Crystal Eyes(hun)▪Completed

23.

●David szemszöge●

-Hogy érted azt,hogy STÚDIÓBA MÉSZ?-nézett rám és Mattre anya dühösen.

-Anya csak pár hétről van szó és hétvégén hazajövök.-mondtam,hogy lenyugtassam.

-Pár hét?Szó sem lehet róla.-mondta mérgesen.

-Christina hagyd hogy elmagyarázzam....-szólt közbr Matt.

-Gordon maradj csendben!-mondta.Matt összehúzta magát.Ha anya középső nevekkel dobálózik akkor már nagy a baj.-Te pedig Alexander nem mehetsz el!Most lesznek ebben a hónapban a vizsgáid!Nem azért jársz gimnáziumba,hogy ne fejezd be.-nézett rám.Hogy én hogy utáltam a középső nevem.

-Anya ígérem közben tanulni fogok.-mondtam neki.-Le akarok érettségizni.De most el kell mennem felvenni a dalokat értsd meg.Ez fontos.-néztem rá azzal a tekintetemmel aminek tudtam,hogy nem tud nemet mondani.

-Tudom,hogy fontos.A zene az életed ezzel tisztában vagyok.De az iskola is fontos.

-Tudom anya.Tudom.Ígérem tanulni fogok közben.-győzködtem tovább.-Közben felkészülök a vizsgákra utána hazajövök és megírom.Jó?

-Nem tetszik ez nekem.-mondta szomorú arccal.-Hagytam hogy ez az egész az életed része legyen pedig még csak 14 éves voltál amikor Matthez kerültél.Azt akarom,hogy fejezd be a gimnáziumot.-mondta.

Megöleltem.

-Tudom anya.Be is fogom fejezni.

Nagyot sóhajtott.

-Rendben.Menj.De!-emelte fel az ujját.-Tanulsz a vizsgákra és szólok Maddynek hogy küldje neked el a tananyagot.-mondta.

-Nem szükséges beszélned vele.-mondtam.

-De az.Mikor indultok?-kérdezte.

-Most.-mondta Matt mire anya nagy szemeket villantott rá.

-Menj búcsúzz el a húgodtól David.Én addig beszélek Gordonnal.-mondta anya.

Gyorsan elsiettem mielőtt megint Alexanderezni kezd.

-Pöttöm....-léptem be a szobájába.

-Elmész?-kérdezte szomorúan.Szóval hallgatózott.

-Csak egy kis időre,de visszajövök.

-Mi lesz velem és anyával?-kérdezte.

Leültem mellé.

-Majd játszotok sokat.És ahogy szoktuk neked kell vigyáznod anyára.

-Oké.-emelte a kezét a homlokához és nagy vigyor nőtt az arcán.

-Nem haragszol rám akkor?-kérdeztem.

-Nem.De csak azért mert tudom,hogy visszajössz.-mosolygott rám.

-Perszehogy visszajövök.-mondtam.-Lily?-néztem rá.Egy gondolat nem hagyott nyugodni.-Ha véletlenül Mads jönne....vigyázz rá is jó?-kérdeztem halkan és óvatos hangnemmel.

Fájt,hogy azzal a sráccal láttam.

Pokolian fájt.

De az érzéseim nem változtak meg.

Egy cseppet sem.

-Vigyázok rá,de csak mert őt is szereted.-mosolygott rám szélesen.

Adtam egy jókora nagy puszit a homlokára majd lassan elhagytam a szobáját.

A már összecsomagolt bőröndömmel és gitárommal sétáltam le a lépcsőn.

Meghallottam anya és Matt beszélgetését.

-Lehet jó is ha elviszed.....-mondta anya.Megálltam, hogy ne lássanak.-Az elmúlt napokban eléggé szomorú volt.Nem mondta el mi történt, de talán jót tesz neki ez a kis szünet.Csak tanuljon kérlek.

-Fog tanulni ígérem.És lefogadom, hogy azzal a lánnyal lett valami....-mondta Matt.

Tettem pár hangos lépést jelezve,hogy jövök.

Azonnal elhallgattak mindketten.

-Indulhatunk?-kérdeztem.

-Persze.-mondta Matt és elvette a bőröndöm.

Elindultunk mindhárman kifelé.

Matt bepakolta a cuccaim az autójába.

Anyához fordultam.

-Hétvégén jövök és gyakran hívlak majd.-mondtam neki egy ölelés közben.

-Érezd jól magad.-puszilt meg.-És holnap felhívom Madelainet a lecke miatt.-mondta határozottan.

-Rendben.-bólintottam.-Szeretlek anya.-mondtam mielőtt beszálltam volna Matt autójába.

XxxxxxxxxxX

●Madelaine szemszöge●

Kettőt kopogtam Davidék ajtaján.

Késő délután volt már,de meg akartam látogatni Lilyt.

A minap láttam egy gyönyörű szőke parókát amit muszáj volt megvennem neki.

Elképzeltem milyen jól is állna rajta és mosoly jelent meg az arcomon.

-Szia.-nyílt ki az ajtó és egy mosolygó Mrs.Jordan nézett vissza rám.-Már hívni akartalak.

-Igen.Miért?-kérdeztem meglepődve miközben besétáltam a házba.

-Majd elmondom.Mi szél hozott hozzánk?-kérdezte kedvesen.

-Ó, csak egy ajándékot hoztam Lilynek.-vettem ki a parókát a táskámból és mutattam meg neki.

A szőke parókát bámulta a kezemben majd könnybe lábadtak a szemei, megfogta a karom és gyengéden megszorította miközben könnyes tekintetével az enyémet fürkészte.

-Köszönöm.-mondta halkan már-már elcsukló hangon.-Nem tudod mennyit jelent ez Lilynek....és nekem.-letörölt az arcáról egy kósza könnycseppet.

-Igazán semmiség.-mosolyogtam rá.Nem szerettem volna, hogy miattam hullassa a könnyeit.Így is elég könnyet hullajtott szegény nő.

-Lily a szobájában van.Lehívom.-mondta majd elsietett.

Egy perc múlva lábdobogást hallottam, a parókát a hátam mögé rejtettem.

Lily száguldott le a lépcsőn őrült sebességgel.Attól féltem elesik és megüti magát.

-Lassíts tündérke.-szóltam rá kedvesen mire valamennyire lassított, de még így is hátratántorodtam amikor nagy lendülettel magához szorított.

-Anya azt mondta ajándékot kapok.Mit kapok?Mit kapok?-ugrált izgatottan csillogó szemekkel.

Előhúztam a hátam mögül a szőke parókát.

Elkerekedett a szeme mikor a kezébe adtam és hosszú pillanatokig csak szótlanul bámulta.

-Ezt...ezt nekem hoztad?-nézett rám bociszemeivel.

Bólintottam.

Újra lepillantott a kezében tartott parókára.

-Szeretlek Maddy.-ölelt meg szorosabban mint az előbb.

Visszaöleltem és elmosolyodtam a szavai hallatán.

-Én is szeretlek tündérke.

-Segítesz feltenni?-kérdezte és levette a kendőjét a fejéről.

A kezembe adta a parókát.

A fejére helyeztem és úgy igazítottam, hogy tökéletesen álljon neki.

Odaszaladt a tükörhöz meglátni magát.

-Szép vagyok mami?-kérdezte a lépcsőn épp lesétáló anyjától.

-Gyönyörű.-nézett rá mérhetetlen szeretettel a szemében.

-Én azt hiszem megyek.Haza kell mennem tanulni csak beugrottam odaadni a parókát.-kértem elnézést.

-Amikor ráérsz elviszel a játszótérre?-kérdezte Lily.

-Persze.

-Kikísérlek.-jött mellém David édesanyja és kivezetett a házból.Becsukta magunk mögött az ajtót.-Beszélni szerettem volna veled Davidről.

-Ó!Történt vele valami?-kérdeztem gyorsan.

-Nem csak szeretném, hogy ha küldenéd neki a leckét.-mondta.

-Ó rendben akkor jó lesz ha délutánonként elhozom?

-David nincs otthon.-mondta mire ledöbbentem.-Nem mondta?-kérdezte mire megráztam a fejem.-Elment New Yorkba felvenni az albumát.

-Ó!-lepődtem meg.Egy szót sem szólt a terveiről.Igaz mostanában alig váltottunk két mondatot egy nap.-Igen majd küldöm neki a házit,mikor ér vissza?-kérdeztem tapintatosan.

-Hétvégéken hazajön, de csak a vizsgákra jön vissza.Ezért is kérlek meg, hogy segíts neki rendesen felkészülni.-nézett rám könyörgően.

-Igen.Természetesen.-mondtam mire rám mosolygott.

XxxxxxxxxX

●David szemszöge●

Amikor New York Cityben beléptem a stúdióba akkor jöttem csak rá mennyire is hiányzott ez a látvány.

A gitárok, a dobok, és az összes többi hangszer egy helyen.

A sarokban doboló Trent aki már ráhangolódott a zenélésre és a mellette basszusgitározó Austin.

Ők voltak a koncerteken a kísérőzenekarom.

Ők adták az alapot míg én énekeltem.

-Sziasztok.-köszöntem hangosan mire Austin hátranézett és elkerekedett a szeme.Trent letette a dobverőket.

-HAVER!-vetették rám magukat mindketten egyszerre mire mindhárman a földön végeztük, és majdnem Matt is.

-Viselkedjetek.-szólt ránk figyelmeztetően Matt.

-Ideje volt, hogy vissza gyere!-mondta Trent.

-Mi ütött beléd, hogy még egy hívásra se telt?-kérdezte Austin.

-Bocsi srácok.Sok dolog volt mostanában.-Kértem elnézést.-De most már itt vagyok.

-Mesélj mi volt.Milyen a gimi?-nevetett fel Trent.

Mindketten pár évvel idősebbek voltak nálam.Rég kijárták a középiskolát.

-Majd később.Most zenéljünk.

-De sietős valakinek.-csapott vállon Austin.

Trent felkapta a dobverőit és helyet foglalt.

Hiányzott már ez a két tag.

Miután minden be lett állítva odaléptem a mikrofonhoz.

-Működik?-kérdeztem bele a mikrofonba.Matt a túloldalon bólogatott.Mellette Jerry ült a hangtechnikus.

-Ezek a számok rohadjók D.-mondta Trent és Austin.

Elmosolyodtam.

-Énekelj David,hogy halljuk mennyire rozsdásodtál be a hónapok alatt.-mondta poénosan Trent.

Jerry még a beállításokkal bajlódott.

A mikrofonhoz hajoltam és elkezdtem énekelni a Crystal eyes-t.

Mit ér a szerelem ha többé már nem érinthetlek. Ha többé nem láthatom gyönyörű kék szemed melyben nap mint nap elveszek.
Érezni akarom ajkaid édes ízét

Elakad a szavam ahogy rámnézel
de látom ahogy rám nézel nálad nincs esélyem.
Boldogabb vagy nélkülem
de nélküled elveszek.

Nincs szükséged rám sem senkire,ezt pedig megértem.
Túl jó vagy hozzám,meg sem érdemelnélek
Fáj amikor rád nézek,és tudom te nem úgy érzel.

Mégis inkább legyek a közeledben mintsem elveszítselek.
Egész nap nézni akarom kék szemed, érezni bőröd illatát.
Veled ébredni és tölteni a délutánt.

Nélküled üresnek érzem magam,te vagy a fény az életemben.
A fény a sötétségben amelyet sosem kaphatok meg. -énekeltem a mikrofonba.

Amikor befejeztem a dalt felszabadultan sóhajtottam.

Ez az érzés volt az ami már nagyon hiányzott.

Hogy kieresztem a hangomat úgy, hogy közben semmi miatt nem kell aggódnom vagy feszültnek lennem.

Csupán én és a zene.

-Te egyre jobb lettél haver!-mondta Austin.

-Rohadt jó lett ez a szöveg.-mondta Trent a dob mögül

-Kezdhetjük srácok.-mondta Jerry mire mindenki elfoglalta a saját helyét.

Elkezdtünk zenélni, tele szenvedéllyel.

XxxxxxxxxxxX

Egészen estig a stúdióban maradtunk míg végül Matt nemhagyta hogy tovább folytassam az éneklést.

Vitatkoztam is vele, de utána beláttam,igaza van.

Trent és Austin is már fáradt volt ráadásul fel kellett hívnom anyát és Madelainet is a házi miatt.

Bekapcsoltam a laptopomon a videóhívást és anyát hívtam először.

-Szia kicsim.-mosolygott álmosan.

-Felébresztettelek?-kérdeztem.

-Jaj nem dehogy is csak elfáradtam.Lily lefárasztott.-legyintett.

-Hogy van?-kérdeztem.

-Hihetetlenül boldogan.-Mosolygott szélesen.-Lily kicsim gyere ide.Itt a bátyád!-kiáltotta anya.

Lily szaladt bele a képbe.

Hátrahőköltem.

-Szép a hajam???-kérdezte ragyogó mosollyal.

-Igen.-mosolyodtam el.-Jól áll.-jegyeztem meg.Nagyon illett hozzá a szőke paróka.

-Tudooom.Annyira szeretem Maddyt!-mondta.

-Ezt a hajat ő hozta neked?-kérdeztem döbbenten.

-Igen.-válaszolt anya.-Hát nem rendes tőle?-kérdezte mosolyogva.

-De...igen az.-feleltem kissé tompán.

Az agyam más helyen járt.

Egy helyen amit Madelainenak hívtak.

-Jut eszembe Maddyt felhívtad már a leckéér?-kérdezte anya.

-Nem még nem.-mondtam.

-Akkor leteszem.Menj hívd fel, utána még tanulj kicsit mielőtt lefekszel aludni.Ígérd meg, hogy tanulni fogsz!-nézett rám a kamerán keresztül.

-Ígérem anya.Szeretlek.-mondtam mire elmosolyodott és kikapcsolta a hívást.

Az ujjaimmal doboltam a laptopon mielőtt rávettem magam,hogy felhívjam Madelainet.

Csendben vártam, hogy bekapcsolódjon a videóhívásba.

Utána megjelent kócos kontyban a feje tetején és csillogó szemekkel.Beragyogta az egész képernyőt a szépségével.

-Szia.-köszönt.

-Szia.-nyögtem ki nagynehezen.Még mindig a természetes szépsége hatása alatt áltam.-A háziért hívtalak.Anya ragaszkodik hozzá, hogy tanuljak.

-Igen igen, tudom.Mondta, hogy segítsek felkészíteni téged a vizsgákra szóvaaal.......

XxxxxxxxxxX

Mads nagyot ásított.

Két órája magyarázta a különböző dolgokat amiket én jegyzeteltem amit fontosnak tartottam.

-Mára ennyi elég lesz.Menj pihenni.-szóltam neki látva álomittas szemeit.

-Nem vagyok álmos.-mondta, miközben ásított egy újabbat.-Rendben talán egy kicsit mégis.-ismerte be félmosollyal az arcán.

Istenem bárcsak enyém lehetne ez a lány.

-Köszönöm.-mondtam.

-Nincsmit.-válaszolt.

-Nem csak ezt.Hanem Lilyt is.-mondtam a képernyőn keresztül mélyen a szemébe nézve.-Sokat jelentett ez neki.Boldoggá tetted a húgomat, és ezt köszönöm.-mondtam őszintén amit éreztem.

Elmosolyodott.

-Szívesen.-pillantott félre.-Hogy halad a zenélés?

-Jól.Felvettük az egyik dalt ma, egész nap azt tökéletesítettük.-mondtam enyhe bűntudattal.

-Nem szóltál, hogy elmész.-nézett a szemembe.

Sietősen kellett távoznom.

Ha szóltam volna neki akkor csak nehezebb lett volna otthagynom őt.

Pedig láthatólag jól el volt nélkülem.

A barátjával.

-Nem volt időm szólni.-hazudtam.

-Hazudsz.-mondta teljesen átlátva rajtam.-Azért nem szóltál mert nem akartad, hogy tudjak róla.-Nem bírtam látni a fájdalmat az arcán.

-Mads nézd én....-kezdtem,de félbeszakított.

-Nem.Hagyjuk.Fáradt vagyok.-mondta.

Láttam a megbántottságát.

-Sajnálom.-mondtam.

Semmit nem mondott.

A szemembe sem nézett.

-Holnap elküldöm a következő adag házit.-mondta továbbra sem a szemembe nézve.

Ezzel a mondattal véget vetett a videóhívásnak.

Miután eltűnt a csalódott arca a képernyőről még továbbra is a képernyőt bámultam.

Miután láttam azzal a sráccal, azt hittem jobban már nem tudom elveszíteni.

Nos, tévedtem.q

1785