Destiny II - A száz lélek [✔]

Második fejezet

Félkövér: Japánul beszélnek.

Míg a clubba voltam, csak a munkára próbáltam koncentrálni, de elég nehéz volt. Folyton Woozi járt a fejemben. Matt elmondta, hogy feloszlott a maffia csoport, de Woozinál még más miatt is érthető a lakhely változtatás. Seejun. Ő párt alkotott Seejunnal, de mivel én eltűntem, Seejun meghalt.
 - Áhh.. - fejemet fogva támaszkodtam a pultra. Szerencsémre vagy sem, de már reggel hét volt, így egy vendég se volt a clubba.
 - Genji? - hirtelen kaptam fel a fejem, amitől megszédültem, de megtudtam magam tartani. Kérdőn néztem az előttem álló főnökömre. Fasza. - A fiúk mondták, hogy furcsán viselkedsz. - Yuseira néztem, de ő szánakozva nézett vissza rám. - Elég sápadt is az arcod. Beteg vagy?
 - Nem. Csak nem aludtam jól - mosolyogtam rá. Láttam a szemeiben a kétkedést, de rábólintott. Megkönnyebbültem volna, amikor elsétált, mégis visszafordult.
 - Igaz is Genji.
 - Igen? - kérdőn néztem rá.
 - Abe-san megkeresett engem azzal, hogy ma éjszaka te szolgáld ki - levegőm a tüdőmben rekedt.
- És beleegyezett?! - hitetlenkedtem.
 - Persze, mivel a VIP szobában lesznek - felelte, mintha magától értetődő lenne. És a kettő, hogy függ össze?! - Estére készülj úgy, hogy te már a VIP szobába mész. - Nyitottam a számat, de ő intve kisétált. Bírtam a férfit, komolyan megkedveltem. De most a legszívesebben megütném

~***~

Idegesen sétáltam az öltözőbe, és vissza öltöztem a normális ruhámba, köszönés nélkül sétáltam ki az ajtón. De persze, hogy mindenkinek ekkor kell megállítania.
 - Gen.
 - Mi van?! - Natsume döbbenten nézett rám, majd elkomorodott. - Bocs. - Sóhajtva túrtam rövid hajamba.
 - Este valóban az Abe csoportot szolgálod ki?
 - Csoport? - összeráncolt szemöldökkel fordultam felé. - Hogy érted azt, hogy csoport?
 - Meghívlak egy kávéra. Rád fér - rögtön válaszolt, amint nyitottam a számat. Lenéztem Bewre, de még ő is bólintott. Fejemet rázva követtem. Egymás mellett sétáltunk szótlanul. Ő a gondolataiba merülve nézelődött, én addig csak az embereket figyeltem, ahogy készülődtek a karácsonyhoz. Valahogy nem vártam azokat a napokat, minden a szeretetről és a békességről szólt.
 - Ide - hangjára felkaptam a fejem, és egy szó nélkül követtem őt egy visszafogott kávézóba. - Hogy kéred? - Nézett rám.
 - Sima fekete - feleltem.
 - Cukor? - fejemet ráztam és leültem egy tetszőleges asztalhoz. Míg vártam rá, csak nézelődtem. Nem volt kicicomázott hely. Leginkább a piros dominált, de több színnel is keverték. Fekete székek, barna asztalok, piros asztaldíszek. Piros falak. - Fehérke. - Felnéztem. Natsume már előttem ült, és az asztalon volt a saját kávém. - Elég szarul festesz - vállat rántva kortyoltam bele a kávémba.
 - Tehát? - felnéztem rá. Szemeimbe nézve ivott bele a kávéjába.
 - Abe csoport - értetlenül néztem rá, de egy csattanásra oda kaptam a fejem. Pultnál dolgozó lány dermedten nézett maga elé, majd felénk. - Az Abe cég csak egy álca náluk. Fel se tűnt, hogy a lányért egy őrt küldtek?
 - Szóval maffia? - aprót bólintott. - És én ezzel mit kezdjek?
 - Nem félsz tőlük? - kérdésére, csak elnevettem magam.
 - Még hogy félni - ingattam a fejem, és megittam az utolsó korty kávémat. - Tudod, sokkal rosszabb életet éltem, és olyanokat vesztettem el, akikért az életemet adnám. - Láttam rajta, ahogy ledöbbent, majd elnyíltak az ajkai. - Én nem a maffiásoktól félek, - közelebb hajoltam hozzá. - hanem a lebukástól. - Felálltam a székről nem foglalkozva a döbbent szemeivel. - Köszönöm a kávét - ezután haza sétáltam.

~***~

Tudtam, hogy ilyenkor Matt már rég elment dolgozni, aminek most kifejezetten örültem. Általában, amikor végeztem én rögtön haza mentem, ami miatt reggelente találkoztam vele. De most örültem, hogy tovább maradtam, nem szeretnék vele ezek után beszélni.
 - Des? - Bew suttogására ránéztem. - Biztos rendben leszel? Mégis csak egy maffia csoportról van szó.
 - Rendben, de félek, hogy nem csak Woozi fog felismerni. Mert ha arról az Abe csoportról van szó, akkor én nagy bajba kerülök.
 - Kaname miatt? - bólintottam. - De vele csak üzenetben beszéltél, vagy attól még láthatott rólad képet?
 - Attól tartok, hogy látott rólam, főleg Woozi miatt - motyogtam. Míg sétáltunk előre, olyan érzésem volt, hogy valaki követ. Hirtelen fordultam hátra, de senkit se láttam, ami összezavart. Járókelők elég furcsán néztek rám, de engem egy tekintet zavart. Szinte égette a bőrömet.
  Fejemet rázva sétáltam tovább, hogy végre otthon lehessek, és lefeküdhessek aludni. Legalább kipihent akarok lenni, ha már maffia csoporttal kell találkoznom. Mégis az az érzésem volt, hogy ők nem azt akarták, hogy én kiszolgáljam őket. Beszélni akarnak.
  Haza érve kulccsal akartam kinyitni az ajtót, de az nyitva volt. Összeráncolt szemöldökkel nyitottam be, de alig tettem be a lábam Matt előttem volt mellkasa előtt összefont kezekkel.
 - Baszki.. - motyogtam.
 - Baszki bizony! - sziszegte. Pont ezt akartam elkerülni! Volt egy ok amiért a munka után én rögtön haza jöttem. Félt, hogy visszamegyek Koreába. Félt, ha kiteszem a lábam reggel a munkahelyről bárkivel összetalálkozhatok, aki felismerhet. - Azt a kurva telefont, csak dísznek vettük?! - Szemeimet forgatva léptem be, és becsuktam az ajtót magam mögött.
 - Rohadtul nincs most ehhez kedvem. Egyébként is te mi a faszt keresel itthon? - mutattam rá, amint levettem a kabátomat. - Dolgoznod kellene.
 - Te IQ bajnok, szombat van - idegesen legyintettem rá, és besétáltam a szobámba. - Egyébként mi bajod van?
 - Találkoztam valakivel - hajamba túrva rogytam le az ágyamra. Bew felugrott az ágyra, és elterülve rajta szuszogott. Nem értettem, hogy miért jött mindig velem, amikor itthon is maradhatna aludni.
 - Kivel? - félszemmel ránéztem, de ő közelebb jött, és leült mellém, egy kezét a combomra tette és rászorított. De most nem ütöttem el a kezét, mint máskor öt hónap alatt. - Des..
 - Woozi - megrándult az arcom az erőteljes szorításától. - Woozi itt van Japánba, és az Abe csoportnál dolgozik.
 - Abe? Abe az nem egy híres cég itt? - sóhajtva bólintottam.
 - Abe Yukit én szolgáltam ki, és Woozi jött érte. Nem néztem rá, szándékosan úgy tettem, mint aki észre se veszi őt, csak dolgozik. De tisztán éreztem a tekintetét a testemen. Sőt... - mindkét kezemmel a térdemen könyököltem. - Valaki követett.
 - Követett?! - hitetlenkedett.
 - Nem tudom. Olyan érzésem volt, hogy követ, de annyi járókelő közt senki olyat nem láttam, amitől elbizonytalanodtam - combomat simogatta, amivel valamelyest megnyugtatott. Hihetetlen számomra, hogy Jabal lelke mégis más, mivel egyáltalán nem uralkodik felettem, de képes lenne rá. És attól tartok ki fogja azt használni a saját javára.
 - És mit szeretnél tenni? - félszemmel ránéztem. - Ott maradsz, vagy más munkát keresel?
 - Abe engem kért éjszakára - elnyílt ajkain keservesen sóhajtottam. - Hogy kiszolgáljam, te fasz.
 - Tehát mit akarsz? - széttárt kezekkel hátra dőltem az ágyon, és lehunyt szemekkel mélyeket lélegeztem.
 - Fogalmam sincs. Kíváncsi is vagyok, de közben meg félek is, hisz Wooziról beszélünk, akinek ott van Lukrécia - éreztem, ahogy fentebb mászik az ágyon, majd már a fejem mellett támaszkodott. Egy szememet kinyitva néztem fel rá, de a szemei sötétszürkék voltak, amitől nagyot nyeltem. - Matt.. - Elmosolyodott, és lentebb hajolt hozzám egyik kezével a hajamba túrt, és óvatosan érintette össze az ajkainkat. Éreztem ahogy megnyalja a felső ajkam, én pedig engedtem neki, de ahogy megjósoltam ő vette át az irányítást.
  Csókját viszonoztam a vándorló kezét mégis lefogtam, mire elvált tőlem.
 - Ne most - halványan mosolygott, és bólintott.
 - Már ez is haladás nálad - szemeimet forgattam a szavaira, bár igaza volt. - Ne aludj el, míg nem ettél. - Aprót bólintva hagytam, hogy a kezemnél fogva felhúzzon, és azt is hagytam, hogy összefűzze az ujjainkat. Nem tudtam eldönteni, hogy a fáradság miatt nem ellenkeztem, vagy mert elhatároztam magam.
  Megbeszéltem magammal, hogy elfelejtem a srácokat, és engedni fogok neki. Mégis olyan érzésem volt, hogy megcsalom őket, pedig nem is járok velük. Összezavar engem minden. Először a sok év, utána az a tudat, hogy ők boldogok. Jött Matt a vonzódásával, minden áldott nap hozzám ért. Erre egy nap alatt kezd felborulni az egész életem. Nem tudom, hogy mire számítsak az éjszaka, de vegyes érzéseim voltak vele kapcsolatban, mégis a legnagyobb a félelem. Félek, hogy lefogok bukni.

~***~

Este, amint csak tudtam siettem a clubba. Majdnem elaludtam, aminek a vége a majdnem késés, de még időben voltam. Valójában nem is értettem, hogy miért kell nekem a vasárnapi éjszakát végig vinnem. Elég kicseszés, mert Yusei és Michi is otthon voltak ezen az estén. Bár most ennél volt rosszabb is mint, hogy vasárnap éjszaka dolgozom.
  Amint a clubhoz értem Natsume szánakozó szemekkel nézett rám, amiből tudtam, hogy megérkeztek már. Mély levegőt véve beindultam az öltözőbe, és átvettem a pultos ruhámat, de alig léptem ki az öltöző ajtaján kettő aranysárga szem nézett rám. Közömbös arcot felvéve sétáltam egyenesen a VIP szobába, de Woozi ott állt a függöny előtt. Egymás szemébe néztünk, majd széthúztam a függönyt, és beléptem.
  Közömbös arcot sikerült fent tartanom, de belül remegtem, mint a nyárfalevél. Abe Kaname vigyorogva nézett velem farkasszemet, ekkor lökést éreztem a hátamon, amire oda néztem. Woozi lépett be, és mellkasa előtt összefont kezekkel állt.
 - Szevasz Destiny. Vagy hívjalak Takamori Genjinek? - kurva életbe!