Destiny II - A száz lélek [✔]

Harminckettedik fejezet

Desmond

Hitetlenkedve néztem farkasszemet a szürke szemekkel, majd hallottam az ismert sziszegést. Zénó felkúszott a nyakához, és onnan figyelt engem.
 - Te.. - visszanéztem Tayra. - Te mégis, hogy a faszba élhetsz?! - Sóhajtva túrtam a hajamba, és elfordítottam róla a tekintetem.
 - Nincs közöd hozzá Tay - vissza vezettem rá a tekintetem, de furcsa volt, hogy dühös szemekkel illetett. - Ellenségek voltunk, vagy vagyunk már nem tudom. A lényeg, hogy nincs közöd hozzá.
 - Már miért ne lenne?! - kiabálta közelebb lépve hozzám. - Te balfasz főnök! Eljátszottad megint.
 - Nem, és még mindig nincs hozzá közöd. Egyáltalán mi a faszt keresel itt? - hátra mutatott a válla felett, amin a szemöldökeim ráncoltam.
 - Ide jár az öcsém.
 - Öcséd? - bólintott, majd kissé oldalra fordulva a piercinges srácra mutatott.
 - Kim Tan, az öcsém.
 - Tan? - bólintott. - Nem valami észlények a szüleitek.
 - Befoghatod! Eleget hallottam.. - végét motyogta ingerülten. Szemeimet forgatva fordultam Hoseok felé, aki mosolyogva nézett rám.
 - Otthon találkozunk - mosolyogva bólintottam. Lábujj hegyre pipiskedett, és apró csókot adott az ajkaimra, mire elkaptam a derekát.
 - Na nem! Szevasz Hoseok - ingerülten néztem Hoseok szemeibe, aki vigyorogva integetett nekem. Tay az ingem gallérjánál fogva húzott maga után.
 - Neked mégis mi bajod van?! - kiabáltam hátra nézve a vállam felett, de megtorpantam, és felé fordultam.
 - Des, - halk hangján a szemöldökeim ráncoltam. - el se tudod hinni, hogy milyen depresszióba esett a csoportod. - Felém fordult, de amilyen szemekkel nézett rám elfordítottam róla a fejemet. - NamJoon és Rick mindennap eljöttek hozzánk, hogy ne legyenek otthon. Hoseok, Jackson és Wonho pedig.. Ők voltak a legrosszabbak. Az öngyilkosságból kellett visszahozni őket, és ekkor-
 - Ismerték meg a feleségeiket, tudom - sziszegtem ökölbe szorított kezekkel. - Tudok mindenről Tay, de nem én tehetek erről. - Értetlenül nézett rám, amin már felsóhajtottam. - De pontosan miért is aggódtál te értem?
 - Aggódott a faszom! Apám akart veled beszélni nyolc évvel ezelőtt - mellkasom előtt összefont kezekkel néztem rá, de a szemem sarkából láttam, hogy a négy srác a fejüket kapkodták köztük egyre közelebb araszolva. - Tudtuk, hogy Jacksonék elvittek téged Hawaiira, ezért amikor haza jöttetek mi másnap elmentünk hozzátok. Senki nem volt a házban, senki. - Hangsúlyozta ki a "senki" szót. - Pedig Koreában a ti csoportotok az, akik a legtöbben vannak.
 - Igen, ettől még nem mondtad, hogy mit akartatok - sóhajtott, és a kezeit a nadrág zsebébe süllyesztette.
 - Apám csatlakozni akart hozzátok, újra - hümmögtem. - Reménykedett benne, hogy te megbocsájtasz neki.
 - Megbocsájtok? Nem úgy volt, hogy Eunji lépet ki? - száj húzva a fejét rázta. - Tay, nem vagyok már maffia főnök. - Felkapta rám a fejét, döbbenten nézett rám. - Nincs már csoportom, és nem is akarok - ingattam a fejem.
 - De hát.. Miért? - értetlen hangján felhúztam a szemöldökeim.
 - Ezt nem veled fogom megbeszélni - összeszűkítette a szemeit.
 - Ma elmegyek hozzátok, és kurvá-
 - Én is! - mindketten oda kaptuk a fejünket. Tay öccse idegesen nézett rám, amit valahol megértettem, de minek akar jönni hozzánk?
 - Otthon maradsz! - mutatott rá a bátyja, majd felém fordult. - Tehát, kurvára nem érdekel a véleményed. - Ezzel kikerült, mire egy nagy sóhaj csúszott ki a számon. - Tan! - oda fordítva a fejem, az öcskös magabiztos szemekkel nézett rám, majd hátat fordítva sétált a kapu mellett parkolt fekete autóhoz.
 - Yah! Iskola van! - kiabáltam nekik.
- Bocs Des, de apánk elég akaratos - legyintve rájuk vissza sétáltam az épületben.

~***~

Egész nap Tay szavai jártak a fejemben. Mire fel volt ez a lépés tőle? Mit akart elérni? Valójában én soha nem éreztem iránta gyűlöletet, de akkori taknyos fejjel, kicsit kihatottak rám az érzelmeim. Végig bennem volt, hogy Tay elvette tőlem NamJoont, majd még egy gyűlésre is behozta. Akkor derült ki, hogy Tay egy maffia csoport örököse, méghozzá azé, akikkel valami balhé volt.
  Én végig azt hittem, hogy Eunji összeveszett a nagyival, és felbontották a szerződést, ezért haragban álltak. De akkor most ők ellettek tiltva? Vagy nagyi mondott valamit? Egyáltalán nem értem.
  Sóhajtva támaszkodtam a testnevelés irodájában lévő asztalra. Mivel nekem csak három osztályt kell tanítanom elég lyukas óráim voltak, ahogy éppen most is. Jisooék a végzősök, és még a másodikosokat meg a harmadikosokat tanítom. A másik tesi tanár pedig az elsősöket, meg az általános iskolásokat tanítja.
  Seojun megmondta, ha a végzősök elballagnak, akkor nekem is lesz egy általános iskolás osztály, akiket tanítanom kell. Akkor már négy osztály lesz, és nem lesz ennyi szabad időm.
Ahh, mit meg nem adnék most egy szál cigiért!
  Felpattantam a székről, és kisiettem az ajtón, de ahogy az udvarra értem olyanokat pillantottam meg, akikről úgy véltem órán vannak. Világosan megmondtam nekik, hogy menjenek be az órára, de fütyültek a szavaimra. Sóhajtva sétáltam feléjük, mire Jisoo rögtön felfigyelt rám, és elvigyorodott.
 - Tan bá, nem órát kellene tartania? - felhúzott szemöldökkel néztem rá, de ő vállat rántva emelte a szájához a cigarettát, mire elkaptam a csuklóját.
 - Megmondtam, hogy menjetek be az órákra, - szűrtem a fogaim közt, de ő a kezemet nézte, majd rám. - tehát mit kerestek kint, és mi a fasznak szívjátok a cigit? - Szemeit forgatta, és kiejtette az ujjai közül, mire ráléptem. Habár pont én beszéltem, aki épp cigit venni indult.
 - Ne izéljen már - nyavalygott a szemüveges, amin felhúztam a szemöldökeim. - Unalmasak azok az órák, amiket itt tartanak.
 - Neked - vágta rá a mókus fejű. - Te már egyetemi feladatokat oldasz meg. - Szemüveges vállat rántva fordult el.
 - Ha nektek nem unalmasak, akkor miért is vagytok kint? - néztem felváltva a két srácra.
 - Mert nem érdekel - rántott vállat Jisoo.
 - Srácok vannak álmaitok? - kérdőn néztem rájuk. Egymásra néztek értetlen szemekkel, de a szemüveges rám.
 - Én egy céget akarok nyitni - motyogta, mire bólintottam. - Tudja - Kezeit a nadrág zsebébe süllyesztette. - lehet okos vagyok, de egy szegény családból való. Édesanyám éjt-nappallá téve dolgozik, hogy nekem és a testvéreimnek ételt rakjon az asztalra - szóval ő az, aki nem maffia csoporthoz tartozik. Hoseok azt mondta, hogy az osztály maffia csoportban él, de úgy tűnik a szemüveges nem csak a tudásával lógott ki az osztályból, hanem a családi háttere miatt is.
 - És jobb, hogy te itt lógod kint az órákat? - felpillantott rám. - Elhiszem, hogy okos vagy, de a vizsgákon ott vagy? - Fejét ingatta. - Kifognak titeket rúgni srácok. Ezt akarjátok? - mókus és Jisoo vállat rántottak, de a szemüveges a talajt bámulta.
 - Hee, menj be - Jisoora kapta a tekintetét. - Igaza van neki. - Mutatott rám. Szóval Heenek hívják. Felváltva nézett rájuk, majd besietett az épületbe.
 - Ti is - sziszegtem, de csak elfordultak tőlem.
 - Mi értelme tanulni, ha azt fogjuk tenni, amit az apánk is? - mókus ingerülten csattant fel. - Az osztályból mindenki a szülei munkáját fogják átvenni, egyedül Hee az, aki nem olyan. Habár...
 - Hee apja maffia főnök - Jisoora kaptam a tekintetem. - Otthagyta őket mindenféle szó nélkül, és soha többé nem látták.
 - Tudjátok, hogy ki az? - egymásra néztek, majd rám.
 - Park Juwon, a Geom maffia csoport főnöke.
 - Kard? - húztam fel a szemöldökeim, mire Jisoo bólintott.
 - Kard a csoportjuk szimbóluma - bólintottam. Szóval Park Juwon.
 - Na, menjetek órára, és ne akarjátok, hogy úgy vigyelek titeket, mint Tant - kétkedve néztek rám, de amikor léptem egyet ők úgy mentek hátrébb.
 - Jó! - csattan fel a mókus, amin elmosolyodtam. - Faszért került maga ide! - Mutogatott rám az épület ajtajából, de csak vigyorogva integettem nekik.
  Zsebemből elővettem a telefonomat, és felhívtam DaeHyunt.
- Des?
 - DaeHyun, lenne egy feladatom a számodra - hallottam, ahogy elállt a lélegzete.
 - Bármit! - örömteli hangjára csak elmosolyodtam.
 - Nézz utána egy nevezetes Park Juwon nevű maffia főnöknek, és a csoportjának. Geom a nevük.
 - Geom?
 - Igen. Megteszed?
 - Természetesen, mikorra kell? - hallottam, ahogy levágódik egy székre, majd már pötyögött is.
 - Nem kell vele sietni, a lényeg, hogy mindent szerezz meg róla, mindent - hangsúlyoztam ki a mindent szót.
 - Értettem - ezzel letettük a telefont.
  Kíváncsi leszek, hogy mit fog róla találni DaeHyun. Bár azt nem tudom, hogy én miért is avatkozok ebbe bele, de.. Sóhajtva néztem az épület felé, ahol is tökéletesen láttam az osztályt. Nem fogom tűrni, hogy egy hanyag apa miatt a gyerek tönkre menjen a sok súly alatt. Azt főképp, hogy az anyja a sok munkától kórházba fog kerülni, akkor meg az idősebb testvérnek kell dolgoznia, akkor pedig az iskolát hanyagolja.
 Nem tesz jót nekem az iskola, főképp nem a maffia osztály.