel.

Az elmúlt négy hónapban gondoltam már arra,hogy veszek egy repülőjegyet és a hétvégen vagy az őszi szünetben elmegyek megnézni Davidet pár napra,de rájöttem ez több okból is vérzik.

Az első és legfontosabb hogy utána nem lettem volna képes újra elbúcsúzni tőle.

Így aztán ezt az ötletet el is vetettem és az időmet a tanulással töltöttem ki ami valljuk be nagyon fontos volt.

Persze Kirával meg az új barátaimmal is sokat voltam.Szinte minden szabadidőmben.

Ma is Kira elhívott karácsonyi ajándékot nézni az anyukájának.

Legalább nem otthon számolom az órákat,hogy holnap legyen.

XxxxxxxxxX

-Kira most komolyan!Meddig tart egy ajándékot találni?Három órája itt vagyunk.Haza akarok már menni.-néztem már dühösen Kirára.Órák óta nemtudta eldönteni mit akar.Nem akartam az egész napot itt tölteni a plázában.

Élvezni akartam a karácsonyi szünetet nem pedig a rengeteg ember között nyomorogni.

Ráadásul ismerem Kira anyukáját és Kira már ezer ajándékot is vehetett volna neki,de nem.

-Igérem mindjárt végzek.Hova sietsz?Délután négy óra van még csak.

-Pont ez az.-sóhajtottam.

A zsebemben rezegni kezdett a telóm.

Gyorsan elővettem,de nem David neve volt a kijelzőn hanem az anyukájáé.

-Haló?

-Szia Maddy.Zavarlak?-kérdezte.

-Nem.Dehogy.Mi a helyzet?-kérdeztem.Kira épp szakácskönyveket nézegetett.

-Tudom nagy kérés lenne,de nem lenne időd beugrani a boltba pár dologért?Lily mindenáron epret akar,de nemrég rosszul volt és így nemmerem magammal vinni sem itt hagyni.-mondta.

-Persze.Ugye jól van?-kérdeztem aggódva.

-Igen,lehet kicsit túlreagálom és csak egyszerű kis rosszullét mert állítása szerint nincs semmi baja.Mindenesetre nagyon köszönöm.

Miután letettük a telefont Kira addigra választani tudott ajándékot az anyukájának így nem kellett gyalogolnom.

Tudtam Lily honnét szereti az epret.Egyszer Daviddel összefutottunk a kis barátságos cukrászdában.Akkor meséltem neki a szüleimről ő pedig arról milyen híresnek lenni utána pedig erősködött,hogy hazavigyen.

Milyen régen volt!

Mennyi minden történt azóta.

Hihetetlen.