-Mi bajod van David?-kérdeztem tőle széttárt karokkal.Közelebb lépett hozzám,a falhoz szorultam.
-Te vagy a bajom!-mondta furcsa csillogással a szemében.Kezeivel megtámaszkodott két oldalt a fejem mellett ezzel csapdába zárva engem.Vártam a következ...
Az elmúlt két hét gyorsabban eltelt mint azt gondoltam.
Megállás nélkül dolgoztam az albumom felvevésén.
Hajnaltól a stúdióban voltam és csak késő este mentem el onnan.
A srácok fáradtak voltak és én is így az utóbbi napokban, de muszáj volt befejeznünk.
Közben tanulnom is kellett a vizsgákra, hogy be tudjam fejezni a gimnáziumot.
Mads igazán jó tanár volt.
Két hete nem beszéltem vele.
Mindent elküldött és hangüzenetben elmondott, hogy esélyem se legyen beszélni vele.
Ez fájt, de tudtam ezt csak is magamnak köszönhetem.
Két hét nehéz volt anélkül, hogy beszélni tudtam volna vele.
Hétvégén hazamentem és el akartam menni hozzá bocsánatot kérni.
El is mentem,de nem volt otthon.
Épp randija volt.Ami mégjobban megforgatta a kést a szívemben.
Madelainet az agyam legmélyebb zugába helyeztem, hogy ne tudja elvonni a figyelmemet.
Az albumot sikerült felvenni.
Hihetetlen, de két hét alatt meg lett minden.
A dalok tökéletesen vannak felvéve és az albumborító is készen van hála Lolának.
Már az album megjelenésének a dátuma is megvan.
Mához két hétre.
Nem akartam sokat várni vele.
Így is sokat várattam a rajongóimat.
Az album dátumát, borítóját, dallistáját pedig már ki is posztoltam így megkezdődött az őrület a közösségi oldalaimon.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
És mivel befejeztem az albumot az azt jelentette, hogy haza kell mennem.
Egyébként is már haza kelett volna jönnöm ha kész az album ha nincs.
Pár nap múlva itt a vizsgák...utána pedig valami osztálykirándulást említett Scott.
Semmi kedvem nem volt menni egyikre sem, de kötelező volt.
Így hát Mattel mindjárt a házunkhoz érünk.
Alig várom már, hogy láthassam anyát és Lilyt.
A hétvégen nem mentem haza csak az az előttin, és már hiányoztak hiába beszéltem velük majdnem minden nap.
-Min jár az agyad kölyök?-kérdezte Matt amikor befordultunk a mi utcánkba.
-Semmi.-mondtam.-Ideges vagyok a vizsgák miatt.
-Sokat tanultál.Ügyes leszel.-mondta miközben leparkolt a kocsifelhajtónkon.-Még úgy is pár nap van a vizsgákig.-mondta mellékesen.
Kiszedtük a bőröndöm majd beindultam a házba.
-Anya!Lily!-kiáltottam.-Itthon vagyok!
-Daviiiiiid!!!-szaladt oda hozzám Lily mire a karomba kaptam vigyázva, hogy ne essen le a parókája.
-Hiányoztál pöttöm.-öleltem mosolyogva.
-Vigyáztál anyára?-kérdeztem eltolva magamtól.
-Ühhüm.És Maddyre is.-mondta.-Nézzük meg anyáékat!-mondta és húzni kezdett.-És szia Matty bácsiii-!üdvözölte végül Mattet is.
Mosolyogva figyeltem ahogy Lily mellettem ugrándozik a nappaliba.
Felpillantottam.
És egész testemben megmerevenedtem.
Anyám mellett Madelaine ült a kanapén.
Hangosan beszívtam a levegőt.
Döbbenten nézett rám.
Két hete nem láttam.
Két hete nem beszéltem vele közvetlenül.
-Ó, David!-jött oda hozzám anya nagy mosollyal az arcán és hozzám bújt.
Elmosolyodtam és szorosan öleltem.
Szemeim viszont még mindig Madelaine tekintetét kutatták aki már nem nézett a szemembe.
Helyette inkább a táskájáért nyúlt és felállt.
-Köszönöm Mrs.Jordan a finom vacsorát, most megyek.-mondta mire anya kibontakozott a karjaim közül és Mads felé nézett.
-Hova sietsz drágám?David csak most érkezett meg, maradj!-szólt hozzá kedvesen.
Láttam Mads arcán, hogy kényelmetlenül érzi magát, és tudtam ez mind miattam van.
-Így is mát sokáig maradtam.-nézett anyára bocsánatkérően.
Anya sóhajtott.
-Bármikor szívesen látunk.-mondta.
Mads rámosolygott majd megsimogatta Lily fejét.
-Jó legyél kicsim.-Lily adott neki egy ölelést.
-Szia Matt.-köszönt Mattnek is.Matt bólintott és rámosolygott.-Hát...sziasztok.-mondta végül majd lehajtott fejjel ment el mellettem mintha ott se lettem volna.
●Madelaine szemszöge●
Meglepődtem amikor megláttam.
Ledöbbentem.
Két hete hogy nem beszéltem vele, és nem láttam.
Istenem, helyesebb lett!
A levegő a tüdőmben ragadt amikor találkozott a tekintetem az övével.
Nem bírtam a szemébe nézni így inkább lenéztem.
Sietősen távoztam.
Amikor eljöttem mellette megcsapott az illata amit már több mint két hete nem éreztem.
Szinte kirohantam az ajtón csak szabadulni akartam.
Mélyet lélegeztem amikor végre hazaértem és bezárkóztam a szobámba...a gondolataimmal.
Még mindig megbántva éreztem magam, hogy annyit sem jelentetek neki hogy elköszönjön tőlem.
Scottnak szólt.
Nekem nem.
Az elmúlt két hétben gondoltam rá, hogy mi van vele.
Nem egyszer vettem kezembe a telefont azzal a szándékkal, hogy ráírok vagy felhívom, hogy tudjam jól van és halljam csak a hangját.
De végül mindig megfékeztem magam mert haragudtam rá és elárulva éreztem magam.
A gondolataim nagy részét viszont a tanulás foglalta le a vizsgákra és Zack...
Kétnaponta mindig elvitt valahova, de állandóan üzengettünk.
Nem éreztem iránta úgy ahogyan David iránt, de kedveltem Zacket.
Nagyon kedves, aranyos srác aki törődött velem és megnevettetett.
És azt hiszem ezekben a stresszes napokban pont arra volt szükségem hogy valaki megnevettessen.
Zack édes volt velem, de nem próbálkozott se megcsókolni engem se semmi.
Csupán a homlokomra vagy az arcomra kaptam tőle puszit ami olyan természetesnek tűnt.
Zack segített tanulni is.
Mivel ő két évvel idősebb segített pár dolgot megértetni velem, amit nem értettem így nagyon hálás is voltam neki.
Minél jobban próbáltam kizárni Davidet a fejemből, csak nehéz volt úgy, hogy ott volt mindenhol.
A tévében, a rádióban, az interneten, az újságban, instagramon, snapchaten és még sorolhatnám.
Sóhajtottam és felültem.
A telefonomért nyúltam.
Zack érdeklődött, hogy tud-e még segíteni a tanulásban.
Nem írtam vissza neki, most nem voltam jó hangulatomban.
Inkább magam elé húztam a könyveimet és kénytelen voltam beletemetkezni a tanulásba, hogy eltereljem róla a gondolataimat.
XxxxxxxxxxxX
Sietve rohantam az osztályfőnöki órámra amiről teljesen elfeledkeztem hogy lesz.Már hazaindultam amikor eszembejutott.
-Elnézést a késésért.-kértem bocsánatot amint betoppantam az osztályba.Kínos volt, hogy mindenki engem bámul így lehajtottam a fejem.
-Semmi baj Maddy, ülj le nyugodtan.-legyintett az ofő mire bólintottam majd a padom felé indultam.
Amint felnéztem meglepődtem.
David a helyén ült.
Mögöttem.
Egész nap más helyen ült.Scott ült mögöttem egész nap, David helyén.Most pedig ő.
Sietősen leültem és a tanárra koncentráltam nem a Davidtől áradó kellemes illatról.
-Szóval...ott tartottam osztály, hogy osztálykirándulás.-mondta.-Tudom nagy a stressz a vizsgák miatt ezért is a vizsgák szerda, csütörtök, pénteken vannak, így a vizsga utáni hétvégére lemegyünk két napra Santa Monicára.Jó lesz egy kis kikapcsolódás nektek a tengerparton.-mosolygott ránk.Az osztályban megkezdődött az izgatott sugdolózás.-És ha jók lesztek akkor egyik nap elmehetünk Hollywoodba is.-mondta.-Itt vannak a papírok amiket alá kell írni aki részt fog venni a kiránduláson.Szükséges a szülői beleegyezés.-osztotta szét a papírokat miközben továbbra is a kirándulásról beszélt.-Most menjetek.Csak ennyit szerettem volna közölni veletek.-engedett minket utunkra.-Ó és jó tanulást.-mondta mire páran morogni kezdtek.
Kisiettem a teremből és a falnak támaszkodva vártam Kirára.
Izgatottan mellém szegődött így indulhattunk.
-Ugye milyen fantasztikus?Még sosem voltam Hollywoodban!-mondta izgatottan.
-Én már igen.De engem a tenger jobban érdekel.-feleltem.
Eszembe jutott a nap amikor David azt ígérte nekem, hogy levisz a tengerhez.
Nos, egy igéret amit szintén nem tart be.
-Imádni fogod a tengert.-mondta mosollyal az arcán.
A suli előtt elköszöntünk egymástól.
Kira felajánlotta, hogy hazavisz, de megmondtam neki hogy most inkább gyalogolnék.
Mielőtt elindultam volna a táskámba tömtem a kirándulással kapcsolatos papírokat amikről időközben elfeledkeztem, hogy a kezemben vannak.
Hazaindultam, a gondolataim száguldoztak az agyamban.
Végre eljuthatok a tengerhez, érezhetem azt a jó levegőt ami a tenger hatásától van.Érezhetem a hullámokat alattam.
Egy mosoly rajzolódott az arcomra.
Ezenkívül örülök, hogy újra láthatom Hollywoodot.
Amikor kisebb voltam, 12 éves körülbelül, Greta néni elvitt pár napra és emlékszem nagyon szerettem ott lenni.Elvitt a felirathoz is és furcsa rajongásom van a pálmafák iránt.Rengeteg képem van róluk és annyir-
-Mads!-megfordultam.
Davidet láttam tőlem pár méterre.
Hátat fordítottam neki majd úgy tettem mintha ott se lenne még akkor is amikor mellém ért és megragadta a karom.
-Mit akarsz?-kérdeztem igyekezve, hogy ne remegjen a hangom.
-Nézz a szemembe.-mondta.
Nem tettem amit mondott.
-Megbántottalak értem, és sajnálom.-mondta.
-Egy sima sajnálommal nem mész sokra.Annyit érdemeltem volna, hogy elköszönj.-mondtam neki dühösen és ránéztem, de azonnal elkaptam a tekintetem róla.-Engedj el!Haza akarok menni.-mondtam neki.
-Beszéljük meg ezt.-kérte.
-Nincs miről beszélnünk.-mondtam majd kiszabadítottam a karomat a szorításából.
Hátat fordítottam neki és sietős léptekkel indultam el határozottan hazafelé.
A könnyeim akkor kezdtek el lecsorogni az arcomon amikor becsuktam magam mögött a bejárati ajtónkat.
