Destiny II - A száz lélek [✔]

Harmincnegyedik fejezet

- Yah! Tegyél le! - kiabálva próbáltam eltolni magamtól Jisubot, de faszért se hallgatott rám. - Te őstulok! - Röhögve tett vissza a két lábamra, mire végre kaptam levegőt. Hoseokék jót nevettek a szenvedésemen, de én már kevésbé. Alig teltek el pár percek, amikor temérdek autó jött a másik után, majd szó szerint berontottak az ajtón, és letámadtak engem. Vagy hárman ölelgettek egyszerre, utána négyen dobáltak röhögve, és volt Jisub, aki le se akart tenni. Többit jobb, ha senki se tudja, mert még az én lelkemet is felkavarta.
 - Istenem, ha láttad volna magadat kívülről - Seejun hasát fogva röhögött rajtam, de még a szúrós szemeimtől se hagyta abba, csak jobban rákezdett.
 - Oh, hogy menjetek az anyátokba! - kiabáltam, mire mindenkiből kitört a nevetés, amin a halántékomat dörzsöltem ingerülten.
 - Főnök - hang irányába kaptam a fejem szikrázó szemekkel. - Ne nézz így! - Mutatott rám Kang, amin a szemeimet forgattam. - Igaz, amiket Jihoék mondanak? - két apósra kaptam a tekintetem, de ők száj húzva csúsztak lentebb a kanapén.
 - Igen, igaz - sóhajtva fordultam a volt csoportom felé, akik döbbenten pislogtak rám, majd egymásra. - De srácok, én ezt nem fogom végig csinálni. - Ingattam a fejem. - Gyerekeim vannak, akiket nem akarok belevonni ebbe.
- De hát.. - Jisub kétségbeesetten nézett rám, azonban én a fejemet ráztam.
 - Kérlek értsetek meg. Kétszer majdnem meghaltam, utána volt ez, én ezt nem csinálom.
- Mégis vissza akarsz menni! - Hoseok ingerült hangja vágta ketté a hirtelen csendet.
- Mi? - Jackson és Wonho egyszerre szólaltak meg, amin sóhajtottam.
- Vissza akar oda menni, hogy megfejtse azt a kibebaszott könyvet - szűrte a fogai közt, tisztán láttam a villámokat a szemeiben.
 - Mi van?! - Jackson kiabálva pattant fel a lépcsőfokról. - Te meg vagy húzatva?! Képes volnál megint itt hagyni minket?
 - Hét év után mennék, ahogy megbeszéltem Hoseokkal.
 - Míg a gyerekek tizenhat évesek lesznek? - Wonhora nézve bólintottam. - Tegyél még hozzá két évet, és felőlem is mehetsz.
- Faszt! Soha nem megy vissza. Kitudja, hogy mikor térne vissza. Mire visszajönne mi lehet már ré-
- Jackson! - többen is rákiabáltak. Még ha nem is fejezte be a mondatát, kínos és feszült csend telepedett az egész előszobára. Sajnos ez nekem is megfordult a fejemben.
  Akkor nyolc évvel ezelőtt, lassan kilenc lesz, csak pár napig voltam a múltban, mégis rengeteg idő repült tova. Félek, ha megint átmegyek, és ha csak két napot is töltök el ott, kitudja mennyi idő telik el itt. Félek, hogy mire vissza térnék ők.. Ők már nem lennének. Abba belepusztulnék.
- Desmond - Tayra kaptam a tekintetem. - Tudnánk négyszemközt beszélni? - Értetlenül néztem rá, de bólintottam. Mindketten felsétáltunk a lépcsőn, és a dolgozó szobám felé vettem az irányt. De míg én valóban azt hittem négyszemközt beszélünk, valójában egyáltalán nem az volt.
  Hoseok, Wonho és Jackson követtek minket, ahogy Tay öccse is. Rejtély, hogy pontosan mit akar elérni ezzel, de kezdett frusztrálni. Míg nem tudta, hogy maffia főnök voltam, egoista volt és flegmázott. Amióta pedig tudja egyszerűen nem tudom levakarni magamról, de még csípős megjegyzéseket se tett.
- Desmond - Tay csak akkor szólalt meg újra, amikor beértünk az irodába. Én az asztalom szélén ültem, ők pedig a kanapékon.
- Miről akartál beszélni? - sóhajtott, és felém fordult, amin már a szemöldökeim ráncoltam.
 - Kérlek, legyél újra főnök - ingerült sóhaj csúszott ki az ajkaimon. - Tudom, hogy az iskolába vagy tanár. Mentsd meg őket.
 - Mi van? - én és Tan egyszerre kérdeztünk vissza.
- Nem akarom, hogy Tan úgy járjon, ahogyan én. Már tizenöt évesen megöltem egy embert, de ő még nem. Kérlek Desmond! - könyörgő hangján nem csak én, de még Hoseokék is ledöbbentek.
- Tay, az, hogy te tizenöt évesen embert öltél Eunji miatt volt. De most te vagy a főnök, tehát nem kell kényszerítened rá - amilyen komor arccal nézett, összeráncoltam a szemöldökeim.
 - Nagyapánk - szólalt meg Tan. - Nagyapánk irányítja apát, és kezdi Tayt is, de most még kitart. Nagyapa előszeretettel kínozza az embereket, nőket, férfiakat, kisgyereket. - Hallottam, ahogy az utolsót szándékosan kihangsúlyozta.
 - És mit akartok mit tegyek?! Nem ismerem a nagyapátokat.
 - De ő téged igen! - Tay kiabálva ugrott fel a kanapéról. Elnyílt ajkakkal néztem rá.
 - Mi van? Ha én nem ismerem, akkor ő honnan ismerhetne? Ne beszé-
 - Baszd meg Desmond! Az egész világ ismeri a WhiteDragon maffia csoport nevét! Azt főképp, hogy maga a főnök két halált is túlélt! - mutatott rám. Mi a.. Dermedve néztem rá, majd Hoseokékra, viszont ők még rám nézni se néztek.
 - Ti tudtátok? - Hoseok aprót bólintott.
 - Des, tudod, hogy több országban is van mellék csoportunk, akik nekünk dolgoznak.
 - Persze ezt tudom, de csak pár országban.
 - És szerinted ők nem beszélnek más emberekkel? Szerinted őket nem rázta meg, hogy a főnökük meghalt? Nem voltak boldogok, amikor a főnökük életben van? Des, ők is emberek.
 - Jó, ezt gondoltam. De hát akkor is - sóhajtva túrtam a hajamba, és inkább megkerültem az asztalom lerogyva a székembe. Asztallapon könyököltem, mindkét kezemmel a hajamba túrtam.
 - Desmond, tu- - Tay megakadt az ajtón lévő kopogásra.
 - Gyere! - kiabáltam ki, és lenyomódott a kilincs, majd felbukkant DaeHyun arca.
 - Bocs, bejöhetek?
 - Kész? - ijedt arca elkomorodott, és bólintott.
 - Ahogy kérted utána néztem, vagyis néztünk Sonnal, mert elég sok helyre elér a keze - többiek értetlenül járatták a fejüket köztünk. Intettem DaeHyunnak, mire az asztalomhoz sietett, és átnyújtotta a mappát. - Illegális drog kereskedést vezet, a rendőrök próbálják elkapni, de mindig kicsúszott a kezeik közül.
 - Család?
 - Nos, semmi nincs a családi hátteréről - felnéztem DaeHyunra. - Mindenhol az van, hogy nőtlen, és gyermeke sincs.
 - Tehát letagadta őket - bólintott. - Mennyi csoportja van?
 - Négy. Egy itt van Koreában, második HongKong. Harmadik Párizs. Negyedik pedig... - motyogott valami ország nevet, de nem értettem mit.
 - Mit motyogsz? - száj húzva megint elmotyogta. - DaeHyun, ne baszd fel az agyamat.
 - Magyarország.
 - Mi? Minek van ott csoportja? - fejét ingatta.
 - Találgatásunk szerint ott csak drogot árul. Legtöbb tevékenységet a másik háromban teszi meg - hümmögve lapoztam bele a mappába.
 - Park Juwon ahhoz képest elég sok mindent elárul magáról.
 - Park Juwon? - felnéztem Tanra. - Te Hee apja után kutatsz? - Nagyra nőtt szemekkel nézett rám, de nem válaszoltam, csak visszafordultam a papírok felé.
 - Ha jól tudom a nő az rengeteget dolgozik. Biztos vagyok benne, hogy utána néztetek.
 - Muszáj volt, kellett valami kapocs, de semmit nem találtunk - újabbat lapoztam. - A nő adatbázisában csak annyi van, hogy elvált, és három gyereke van. Kettő még óvodába járnak, de a harmadik tizennyolc éves. - Bólintottam. - Körülbelül három helyen dolgozik. Reggel takarító egy boltban, esténként egy étteremben dolgozik éjfélig. Hétvégente... - mély levegőt vett és kifújta, amire felnéztem rá, mégse mondta ki.
 - Szóval kurva hétvégén - bólintott. - Értem. - Visszanéztem a mappába, ahol pontosan le volt írva Juwon lakása címe. - Srácok itt maradnak vigyázni a gyerekekre. Magammal viszem Bewet és Seejunt.
 - Várj! - Tan felpattant a kanapéról. - Te oda akarsz menni? Az a hapsi veszélyes. Még a nagyapámnál is!
 - Az én szüleimnél nincs veszélyesebb - összeráncolta a szemöldökét, de Hoseokék szánakozva néztek rám. - Abban se csodálkoznék, ha az anyám lenne a Magyarországi csoportja fejese.
 - Honnan veszed? - kérdezte Wonho.
 - Onnan, hogy neki lejárt a börtön büntetése. Ő csak nyolc évet kapott, apám kapta az ötven évet - Tay és Tan elnyílt ajkakkal néztek rám, de én becsaptam a mappát és felálltam. - Bew. - Lenyomódott a kilincs, és Bewitcher a mancsával belökte az ajtót, de a fején már ott ült Corn is. Megkerültem az asztalt, Jacksonék fejére puszit adtam, viszont ők aggódva néztek rám.
 - Vigyázunk mindenkire - DaeHyunra nézve bólintottam, majd Bewvel a lábam mellett kisétáltunk az irodából, és le a lépcsőn. Seejun ott állt a lépcső alján.
 - Biztos csak minket akarsz vinni? - bólintottam.
 - Nem öldösni megyünk oda, hanem csak beszélni. Te pedig megfigyelni - sóhajtva bólintott. - Srácok. - Mindenki kérdőn nézett rám. - Nem tudom mikor jövök vissza, de most, mint volt főnökötök kérem tőletek - rögtön elkomorodtak. - Jacksonék itt maradnak, ahogy a gyerekek is, vigyázzatok rájuk, mert kinézem a férfiból, hogy míg én ott vagyok, akkor ide küld valakiket.
 - Mivel mindenki úgy tudja, hogy már nem vagy főnök, azt hiszik, hogy teljesen egyedül lennének - Jihora nézve bólintottam.
 - De most itt van Eunji, Tay és Tan is. Mindenki, aki itt van, védjétek meg.
 - Igenis! - sóhajtva sétáltam a bejárati ajtó felé, amit Seejunék is követtek, majd autóba ülve Park Juwon háza felé vezettem.
  Kíváncsi leszek mi fog történni.