Crystal Eyes(hun)▪Completed

14.

●Madelaine szemszöge●

Huhh.

Olyan gyorsan eltelt ez az újabb hónap!

Minden időmet lefoglalta a tanulás.Nagyon szeretnék bejutni Los Angeles egyik legjobb főiskolájára.Ez minden álmom,bár néha besokallok a sok tanulástól,de már csak egy hónap van a vizsgáig.

A tanulás mellett még sok időm jutott a gondolkodásra.

Sokat gondolok Davidre.

Miután egyik reggel úgy ébredtem fel,hogy vele álmodtam azóta is sok gondolatomat foglalja le.

Kira szerint tetszik nekem.

Szerintem részben igaza lehet.

Szeretek a közelében lenni.

Sokszor zavarba hoz a beszólásaival vagy ha arra a múltkori csókra gondolok amit azóta sem tudott megmagyarázni ahogy az előzőt sem.Néha elgondolkodok mi lett volna ha visszacsókolom.Milyen érzés lett volna.

Annyira izgulok a mai nap miatt.Már hajnaltól fent vagyok és fel-le liftezik a gyomrom az idegeskedéstól.Ideges vagyok a repülés miatt és attól,hogy az egész napot Daviddel kell töltenem.TELJES 24 ÓRÁT!Már lassan el is jön értem aztán megyünk a reptérre onnan pedig New Yorkba.Még sosem jártam ott.Jobban át kellett volna gondolnom ezt a dolgot még mielőtt a hülye fejemmel beleegyezem.Ideges vagyok a sok ember miatt aki ott lesz a díjátadón és David rajongói akik valószínűleg engem is kiszúrnak és nem akarok semmit elrontani Davidnek mert néha hajlandó vagyok ügyetlen lenni.Félek attól is hogy borzalmasan fogok kinézni.David szerint lesz ott fodrász és sminkes szóval csak a ruhát kell nekem intéznem.Azt akarta ,hogy az ő pénzéből fizessem ki a ruhát amit venni fogok de ezt visszautasítottam.Végül tanácstalan voltam a ruhát illetően így Kira segített kiválasztani.Annyi ruhát felpróbáltam,de végül meglett a tökéletes ruha.

-Megjött David.-lépett be Greta néni a szobámba.Felkaptam a zsákot amiben a ruhám volt szépen beletéve,hogy össze ne gyűrődjön és a kistáskám.Lementünk a földszintre puszit nyomtam Greta néni arcára.-Majd vigyázzatok magatokra.Fogom nézni a díjátadót előben és gyönyörű leszel kincsem abban a csodálatos ruhában.-mondta.

Kimentem a házból,David azonnal betette a ruhámat hátra az autójába.Beültem az anyósülésre.Fél óra az út a legközelebbi reptérig.

-A kocsiddal mi lesz?-kérdeztem.

-A sofőröm hazaviszi.-mondta.

Az utat zenehallgatással töltöttük majd David leparkolt egy kicsi reptéren.

-Magángép.-mondta.Persze,hogy magángép.

David hozta a ruhámat hiába mondtam neki,hogy nem kell elbírom,de nem hallgatott rám ahogy sosem.

Odamentünk két férfihez akik a repülőgép mellett várakoztak.

-Paul.-adta oda David a kocsikulcsát a fekete bőrű embernek aki biccentett majd el is tűnt.

-Madelaine ő itt Matthew,a menedzserem.-mutatott be minket egymásnak David a másik férfival.

-Csak Matt.-mosolygott rám.-Már régóta szerettelek volna megismerni.-mondta mire furán néztem Davidre.Mit beszélhetett rólam Mattnek?

-Induljunk.-mondta David majd felfelé indult a repülőre.Habozva,de utána mentem.

Belülről az egész gép szürke volt és elég sok mindennel felszerelt.Akaratom ellenére is elég sokáig elbámészkodtam.