Crystal Eyes(hun)▪Completed

25.

●Madelaine szemszöge●

-Annyira izgatott vagyok!-mondta Kira mellettem állva.

-Én olyan boldog vagyok,hogy végre vége azoknak a nyamvadt vizsgáknak.-sóhajtottam.

Az elmúlt hét rázós volt.

Annyira ideges voltam állandóan tanultam.Nem ettem, nem ittam, nem aludtam csak tanultam.

És most hogy ma volt az utolsó vizsganap, végre pihenhetek.

-Igen.Olyan jó túl lenni rajta végre!-sóhajtotta Kira.-Pont jól jön ez az osztálykirándulás!A sok stressz után jó lesz kimozdulni.

-Igen.-értettem egyet vele.-Már csak az osztályfőnöknek kéne ideérnie, hogy indulhassunk végre.-morogtam.

-Hát igen.Amúgy szerettem volna beszélni veled valamiről.Nagy baj lenne ha nem veled ülnék a buszban?Nate megkért hogy üljek vele és tudom hogy 4 évig mondig együtt ültünk, de....-hadarta ideges arckifejezéssel, félbeszakítottam.

-Nyugi Kira.Csak nyugodtan ülj vele.-mosolyogtam.-Majd ülök valaki mással.-mondtam.

-Rendben gyerekek megjöttem!-kiabálta az osztályfőnök.Felé kaptam a fejem.-Mindenki itt van?Had számoljalak meg titeket.-mondta majd gyorsan elkezdett összeszámolni bennünket.-Rendben mindenki megvan.Mindenetek megvan?-kérdezte.Páran bólintottunk,páran beordították a választ.-Akkor mindenki nyomás fel a buszra!-mondta hangosan mire megindultunk.

Kira ment előttem, amint meglátta hova ült Nate azonnal mellé ült, miközben egymásra mosolyogtak.

Nem akartam belefolyni a kis rózsaszín buborékjukba így inkább pár üléssel előrébb foglaltam helyet.

Elővettem a füllhalgatómat és hozzácsatlakoztattam a telefonomhoz, majd elindítottam a dallistámat.

-Leülhetek?-hallottam tompán mire felnéztem és a tekintetem találkozott Davidével.

Megvontam a vállam.

Ha azt mondom nem, akkor is le fog ülni.

Jobban az ablakhoz húzódtam amikor leült mellém.

-Mads...-sóhajtottam.

-Zenét hallgatok.-mondtam kivéve az egyik fülhallgatómat a fülemből.

-Beszélni akarok veled.-mondta.Nem mondtam semmit, visszaraktam a fülhallgatót a fülembe és az ablak felé fordítottam a tekintetem, hogy ne kelljen ránéznem.

A telefonom rezegni kezdett,hogy üzenetem jött.

Kira:Sajnálom Maddy.Nemtudtam hogy melléd fog ülni

Én:Semmi baj.Levegőnek nézem.

Kira:Rendben.

Lezártam a telefonom képernyőjét és ismét kibámultam az ablakon.

A dallistám folyamatosan váltogatta a letöltött zenéimet, amikor azonban beugrott David egyik zenéje amit nagyon szerettem azonnal átkapcsoltam.

Nemhogy meghallja,hogy az ő zenéjét hallgatom!

Ismét rezgett a telefonom

Beléptem az üzenetekbe majd elmosolyodtam Zack édes üzenetét látva.

Zack:Szia gyönyörűm.Elindultatok?

Mosolyogva írtam vissza.

Én:Szia.Igen.Nemrég indultunk.-küldtem el majd vártam a válaszára.

Zack:Majd üzenj,hogy jól-e vagy és hogy hogyan érzed magad.😘❣

Én:Oké.❤

Az üzenet elküldése után végül az ülés háttámlájának döntöttem a fejem és a zenémet hallgatva bámultam ki az ablakon.

XxxxxxxxxxxxxxxxxX

-Mads.-hallottam a nevem tompán,de nem nyitottam ki a szemem.

Olyan kényelmesen feküdtem hogy nem akartam kiszakadni ebből a pillanatból.

Éreztem,hogy elveszik a hajamat az arcomból mire megrándult az orrom.

Édes kuncogást hallottam.

Sóhajtottam és mégjobban belefúrtam az arcom a párnába.

-Édes...-kipattantak a szemeim.

Csupán David hív így.

Felnéztem és észrevettem hogy 1.az arcunk nagyon közel van,2.a fejem a vállába van temetve,3.én meg konkrétan rajta.

Olyan gyorsan mozdultam el tőle,hogy bevertem a fejem az ablakba.

-Auuuu!-nyögtem fel fájdalmasan miközben a fejemhez szorítottam a kezem.

-Jól vagy?-kérdezte David.

-Igen.Jól.-morogtam.

-Santa Monicában vagyunk a hotel előtt.-mondta mellékesen mire körbenéztem és már csak mi ketten voltunk a buszon.

Sietősen felpattantam,David kiengedett miközben továbbra is a fejemet fogtam.

Gyorsan lesiettem a buszról ahogy a többiek már a hotelba mentek be a táskáikkal a kezükben.

Ahh fent hagytam a táskám a buszon!

Idegesen fordultam meg mire Davidbe ütköztem kezében a táskammal.

-Köszi.-vettem el tőle gyorsan majd a többiek után iramodtam.

Egy pillanatra megszédültem, de egy pillanattal később ennek már semmi nyoma nem volt.

Kicsit nehéznek éreztem a fejem, de ezenkívül semmi.

-Jól érzed magad?-kérdezte David.

Nem néztem rá úgy bólintottam,majd az osztályfőnökre kezdtem el figyelni aki a szobakulcsokat kezdte szétosztani.

-Fiú fiúval,lány lánnyal!-Mondta hangosan.Meg ne lássak senkit a másik szobájában mert nagy baj lesz!-fenyegetőzött.-Ma már nem fogunk menni sehova mert beesteledett, de holnap reggel lemegyünk a tengerpartra reggeli után.-mosolygott mire éljenzés tört ki.-Van itt bár és játékterem,de akin holnap reggel alkohol szagát érzem az itt marad.-mondta mire lejjebb maradt a lelkesedés.-Menjünk vacsorázni.-indult el.

Kirát kezdtem el keresni a tekintetemmel,aki hamarosan meg is jelent mellettem.

-Hányan lehetünk egy szobában?-kérdeztem tőle miközben a többiekkel együtt a tanár után indultunk.

-Lányok ketten, fiúk hárman meg négyen mert többen vannak.-válaszolta.

XxxxxxxxxxxxxxxxX

-Biztos megleszel?-kérdezte Kira.

-Igen nyugodtan menj.Fáradt vagyok úgyis.-válaszoltam.

-Maradhatok.-ajánlotta fel.

-Nem kell menj csak le a játékterembe Nate-el.

-Biztos jól vagy?Nem vagy éhes?Vacsoránál is alig ettél.

-Jól vagyok Kira!Nyugodtan menj.-mosolyogtam rá megnyugtatóan.-Megfürdöm utána lefekszem aludni.Érezd jól magad.-mondtam miközben kitessékeltem őt az ajtón.

Beálltam a zuhany alá és megengedtem a forró vizet.

A fél napos utazás után jól esett egy forró zuhany.

XxxxxxxxxxxX

Miután megszárítottam a hajam és felvettem a pizsamám ami egy térdig érő Nirvana pólóból és egy rövidnadrágból állt, kimentem a fürdőből.

Fáradtnak éreztem magam és fáztam, elterültem az ideiglenes ágyamon, de aztán megláttam az asztalon heverő két kulcsot a szobához.

Kira nem vitt magával kulcsot.

Sóhajtva felkeltem majd megragadtam mindkét kulcsot.

Felvettem egy cipőt majd kinyitottam a szobám és kiléptem rajta.

Hirtelen melegem lett.

Már majdnem a liftnél voltam amikor kinyílt a lift és Daviddel találtam szembe magam,aki azonnal észrevett.

-Beszélhetünk?

-Most sietek.-mondtam és próbaltam belépni a liftbe, de az becsukódott mert lehívták.

-Sápadt vagy.-mondta és tett egy lépést közelebb.

-Csak fáradt vagyok.-mondtam.-Odaadom a kulcsot Kirának és lefekszem.-magyarázkodtam.

Bólintott.

-Még mindig haragszol rám?-kérdezte pár perc csend után.

Haragudtam még rá,de magamra is.

Haragudtam magamra mert azt hittem fontos vagyok neki annyira,hogy elmondja az életében a fontos dolgokat.

És a zene és az albuma azok közé tartozott.

Lassan bólintottam.

Úgy tűnt mondani akar valamit, de végül nem jött ki hang a száján.

-Én megyek.-mondtam halkan mikor fázni kezdtem.

Kikerültem őt, de hirtelen nagyon rosszul éreztem magam.Megszédültem és megcsapott a hányinger, meg kellett kapaszkodnom a fal mellett álló komódban.

Mielőtt bármit is tudtam volna csinálni az egész testemet gyengének éreztem,nem bírtam megtartani magam a saját lábaimon.

Minden elsötétedett előttem.

XxxxxxxxxxxxxX
●David szemszöge●

Mads kikerült engem,de továbbra is rajta tartottam a szemem.

Valami egyszerűen nem stimmelt vele.

Megkapaszkodott a komódban majd láttam ahogy remegni kezd a lába.

Közelebb léptem,de a következő pillanatban már csak azt láttam, hogy elájul.

Még időben kaptam el mielőtt a padlóhoz csapódott volna a feje.

-Mads.Mads!-szólongattam idegesen mindhiába.

A bőre forró volt.

Idegesen néztem körbe a folyosón majd elővettem a telefonomat.

-Gyere fel a szobádba azonnal.-mondtam Kirának majd letettem.

A karomba emeltem Madset.

Alig éreztem a súlyát,ami nem volt jó.



A szobájának a kulcsa a kezében volt így ki tudtam nyitni vele az ajtót amit résnyire nyitva is hagytam.

Lefektettem az ágyra.

Kira robogott be az ajtón Scott és Nate társaságában.

-Mi történt?-kérdezte Kira.

-Nemtudom.-mondtam idegesen.-Sápadt volt és elájult a folyosó közepén.Szerintem láza is van.-mondtam.

Kira közelebb lépett és a kezét Mads homlokára tette.

-Biztosan magas láza van.Tűzforró.-jegyezte meg.

Aggódva néztem Madsre.

Csak feküdt az ágyon édesen szuszogva,mintha csak aludna,de nem aludt hanem eszméletlen állapotban volt.

-Hívok orvost.-mondtam majd elővettem a telefonom és üzenetet küldtem az egyik orvos ismerősömnek akiről tudtam,hogy el fog jönni.Válaszolt az üzenetemre,hogy negyed óra múlva itt lesz.-Negyed óra múlva itt az orvos.-mondtam.-A láztól ájulhatott el?

-Szerintem nem.-mondta Kira.-Mostanában nem evett rendesen...és elég stresszes volt a vizsgák miatt.Ma sem evett rendesen vacsoránál.-mondta.

Madsre néztem.

Ó,édes,miért nem vigyázol magadra jobban?

Idegesen sóhajtottam.

Besiettem a fürdőszobába kerestem egy rongyot és ráengedtem a hideg vizet.

Visszamentem a szobába és leültem Mads mellé.

A vizes rongyot óvatosan a homlokához érintettem majd borogatni kezdtem.

Ameddig ide nem ér az orvos nem tudok mást csinálni csak megpróbálni levinni a lázát.

XxxxxxxxxxX


-Vigyük kórházba?-kérdezte Kira Jamest,az orvost.

-Igen.Ott tudtak neki adni valamit,hogy lemenjen a láza.-mondta.

Negyed órája érhetett ide és megvizsgálta Madset ahogyan csak lehetett.

-Nem lesz semmi baja.-mondta ,de továbbra sem nyugodtam meg.-A stressz,az alváshiány és a rendszeres étkezés hiánya miatt ájult el.És közben eléggé lebetegedett.

-Mikor tér magához?-kérdeztem Mads mellett ülve.

-Az tőle függ.A szervezete most nagyon gyenge,pár napig biztosan nem tér magához.-mondta mire hangosan beszívtam a levegőt.-A szervezetének le kell győzni ezt a magas lázat és alkalmazkodnia kell ahhoz,hogy nem evett rendesen ezért teljesen ki van merülve.-mondta majd összeszedte a dolgait.

-Köszönöm,hogy ilyen gyorsan ide tudtál jönni ilyen későn.-álltam fel Mads mellől és kezet fogtam James-vel.

-Neked bármit David.-mondta.-Mellesleg a húgod hogy van?-kérdezte.

-Nagyon jól, már nem beteg.-mosolyogtam rá halványan.

-Az nagyon jó.-bólintott.-Sziasztok.-köszönt el tőlünk.

-Átmegyek szólni a tanárnak Maddyről.-ment ki Kira.

Visszaültem Mads mellé és néztem az arcát.

-Rendben lesz.-mondta Scott és a vállamra tettem a kezét.

Nem mondtam semmit,csak továbbra is Mads arcát kémleltem.

XxxxxxxxxxxxxxxxxxX

-Nem.-mondtam Kirának.-Én maradok.-mondtam határozottan a kórházi szoba előtt ahol Mads feküdt.

-Csak egy valaki maradhat itt,döntsétek el melyikőtök mert hajnali kettő van!-szólt ránk az osztályfőnök.

-A legjobb barátnőm.-mondta Kira ugyanolyan határozottan mint én az előbb.

-Nem hagyom itt.

-Nem bízol bennem?Vigyázok rá!-mondta.

-Gyere Kira,David úgysem fogja itt hagyni.-mondta neki Nate.

-De....-kezdte majd az arcomra nézett.-Jólvan.-fújtatott dühösen.

-Szóval David marad?-kérdezte az osztályfőnök.Bólintottunk.-Ha nem ébred fel reggelig akkor is itt maradsz vele?-Bólintottam.-Rendben.Gyertek gyerekek mi menjünk.-mondta a tanár Kirának,Natenek és Scottnak.

Mikor indultam befelé Mads szobájába megállított egy nővér.

-Elnézést uram,de már nincs látogatasi idő.Jöjjön vissza reggel.-mosolygott rám.

-Nem megyek innen sehova.-mondtam neki és megpróbáltam kikerülni, de elémállt.

-Sajnálom,de nem kivételezhetek.

Sóhajtottam.

-Mennyit fizessek hogy maradhassak?

-Ez nem így működik uram.

-Vigyen a kórház vezetőjéhez.Megbeszélem vele.-mondtam mire hezitálva bólintott majd egy irodához vezetett.

-Uram van valami gond?-kérdezte az idős férfi.

-Itt hagyok 1 millió dollárt ha bent maradhatok a barátnőm szobájában.-mondtam belevágva a közepébe.

-Nem tud lefizetni.

-Nem is lefizetni akarom.Vegye adománynak a kórháznak,és vehetnek pár új gépet akár.-mondtam határozottan.

Az idős ember gondolkozott.

-Csak bent akar maradni éjjelre?-bólintottam.-Nem szoktam ilyen dolgokat csinálni,de tudja szüksége van a kórháznak pár új gépre.Egyre több a rákos beteg..-mondta komoran.

-Ezesetben még többet is adok.A húgom is beteg volt.-mondtam.

-És már jól van?

-Igen már teljesen egészséges.-bólintottam.

Ezután kezet fogtunk majd kimentem az irodájából.

Azonnal átutaltam a pénzt neki,hogy minél hamarabb meg tudják venni azokat a gépeket.

Végül visszasétáltam Mads szobájához majd benyitottam.

Csak a csipogást hallottam ami a gépekből jött, de semmi mást nem mutatott mint mikor utoljára voltam bent nála.

Odahúztam az egyik széket az ágyához és leültem rá.

A homlokára tettem a kezem.

Még mindig magas volt a láza, de már nem annyira mint a hotelban.

Néztem a békés arcát és nembírtam megállni,hogy ne érjek hozzá.

Az ujjammal végigsimítottam arcának vonalán.

Selymes bőrénél nem volt puhább dolog ezen a földön.



-Fogalmad sincs róla mit teszel velem hercegnő.-súgtam halkan.-Csak azzal,hogy létezel.-Puszit nyomtam az arcára.-Szeretlek édes.-mondtam halkan pedig tudtam, hogy úgysem hallja.Megfogtam az egyik kezét.-Egy nap ígérem elmondom neked mit érzek.

XxxxxxxxxxxxxxxxxxX

●Madelaine szemszöge●


Fáradtnak éreztem magam.

Mintha évekig aludtam volna.

Furcsa.

Kinyitottam a szemem,de visszacsuktam a vakító fény miatt.

Mozgást érzékeltem a csukott szemeimen túl is.

Hirtelen sötétebb lett mire újra kinyitottam a szemeim.

Nappal volt ezt tudtam az ablakból beszűrődő fényáradatból,mégsem tudtam mi ez a sok fehér körülöttem.

Beletelt pár másodpercbe míg felfogtam,hogy kórházban vagyok.

Mit keresek a kórházban?

Újabb másodpercbe telt mire teljesen kitisztult a látásom és megláttam Davidet magam mellett.

Mit keres itt?

És én mit keresek itt?

-Miért vagyok kórházban?-kérdeztem aztán a kiszáradt torkomhoz kaptam.

-Tessék!-adott egy vízzel teli poharat a kezembe David.

Kiittam az egész tartalmát majd visszaadtam neki.

Észre sem vettem eddig,hogy fogja az egyik kezemet,de nem is akartam megemlíteni.

-Mi történt?-kérdeztem.

Aggódást láttam a szemében.

-Elájultál.-mondta.-Nem ettél rendesen és le is betegedtél nagyon.Én....-kezdte de félbeharapta bármit is akart mondani.-Nagyon magas lázad volt.-mondta.A homlokomra tette az egyik kezét.-Már sokkal jobb.-vette el a kezét olyan gyorsan mint ahogy odatette.

-Mikor mehetek el innen?-kérdeztem.-Holnap megyünk a tengerhez igaz?-kérdeztem mikor eszembe jutott az osztálykirándulás.

-Az a helyzet...-nézett mélyen a szemembe.-Harmadik napja vagy kórházban.-mondta mire elakadt a lélegzetem.

-Három napja?

-Nagyon magas lázad volt...alkalmazkodnia kellett a szervezetednek és meggyógyulnia.-magyarázta.-Megyek hívok egy orvost és hozok neked valamit enni.-mondta majd kiment.

Egyedül maradtam a gondolataimmal.

Három napig voltam eszméletlen.

Az utolsó emlékem az,hogy elindultam levinni Kirának a szobakulcsot és találkoztam Daviddel.

Másra nem emlékszem.

David három napig itt lett volna velem?

Már csak a gondolattól is nagyot dobbant a szívem,pedig dühösnek kellett volna lennem rá,de már azt sem tudtam miért is haragudtam rá annyira.

Beletúrtam a hajamba.

Megőrjít ez a srác.

Sóhajtottam.

XxxxxxxxxxxxxxxxxxxX

Miután elment az orvos visszafeküdtem az ágyra.

Az orvos azt mondta,hogy ma még bent kell maradnom megfigyelésre a magas lázam miatt ami már elég szépen lement.

A nővér behozott nekem ennivalót,de egyszerűen már a kinézetétől is rosszul lettem.

Tudtam David valami ehetőt fog nekm hozni és nem valami ilyet.

Olyan messzire toltam magamtól a tálcát amennyire csak tudtam.

Hirtelen nyílt az ajtó mire odakaptam a fejem tudva,hogy David az.

-Bocsi hogy sokáig tartott.-mondta én emg elképedve bámultam a kezében tartott dobozokra -Hoztam sültkrumplit,palacsintát,hamburgert,van itt hús is és hoztam csokis sütit is.-mondta miközben lepakolta a dolgokat a kis asztalra mellettem.

-Ezt mind nekem hoztad?-kérdeztem döbbenten.

Bólintott.

-Nem kellett volna ennyi mindent hoznod.-mondtam neki halkan.Úgy éreztem mindjárt felrobban a szívem.-De köszönöm.-mondtam majd a hamburger után nyúltam.

Miután megettem már jól is laktam.

-Egyél még.-mondta David.

-Nem kérek.

-Nem ettél rendesen.Egyél.-nézett a szemembe határozottsággal.

Megettem a palacsintát is,de utána már tényleg nem fért belém semmi.

-Biztos nem kérsz még?-kérdezte.

-Biztos David.-mosolyogtam rá halványan.-Amúgy a többiek akkor tegnap hazamentek?-bólintott.-Nem kellett volna itt maradnod.

-Haragszol még rám?-kérdezte kerülve a tekintetem.

-Azt hiszem nem.-mondtam mire rámnézett,de most én néztem félre.

-Mit szólnál ha holnap mikor már nem kell itt maradnod a kórházban akkor elvinnélek a tengerhez?-kérdezte.

Hangosan kaptam levegő után.

-Úgy ahogy megígérted?-kérdeztem remegő hangon.

-Úgy ahogy megígértem.

2359