Destiny II - A száz lélek [✔]

Tizennegyedik fejezet

- Hogy mit mondtál? - néztem rá, de ő nem nézett rám. Olyan sokk ért engem, hogy majdnem elejtettem őt, és mielőtt megtörtént volna leültettem egy padra, de semmire se reagált. - Válaszolj már!
 - Leukémia. Hányszor mondjam még el?! - könnyes szemekkel nézett fel rám, de nem hatott meg. Sokkal nagyobb a dühöm, amit érzek.
 - És ezt ki tudja még?
 - Minseo - névre megrándult az arcom.
 - És ki kérte, hogy csinálj ilyen hülyeséget? Hm? - hajoltam közelebb hozzá, de ő összeráncolta a szemöldökeit. - Wonhoék csináltak ilyen szarságot?! - Fejét ingatta, amitől ökölbe szorultak a kezeim. - Na ne bassz fel Jackson! Téged úgy vertek át, hogy az már röhejes!
 - Honnan veszed ezt?! - kiabálva ugrott fel a padról. - Honnan tudod, hogy kamu?! Nyolc évig sehol se voltál, akkor honnan tudnád?! - Hátrébb léptem tőle, mire a szája elé tette a kezét. - Des.. Én nem úgy..
 - Mindegy, igazad van - sóhajtva ültem le a padra, mire felém fordult, és az ölembe ült. - Ki kérte, hogy csinálj ilyen rutin vizsgálatot? - Kezeit összekulcsolta a nyakam körül, fejét a nyakhajlatomba döntötte. Megnyugtatott a szuszogása, ahogy a meleg levegője csiklandozta a bőrömet.
 - Minseo kérte. Ő is csináltatott, ahogy minden évben szokott a családjával - újabb sóhajjal karoltam át a derekát, jobban húzva magamhoz.
 - Ő vitte neked az eredményeket is? - aprót bólintott, de éreztem, ahogy megfeszült. - Tudja, hogy maffia voltál? - Lassan felemelte a fejét, és a szemeimbe nézett. - Tudja, hogy gazdagok vagytok? - egyre több könny szökött a szemébe, amiből már mindent tudtam.
 - Tud, persze, hogy tud. A feleségem.
 - Az egy dolog Jackson. Nyolc év alatt volt bármiféle rosszulléted? Terhességen kívül - utolsó szavaim után becsukta a száját, és a fejét rázta. - Leukémia nem olyan, hogy bármiféle előjel nélkül alakul ki. - Ingattam a fejem. - Minden betegségnek van egy előjele, amivel el kell menni az orvoshoz. De neked akkor nem volt semmi.
 - Nem. Teljesen jól éreztem magam, bár egyszer megfáztam - lesajnálóan néztem rá, de ő csak vállat rántott. - De amióta tudom, hogy Leukémiát diagnosztizáltak furcsán érzem magam.
 - Hogy érted? - elvette a kezeit, és mellkasa előtt összefont kezekkel nézte a mellkasomat.
 - Szédülés, hányinger. Elég fáradékonynak is érzem magam. Meg nem egyszer volt, hogy elájultam.
 - Holnap elviszlek egy orvoshoz, ahol én is ott leszek. Senkinek nem fogsz róla szólni - ijedten nézett rám, de bólintott. Kezeimmel megtartottam a fenekénél, és felálltam a padról. Átkarolta a nyakamat, de a szemeimbe nézett. Felhúzott szemöldökkel néztem rá, de elmosolyodott, és óvatosan érintette össze az ajkainkat.
 - Hülye vagy - suttogtam kissé eltávolodva tőle. - Miért nem szóltál hamarabb? Miért kellett ezt végig csinálni? Hm? - Felváltva néztem a szemeimbe, de lehunyta a szemeit, és összeérintette a homlokunkat.
 - Azt akartam, hogy haragudjatok rám - suttogta. - Mert ha haragudtok rám, akkor nem fogtok sírni azért, ha meghalok.
 - És szerinted akkor nem jöttünk volna rá, hogy mit hallgattál el? - lassan kinyitotta a szemeit. - Hirtelen halálozástól csak jobban megbántottál volna minket. De, - Mély levegőt vettem, és lassan kifújtam. - te nem fogsz meghalni. Higgy nekem - aprót bólintott, majd újra összeérintette az ajkainkat.

~***~

Egész út alatt csendben volt, és megmertem rá esküdni, hogy bealudt a vállamra dőlve. Bár nem csodálkoztam. Leitta magát, azért, mert azt hitte, hogy meghal. De közben velünk is összeveszett, ami még inkább rátett arra, hogy inni akarjon. De, ha valóban Minseo az, aki miatt azt hiszi Leukémiás, azt nem fogom szó nélkül tűrni. Főleg, hogy még biztosan mérgezi, hogy legyen alapja a rossz eredményeknek. Csak tudnám mivel fizette le az orvost, hogy kamuzzon. Bár lehet megcsalta Jacksont, és úgy.
  Házhoz érve megpillantottam egy autót, amivel biztos voltam, hogy Nam jött, és reméltem hozta a két ikret magával. Annál a nőnél én nem fogom hagyni a gyerekeket. És reggel mindhármukat elviszem egy ügyvédhez, hogy beadják a válópert. De hogy utána mik lesznek, azt még én se tudtam. Visszamenjek Koreába? Vissza a nagyi házába? De ha visszamegyek Sonék biztosan azt kérik újra legyen WhiteDragon. Fogalmam sincs, hogy mit akarok, mégis ezeken még korai gondolkoznom.
  Egy kezemmel megtartottam Jacksont, és halkan benyitottam az ajtón, de alig tettem be a lábam szembe találtam magam két dühös emberrel.
 - Végre már - sziszegte Hoseok. - Mégis mi tartott eddig? - Közelebb jött, és levette Jacksonról Rick kabátját.
 - Mindent elmesélek - bólintott, majd segített Jacksont bevinni Matt szobájába. Négy kölyök megint az én ágyamban aludtak, Rick és Nam pedig a kanapén egymáshoz bújva. Jacksont az ágyba fektettem, és óvatosan betakartam őt, szerencsémre semmire se ébredt fel. Apró csókot adtam a halántékára, majd halkan kilépdeltem a szobából a konyhába. Wonho és Hoseok az asztalnál ültek, három gőzölgő bögre volt az asztalon.
 - Örülök, hogy otthon érzitek magatokat - mosolyogva csókoltam bele a hajukba, mire halkan nevetni kezdtek.
 - Tehát? Mi baja Jacksonnak? - addig nem szólaltak meg míg le nem ültem, de amint megtörtént rögtön a közepébe vágtak.
 - Minseo rutin vizsgálatot csináltatott vele - mindketten bólintottak.
 - Mint minden évben. Sokszor panaszkodott, hogy elege van már belőle. De mi köze van hozzá? - nézett rám Hoseok.
 - Az eredményben az volt, hogy Jackson Leukémiás - mindketten dermedten néztek rám, és egyre sápadtabbak lettek.
 - És ezt elhitte?! - szűrte a fogai közt Wonho. - Minseo képes arra, hogy hamis papírt adjon oda neki, csak hogy megszerezze a pénzét. - Bólintottam.
 - Mondtam is neki. De valahogy nem hiszi el, ezért reggel elviszem egy orvoshoz.
 - Rendben - válaszolták egyszerre.
 - De ti is jönni fogtok, mert ügyvédhez is viszlek titeket, és most már befejezzük ezt a játékot - halványan elmosolyodtak, és bólintottak.
 - Köszönjük - értetlenül néztem Hoseokra, de ő a bögre teáját bámulta. - Ha te nem bukkansz fel, ha te nem tennél meg ennyi mindent értünk. Akkor-
 - Be se fejezd - szemeit lehunyva bólintott. - Okosak vagytok ti is, hogy észre vegyétek, ha Jacksonnal valami nem stimmel. Így is szerintem naponta kisebb adag mérget add be neki. - Mindketten rám kapták a tekintetük. - Mesélte, hogy amióta tudja az eredményeket rosszul van. Hányinger, szédülés, és el is ájult.
 - Az a ribanc! - Wonho ökölbe szorított kezekkel bámult ki az ablakon. - Ha valamit találnak benne, ami méreg, megölöm.
 - Nyugi.
 - De hát.. - felém fordult, de csak rá mosolyogtam.
 - Nem fogom hagyni, hogy bántsa - aprót bólintott, és átült mellém, majd a vállamra döntötte a fejét.
 - Jimint is megvédted - nevére befeszültek az izmaim. - Azt ne mondd, hogy még mindig magadat hibáztatod. - Nem néztem Hoseokra, csak az asztalterítőt. - Des..
 - Ha hamarabb észreveszem, ha nem rivalizáltam volna.. Még mindig élne.
 - Ja, azt öten lennénk - felhúzott szemöldökkel néztem Wonhora, de ő felmosolygott rám.
 - Mi?! - mindkettő elnevette magát, én mégse tudtam. Vagy hülyét akartak belőlem csinálni, hogy ne hibáztassam magam. Vagy komolyan mondta. Nagyon reméltem, hogy nem mondta komolyan, mert hülyét is kapnék. Hármukat is nehéz elviselni, amikor rájuk jön a szexéhség, mi lenne, ha négyen lennének?! Marhaság.

~***~

Reggel én újfent reggelit készítettem, de furcsa mód volt tojás a hűtőben, és zabpehely a szekrényben. Ha kiderül, hogy valamelyik barom vásárolt be, leütöm. Habár jót tett vele, mert a gyerekek normális reggelit tudtak enni.
 - Apa! - Aoyun boldog hangjára elmosolyodtam, és felé fordulva leguggoltam. Kitártam a kezeim mire a nyakamba ugrott nevetve, de őt követte Minzhu is.
 - Hiányoztál - hüppögték mindketten, amitől összeszorult a mellkasom. Felnéztem, ahol meg láttam Jacksont, ahogy mosolyogva nézett minket.
 - Menjetek, üljetek az asztalhoz - mosolyogva bólintottak, és leültek a többiekhez, akik már a zabpelyhet ették. Jackson közelebb lépdelt, és átölelte a hátam, homlokát a vállamnak döntötte.
 - Megtudsz nekem bocsájtani? - sóhajtva karoltam át a testét közelebb húzva magamhoz.
 - Mikor nem? - halkan kuncogott, és erősített a kezei szorításán. - Ma megyünk orvoshoz. - Szavaimra befeszültek az izmai. - És egy ügyvédhez is - aprót bólintott, majd csókot adva ajkaimra ő is leült az asztalhoz. Őket nézve, ahogy nevetve beszélgettek melegséggel töltötte el a szívemet.
 - Milyen hangos lett a házad - Rick vigyorogva állt be mellém.
 - Te vásároltál be? - lelohadt a mosolya, és egy szó nélkül elsétált mellőlem, amire elnevettem magam.

~***~

Reggeli után Rick és Nam a gyerekekkel maradtak, addig én Wonhoékkal autóba ültünk, és a városba vezettem, de először az orvoshoz vittem Jacksont. Amikor meglátta, hogy hova parkoltam le, ökölbe szorultak a kezei.
 - Elmondtad nekik? - nem válaszoltam, csak kiszálltam az autóból, és átsétáltam az ő oldalára. Kinyitottam az ajtaját, kicsatoltam a biztonsági övet, és a kezénél fogva kihúztam.
 - El, joguk van róla tudni - lehajtotta a fejét, és összekulcsolta az ujjainkat.
 - Mit fognak velem tenni? - kérdezte halkan, míg a bejárati ajtóig sétáltunk.
 - Semmit. Vért vesznek, meg szerintem mintákat kérnek - aprót bólintott, majd jobban bújt hozzám.
  Tudtam, hogy fél, de muszáj eltűrnie a vizsgálat végét. Tudni kell, hogy valóban hazugság az egész, vagy van igazság alapja. De ha hazugság, és valóban kisadagokban mérgezi Jacksont, akkor nem bíróság lesz belőle, hanem gyilkosság.