Folytatás
Nagyon jól éreztem magam Trent,Austin és Alexis társaságában.A házigazda Bredy is hozzánk csapódott párszor de mikor újabb vendégek jöttek eltűnt,hogy fogadja őket.David zenésztarsai,barátai nagyon jófejek voltak.Sok vicces törtenetet meséltek magukról,hármójukról,és külön Davidről is.Alexis pedig kedves csaj volt.Miután rájöttem,hogy nem jelent fenyegetést,rájöttem arra is hogy nagyon kedves lány.Teljesen egy hullámhosszon voltam vele.Épp beszélgettünk amikor a ugrálós zenék után egy lassabb zene indult el.A következő pillanatban pedig David már maga felé is fordított és megérkezett Bredy Alexishez.
-Táncolunk?-kérdezte a szemembe nézve.Bólintottam.
Csatlakoztunk a táncoló emberekhez.
David kezébe helyeztem a kezem.A derekamat fogta,a kezétől meleg áramlott a testembe.
-Nagyon kedvesek a barátaid.Kedvelem őket.-mondtam neki.
-Ők is téged.Sokat meséltem nekik rólad.-hajolt közelebb.-A srácoknak az alatt a két hét alatt míg stúdióztam....sokat beszéltem rólad.-elmosolyodtam az orrom alatt .Hát nemcsak én gondoltam rá sokat ezek szerint míg New Yorkban volt.
-Hogy érzed magad?Tudom hogy nem akartál jönni először....-nézett közelről a szemembe.
-Egész jól.Örülök,hogy itt nincsenek riporterek.-mondtam és erősebben kapaszkodtam a vállába.Megtámasztottam a fejem a vállán.Már nem táncoltunk csak jóformán ölelkezve dülöngéltünk.
-Azt továbbra is sajnálom.-mondta.Már ellenkeztem volna amikor eltűrte a fülem mögül a hajamat.Ettől teljesen elveszett minden gondolatom.
-David!-mindketten a férfi felé fordultunk.Kezében fényképezőgép volt.
-Stefan.Rég láttalak.-mosolygott a férfira miközben nem eresztett.
-Gyönyörű a kisasszony.-mosolygott rám viszonoztam a mosolyt.-Csinálhatok rólatok egy képet?-kérdezte.David rám nézett majd még közelebb húzott magához ha ez lehetséges.
Mosolyogtam a fényképezőgépbe.
Épp kettő vagy három képet csinált a fotós bizonyos Stefan amikor David az arcomat puszilta meg majd teljesen maga felé fordított és a számra tapadt.
Amint ajkaink érintkeztek minden kiment a fejemből,A fényképész,az emberek...minden.
Csak David volt.
Amikor szétváltunk zavarba jöttem a nyilvános jelenettől.Inkább a vállába temettem az arcom hogy ne lássa a lángoló arcomat.
-Majd elküldöm a képeket David.-mondta a fotós majd eltűnt.
-Zavarba jöttél édes?-kérdezte.Vállaba fúrva tartottam továbbra is a fejem.
-Hogy ne jöttem volna zavarba?Rengeteg ember van itt.-motyogtam.
-Tényleg?Észre sem vettem őket.Mindenkit kitakarsz annyira szép vagy.-felemeltem a fejem és a szemébe néztem.
-Na ez undorítóan nyálas volt.-húztam el az orrom mire kinevetett.Aww az az édes nevetése amivel levesz a lábamról.
-David!-szólt mögülem egy női hang.Megfordultam és egy magas platinaszőke agyonmázolt csaj állt velem szembe.
-Sophia!-nézett rá mosolyogva David.Majd odament hozzá és megölelte a csajt.Én tányernyira kerekedett szemekkel néztem.
Ki ez a kurva és mit nyomul a barátomra?
-Két éve láttalak utoljára!-ölelte a csaj.
-Jó rég volt.-húzódott el a lánytól David.Majd mintha beugrott volna neki hogy én is jelen vagyok.-Ő itt a barátnőm.Madelaine.-mutatott be mire erőltetetten elmosolyodtam.-Mads ő Sophia egy régi barátom.-Régi barát na perszee.
YOU ARE READING
Crystal Eyes(hun)▪Completed
Teen Fiction-Mi bajod van David?-kérdeztem tőle széttárt karokkal.Közelebb lépett hozzám,a falhoz szorultam. -Te vagy a bajom!-mondta furcsa csillogással a szemében.Kezeivel megtámaszkodott két oldalt a fejem mellett ezzel csapdába zárva engem.Vártam a következ...