Crystal Eyes(hun)▪Completed

11

●Madelaine szemszöge●

Olyan szarul indult a reggelem,hogy azt még el sem akartam hinni.

A kedvenc pólóm a mosásban volt pedig azt szerettem volna felvenni,leöntöttem magam tejjel ezért át kellett öltöznöm és már féluton voltam az iskola felé amikor zuhogni kezdett az eső.

Ez a balszerencsés reggelem pedig rányomta a hangulatomat a egész napra hiába volt ma péntek.

Az iskolába belépve csak még rosszabb lett.

A matek dolgozatot elszúrtam és a kémia is pocsék volt ahogy mindig.Már legszívesebben felakasztottam volna magam német óra közben.

Az sem segített a helyzeten,hogy az egész iskola a tanárokat és mindenkit belértve az esti focimeccsről papolt.

Igaz a múltkor elég jól kijöttem a srácokkal,de nem vagyok focimeccsre járó csaj.

Fiús lány vagyok inkább,de a foci nem az én asztalom.

Nem érdekel egyszerűen a sport.

Az sem segített,hogy még Kira is minden adódó alkalommal felhozta,hogy el kellene mennem.

Még Nate és Scott is odajöttek hozzánk megkérdezni megyünk-e.Kira persze benne volt,ő minden ilyen eseményen  szeretett részt venni,de sokat dobott a döntésén az,hogy a lelátóról stírőlheti Nate fenekét.

-Gyere már M.-unszolt tovább Scott,ma már harmadszorra jött oda hozzám.

-Nincs kedvem menni.-ráztam meg a fejem és leültem a helyemre.

A padomon már ott sorakozott az irodalom felszerelésem.

Bejött a tanár.

Van egy kis dolgom gyerekek addig foglaljátok el magadokat CSENDBEN!És mindenki maradjon a helyén.Beszélgetni maximum halkan.-nagyokat pislogva néztem a tanárra.Negyedik éve tanít és most először adott szabad foglalkozást.A többiek is olyan lesokkoltnak tűntek mint én.

Elővettem egy üres füzetet és rajzolgatni kezdtem.

-Hű!-ijedten rezzentem össze és belementem a már majdnem befejezett rajzba.Kiradíroztam a  húzott csíkot.-Ez brutál jó lett!-hátrafordultam.David barna szemeivel találtam túlságosan is közel is magam.Visszahúzódtam jó pár centit.

-Ne ijeszgess.

-Nem állt szándékomban.-mosolygott rám.-Érdekelt mit csinálsz olyan nagy beleéléssel.-hallgattam a szavait.-Jössz este a meccsre?-kérdezte.

-Már te is ezzel jössz?Mindenki ezt kérdezi.Nem megyek és nem is fogok.

-Nyugi édes,csak kérdeztem.

-Miért hívol így?-kérdeztem tőle.

-Tetszik ahogy felhúzod magad miatta.-ennyire értelmetlen választ sem hallottam még.-És szerintem el kéne jönnöd.Már csak azért is,hogy rajtam legeltesd a szemed.

-Kösz,kihagyom.-mosolyogtam rá gúnyosan.

-Nem tudod miről maradsz le.-vonogatta a szemöldökét.

Úgy éreztem itt véget ért a beszélgetést így visszafordultam és folytattam a rajzolást.Pár másodperc telt el mígnem David megbökte a vállam.

Hátrafordultam.

-Gyere el.-nézett rám.-Jó móka lesz.

-Nem érdekel a foci.

-Az nembaj.Attól még elleszel.A múltkor is elvoltál a fiúkkal.-mondta.

-Honnan tudod?Részeg voltál.

-Scott és Nate mondta.-mosolygott.

-Nincs kedvem elmenni.-mondtam újra.

-Gondold azért át.

-Oké.-zártam le a beszélgetést.

-------------------------

Órákkal később már otthon üldögéltem és elfoglaltam a nappalit.

Most nem rockot hallgattam,arról Greta néni lebeszélt,de azért Harry Styles albuma ellen nem volt kifogása.

A Kiwi számánál akaratom ellenére is David jutott az eszembe amint a múltkor ugyanezt a számot énekelte a kocsiban.

Már majdnem teljesen véget ért a dallista amikor már unatkozni kezdtem.

Ez is csak én lehetek.

Péntek este otthon ülök ahelyett,hogy inkább Kirával lennék.

Semmi kedvem nem volt nézni ahogy fiúk futkosnak összevissza a pályán,de nem is volt kedvem otthon ülni a tévé előtt unatkozva.

Kezembe vettem a telefonomat.

-Túl késő,hogy eljöjj értem?-kérdeztem Kirától.

Nem emberi hangokat adott ki.

-Siess siess siess.10 perc múlva ott vagyok igyekezz!-rakta rám a telefont mire azonnal felrohantam a lépcsőn és a szekrény elé vetettem magam.

Pár percig töprengtem aztán magamra rángattam egy magasított derekú farmert egy fehér pólót és egy piros-fehér-fekete kockás inget amit megkötöttem magamon.

Nem tudtam mit kell viselni focimeccsen de úgy gondoltam így elég tűrhetően nézek ki.

A hajamat kiengedtem a fonatból így kissé hullámosan hullott a vállamra és a hátamra.

Épp egy kis szájfényt tettem fel amikor csengettek.

●David szemszöge●

-De mami menjünk mi is Daviddel!!!-toporzékolt Lily a lábamba kapaszkodva.Úgy jártam keltem a házban,hogy ő rajtam csimpaszkodott.

-Nem lehet bogaram majd elmeséli hogyan volt jó?Addig nézünk egy filmet.-mosolygott le rá anya.

-Daviiiid mond meg neki hogy én veled megyek.-nézett fel rám bociszemeivel.Összekócoltam a szőke tincseit.

-Otthon kell maradnod angyalkám mert akkor ki vigyázna a mamira hmm??Na ki?-kérdeztem tőle.Elgondolkodott majd leugrott a lábamról.Odaszaladt anyához és ezúttal ő rá próbált meg felmászni.

Vigyázzba vágtam magam mire ő is.Mindketten a kezünket  a homlokunkhoz emeltük.

-Teljesítem a parancsot főnök.-mondta komoly arccal.

-Ne okozz csalódást katona.-mondtam én is komoly arccal.

Anya csupán mosolygott rajtunk.

Ideje volt elindulnom a meccsre,még a végén elkések.

------------

Eközben Madelaine és a barátnője Kira megérkeztek a helyi futball stadionba.A lelátó közepén foglaltak helyet,de nem elég hátul,hogy ne legyenek észrevehetőek.Madelaine azon gondolkodott jó döntést hozott-e,hogy eljött a meccsre miközben Kira a tömeggel együtt éljenzett amint megjelentek a focicsapat tagjai.Majd a másik csapat tagjai is,akiket az itteniek jól lehurrogtak.Madelaine próbálta kivenni a sok sisakos ember közül melyikőjük Scott,Nate és David.Végül megtalálta Davidet akinek a mezén a 9es szám szerepelt és a vezetékneve.A játék elkezdődött.A tömeg ujjongott minden egyes sikeres passzra és gólra.A félidőben pedig már alig bírtak magukkal.A focicsapatuk jó és erős volt,de a másik csapat emberei jobban játszottak.Így álltunk most 2:6ra.És már nincs is olyan sok a játék végéig.A második félidőben sikerült mindkét csapatnak pontot szerezniük,de a hazai csapat még mindig vesztésre állt.A jelenlegi állás 10:11 volt.Madelaine idővel arra jött rá,hogy izgatottan figyeli a meccset pedig először el sem szeretett volna jönni.A meccsből csupán pár perc maradt és az eredmény még mindig nem változott.A focisták,a nézők és mindenki aki jelen volt ezen az eseményen ideges volt.Már az utolsó perc másodpercei pörögtek.Ekkor Davidnek passzolták a labdát aki rohant és egyre csak nem hagyta veszni a labdát.Az utolsó másodpercek voltak.10...9.....8....David rohant tovább......7....6....5.....David pontot szerzett!12:11 az állás és 4.....3.....2.....1....és NYERTÜNK.

-------------------

●Madelaine szemszöge●

3.......2.......1.......és NYERTEK!

Együtt álltam fel a tömeggel és kezdtem el tapsolni és éljenezni.

Nem is gondoltam,hogy jó eljönni egy focimeccsre.

A pályát néztem ahol épp az edző haladt a srácok felé és átnyújtotta a kupát Davidnek akit a srácok a vállukra emeltek.

Mindenki arcán látszott a boldogság.

És ettől én is boldog lettem.

-Gyere menjünk le.-ragadott kézen Kira és lefelé kezdett vonszolni.

Eltartott egy darabig míg leértünk,mindenki oda akart jutni a srácokhoz,hogy velük együtt ünnepeljenek.

Amint leértünk Kira kisajátította magának Natet.

Aranyos volt nézni ahogy ölelkeznek.

A szemem sarkából megláttam Davidet.

Felé néztem és rámosolyogtam.

Az arca ki volt pirulva a sok rohangálástól a pályán,hatalmas vigyor terült szét az arcán.

David odaért hozzám,hirtelen megragadta a karomat és magához rántott,majd megcsókolt.

Azt sem tudtam mi történik de amint felfogtam ellöktem magamtól és felpofoztam olyan erősen,hogy annak szerintem nyoma fog maradni.

-TE MÉGIS MIT KÉPZELSZ?-ordítottam le a fejét.

Válaszát meg se várva fordultam el tőle és kifelé vettem az irányt,jó pár embert félrelökve sikerült kijutnom a parkolóba.

-Hé Maddy várj már!-megfordultam Kira hangját hallva.

Felém sietett.

Kinyitotta az autóját mire beültünk,dühösen összefontam a karjaimat magam előtt.

-Ez meg mi volt?-kérdezte Kira.

Dühösen fújtattam.

-Nemtudom.-mondtam dühösen.-De ehhez nem volt joga.Tudod,hogy az első csókomat olyannal képzeltem el akit szeretek,és aki viszontszeret.David ezt elvette tőlem.

Igaz....

Hiába vagyok 17 éves most történt meg az első csókom.

Amint ebbe a gimibe kerültem mindenki kiközösített és a fiúk is kerültek ezért nem csókolóztam még senkivel...mostanáig.

-Szerintem édesek voltatok.-tátott szájjal bámultam Kirára.

-Ezt most nem mondhatod komolyan!Vérig lettem sértve!

-Azért ne reagáld ennyire túl.Végülis....David nem ronda sőt.-húzogatta a szemöldökét.

-Ehhez akkor sem volt joga.

-Legalább kiélvezhetted volna a csókot.-megvontam a vállam és az út további részére csendben maradtam.

             ●David szemszöge●

3.....2.....1...és NYERTÜNK!

A nézőtérről éljenzés hallatszódott.

Egy pillanatra fordultam oda de már a srácok rám is vetették magukat és a földön végeztük mindannyian.

Alig kaptam levegőt a rajtam lévő fiúk súlyától,de velük együtt nevettem.

Mikor felkászálódtak a földről,Scott felhúzott engem is.

Az edző sietett felénk 1000 vattos vigyorral az arcán a kupát szorongatva.A nézőtérről is elkezdtek özönleni a népek.

Néztem az egybeolvadó tömeget miközben az adrenalin elárasztotta a testemet és örültem mint egy bolond.

A tömegben megláttam egy fekete-fehér-piros kockás inget és egy hozzá tartozó fekete hajat és hatalmas kék szemeket.El sem hiszem hogy végül eljött!Mégis itt volt.

Mégjobban megörültem amikor az edző átnyújtotta a kupát a srácok pedig a vállukra vettek engem úgy kezdtek el továbbra is éljenezni.

A tömeg körénk gyűlt,éreztem hogy tartozok valahova.

Az adrenalin továbbra is az ereimben keringett még akkor is miután már ismét a földön álltam.

Rengetegen jöttek oda gratulálni a csapatnak,ismeretlen lányok ölelgettek én viszont a fekete hajú szépséget kerestem.

A széles vigyor az arcomra ragadt a nagy zaj közepette is.

Megláttam Kirát aki épp Natet ölelte meg és nem messze tőlük megpillantottam Madelainet.

Nagy lépésekkel indultam meg felé.

Mintha megérezte volna,hogy közeledem,felém fordította a fejét és rám mosolygott.

Az adrenalintól feldobódva felé lépdeltem és amint odaértem hozzá,a karjánál fogva magamhoz rántottam és megcsókoltam.

Nem tudtam miért tettem,bizonyára az adrenalintól csókoltam meg mindenesetre nem tudtam kiélvezni a csókot ugyanis Madelaine akkora pofont lekevert nekem,hogy abba kajak sípolni kezdett a fülem és fájni az arcom.

Kitágult szemekkel néztem rá.

Az arca kissé kipirult volt és dühös....nagyon dühös.

-TE MÉGIS MIT KÉPZELSZ?-ordította le a fejem.

Hátat fordított nekem mielőtt bármit is mondhattam volna és elviharzott,Kira hamarosan követte őt.

Röhögést hallottam meg magam mögül.

Az arcomat dörzsölgetve fordultam Nate és Scott felé akik egymásra támaszkodva röhögtek a nyomoromon.

-Haver jól vagy?Nincs agyrázkódásod?-kérdezte röhögve Nate.

-Jó nagyot csattant.-nevetett tovább Scott is.

Továbbra is az arcomat dörzsölgettem.

-Olyan pici és el se tudnád hinni mekkorát üt!-ráztam meg a fejem döbbentem.

A tömeg hamarosan eloszlott a többiek menni akartak inni,de megígértem anyának és Lilynek hogy azonnal hazamegyek ha már nem jöhettek el.

-Biztos nem jössz?-kérdezte Nate ismét.

-Most nem.Majd legközelebb.Bulizzatok helyettem is.

-Oké.Aztán vigyázz a csajoddal.-kacsintott rám Scott.

A vállába bokszoltam.

-Nem a csajom.

-Még.-rikkantották egyszerre Nate-vel majd eltűntek a szemem elől.

Megcsóvaltam a fejem majd beszálltam az autómba és hazahajtottam.

Az autóval beparkoltam a garázsba majd csendben belopóztam a házba.Elég későre járt.

-Szia.-megugrottam.Azt hittem anya a késői időpontban már nem vár meg.-Hogy ment?-kérdezte mosollyal az arcán és beleivott a teájába majd visszatette a bögrét a konyhapultra.

-Nyertünk.-mondtam mire szélesedett a mosolya és megölelt.

-Hát akkor miért nem ünnepelsz a többiekkel??

-Haza akartam jönni.Nem kellett volna megvárnod.

-Ez a dolgom.Bármilyen későn is jössz én mindig megvárlak.-terelt a nappali felé majd mindketten leültünk a kanapéra.-Nyugodtan mehettél volna bulizni Lily már órákkal ezelőtt elaludt.

-Nembaj.

-Na de mesélj.-nézett rám mosolyogva.

Vagy negyed óráig tartottam részletes beszámolót a meccsről.

-Látom mennyire örülsz!Még mindig ki vagy pirulva.-csipkedte meg az arcomat.

Pár pillanatig gondolkoztam azon,hogy mondjam el-e neki,hogy megcsókoltam Madelainet és felpofozott vagy ne mondjam el.Végül tanácsot akartam kérni tőle így elmondtam.

-Anya.....megcsókoltam valakit.

-És?-kérdezett vissza.

-És a lány felpofozott.-mondtam.Anya meglepődve nézett rám.-Még sosem történt velem ilyen.Soha egy lány sem pofozott meg miután megcsókoltam.És most nemtudom mit csináljak?Azon kívül,hogy jegelnem kéne az arcom mert még mindig iszonyúan fáj.

Anya közelebb hajolt hozzám és a fejemet forgatva kezdte nézni az arcomat majd felállt és a konyhába ment.Egy csomag jéggel tért vissza a kezében amit átvettem tőle és az arcomhoz nyomtam.

-Az a lány akinél a múltkor aludtál?A nevére már nem emlékszem valami M betűs volt a neve.-gondolkodott.

-Igen ő.Madelaine.

-Ő az aki nem a rajongód ugye?-bólintottam.-Meséld el hogy történt.

-Hát nyertünk én nagyon örültem megláttam odamentem és megcsókoltam.Ő felpofozott és rámordított,hogy mit képzelek magamról és dühösen elrohant.

-Hát kisfiam ennek a lánynak te nemtetszel.-nézett rám anya.Felháborodva néztem.

-Anya....én mindenkinek tetszem.Nézz csak rám.-mutattam végig magamon.Anya megforgatta a szemeit.

-Hát sajnálom de ennek a lánynak mégsem.És bocsánatot kell kérned tőle.

-Már miért kellene?

-Mert megcsókoltad.

-Nemértem a nőket.-mondtam összezavarodva.-Madelainenak is tetszem csak még nem jött rá.

-Makacs vagy.Azért kérj tőle bocsánatot.

-Rendben bocsánatot kérek tőle,de nem fogom ennyiben hagyni.-mondtam határozottan.

●Madelaine szemszöge●

Másnap,azaz szombat reggel arra kellett ébrednem a legszebb álmomból,hogy valaki megállás nélkül lóg a csengőn ami az egész házban visszhangzik.

Először azt hittem még mindig álmodom,de a zaj csak nem szűnt meg.

Dühösen kipattantam az ágyamból és letrappoltam a lépcsőn.

Rögtön megláttam Greta néni üzenetét miszerint ment bevásárolni aztán a barátnőjéhez megy,aztán majd jön.

Akkor egyedül vagyok otthon.

Újabb csengetés.

Az ajtóhoz mentem,elfordítottam a kulcsot a zárban majd dühösen kitártam az ajtót.

-Te meg mit keresel itt?-kérdeztem tőle dühösen.

-Jó reggelt.Látom későn kelő vagy.11 múlt.

-És?Akkor kelek amikor akarok mert ez az én házam szóval mehetsz.-csaptam rá az ajtót.

A nappaliba sétáltam és levágtam magam a kanapéra.

-Nem szép dolog ajtót csapkodni.

-Ez birtokháborítás.Nem mondtam hogy bejöhetsz.-néztem fel rá a kanapéról.

Inkább el sem akartam képzelni hogy nézhetek ki így reggel,ő viszont kurvadögös volt már most.

Farmer,fehér póló,fekete motorosdzseki,és napszemüveg annak ellenére hogy még csak nemrég tértünk a márciusi hónapba és még koránt sincs jó idő.

Davidre még mindig haragudtam a tegnapi miatt és attól is kezdtem kiborulni,hogy csak úgy besétált a házamba.

-Cuki pizsi.-mondta mire magamra rántottam a takarót a kanapé tetejéről.

A pizsamám egy kockás nadrágból és egy hatalmas macskás pulcsiból állt.Szerettem ilyen cuccokban aludni.

David ácsorgott még egy pillanatig miközben a kanapét bámulta ahol én terültem el.

Végül vállat vont és a lábamat felemelve leült a kanapéra,a lábamat az ölébe tette.

Azonnal elhúztam onnan a lábaimat és felültem.

-Nehéz dolgom lesz veled.-mondta.-Bocsánatot kérni jöttem ide.Anya szerint haragszol rám mert megcsókoltalak és bocsánatot kell kérnem.

-Te ezt nevezed bocsánatkérésnek?És miért beszélsz rólam anyukádnak?-kérdeztem.

Vállat vont.

-Szóval....igazából nem is sajnálom mert ki ne akarna megcsókolni engem?-mutatott végig magán.

-Menj el.!-álltam fel és a karjánál fogva felhúztam.

-Maradok.Nincs semmi dolgom így ráérek bearanyozni a napod a jelenlétemmel.-mosolygott rám.

Azt be kellett vallanom,hogy nagyon szép mosolya volt.

Olyan amitől az ember jobban érzi magát.

-Nem.Én aludni fogok.-mondtam.

-Oké.Aludjunk.-vágódott el a kanapén és betakarta magát.

Ez most komoly?kérdeztem magamtól.

-Oké maradj,de csak addig míg rendesen viselkedsz.-mondtam és a konyhába indultam csinálni magamnak reggelit.

-Kisangyal leszek.-jött utánam a hangja.

A konyhába érve nem tudtam eldönteni mit egyek.Az órára néztem,lassan dél lesz és ebéd.Akkor inkább rendelek pizzát.Tárcsáztam a számot és megrendeltem az extrasajtos,sonkás-kukoricás pizzámat.

Visszamentem a nappaliba ahol David bekapcsolta a tévét és a csatornák között szörfözött.

-Milyen jó,hogy otthon érzed magad.-jegyeztem meg gúnyosan.-Megyek átöltözök.Maradj itt!-mondtam határozottan.

-Oké addig keresek valami jó filmet és aztán filmezünk.-mondta.Vállat vontam majd felmentem a lépcsőn be a szobámba.

Gyorsan átöltöztem majd kivésültem a hajam és elkészülődtem.A hajamat végül lófarokba kötöttem majd lesétáltam ismét a lépcsőn.

David a kanapén terült el az ölében az ÉN pizzámmal.

Tátott szájjal néztem rá.

-AZ AZ ÉN KAJÁM!-jelentettem ki neki mérgesen.

-Éhes vagyok.-vont vállat.Megráztam a fejem majd odaültem hozzá.

Kivettem a pénzt a zsebemből és felé nyújtottam.Furán nézett rám.

-Én rendeltem,nem kellett volna kifizetned.-nyújtottam felé de eltolta a kezem.

-Ez csak egy pizza.

-De...

-Ez csak EGY pizza.Rakd el azt és egyél.-parancsolt rám.Elhúztam a szám és eltettem a pénzt majd kivettem a dobozból egy pizza szeletet.

-Ne parancsolgass nekem.-mondtam neki két harapás között.-Amúgy mit nézünk?-kérdeztem.

-Sokkal több mint testőr.Az előbb kezdődött.Bírod az akciófilmeket?-kérdezte.

-Csak azt nézek.-nyúltam egy újabb szelet pizza után.

-Akkor majd egyszer megnézzük az én akciófilmeimet is.

-Miből gondolod hogy fogok veled még filmezni?-néztem rá.

-Megérzés.-kacsintott rám majd a képernyő felé fordította a tekintetét,én is így tettem.

Újabb szelet pizza után már nem nyúltam többet a dobozhoz.Már tele voltam Daviddel ellentétben aki mindent felfalt amit én már nem kértem.

-Greta hol van amúgy?Milyen gyakran vagy egyedül?-kérdezte pár perc múlva.

-Egy barátnőjéhez ment.És semmi közöd hozzá.-mondtam majd lejjebb csúsztam a kanapén,a lábaimat az asztalra tettem fel a fejemet pedig a kanapé háttámlájára hajtottam.
Magamra rántottam a takarót.

Az érdekes filmet bámultam,de most valahogyan nem kötött le.

Egy idő múlva egyre jobban kezdtem álmosodni majd csak azt vettem észre,hogy oldalra hanyatlik a fejem.


●David szemszöge●

Filmnézés közben csupán azt vettem észre,hogy Madelaine feje a vállamra hanyatlik.

Meglepődve néztem rá és vettem tudomásul,hogy elaludt.

Pár percig csendesen figyeltem az arcát,hallgattam a lélegzését és nem is tudtam mihez kezdjek.

Vigyem fel a szobájába?Vagy menjek haza?Nem.Nem hagyhatom itt egyedül.Legalább addig maradok míg Greta nem jön haza.

Lehalkítottam a tévét és jobban betakartam őt.Majd ismét az arcát tanulmányoztam.

Szép lány volt Madelaine.

Főleg így,hogy nem nézett rám dühösen hanem az arca békés volt.

Nem is értem miért dühös rám állandóan,hiszen csodálatos vagyok.És szerény is persze.

Olyan furcsa ez a lány.

Már eleve ezt abból gondolom,hogy más lányokkal ellentétben nem tud rólam semmit pedig rengeteg minden van fent rólam az interneten.

Elég abszurd,hogy ő még sosem hallott rólam.

De talán jobb is így.

Így kénytelen lesz megismerni engem,mert én nem fogok leszállni róla.

Vicces amikor dühös.

És bírom azokat a lányokat akik viccesek.

A tévé felé fordítottam a tekintetem és tovább néztem a filmet.Nem tudtam mi mást tehetnék.Megmozdulni se mertem hiszen a feje a vállamon volt.Pont odaillett.
Fél órája nézhettem a filmet amikor én is elaludtam.

×××××××××××××××××××××××××××

Órákkal később arra ébredtem,hogy a vállam elzsibbadt és a nyakam is beállt,a fejem pedig Madelaine fejére volt hajtva.

Felemeltem a fejem és nagyokat pislogtam.

A takaró már nem csak Madelainet hanem engem is takart.

Kitakaróztam majd Madelaine fejét óvatosan ráfektettem a kanapé háttámlájára.

Csendben felálltam és kisétáltam a szobából be a konyhába.

-Felébredtél?-mosolygott rám Greta.

Visszamosolyogtam rá.A konyhapultnak támaszkodott és karba fonta a kezeit.

-Megtudhatnám mit keresel itt Maddyvel?

-Elaludtunk.-vontam vállat.

-Mit akarsz tőle?-kérdezte

-Semmit.

-Mit akarsz tőle?-kérdezte újra.

-Nemtudom.-feleltem végül.

2985