Destiny II - A száz lélek [✔]

Negyvenötödik fejezet

- Azt mondtam, hogy nem engedem - Jackson sziszegve támaszkodott a nappaliban lévő üveg dohányzó asztalra, még a tekintetem is kitartóan állta.
 - Mondtam, hogy értsétek ezt meg.
 - Mondd csak Desmond Tiny, - Hoseok hidegen ejtette ki a teljes nevemet, amitől kirázott a hideg. - talán süket vagy? - Jeges szemekkel nézett rám, amikben semmi érzelem nem volt. - Azt mondtuk, hogy nem egyezünk bele. Vagyis te kurvára itthon fogsz maradni, és rohadtul nem érdekelnek a kifogásaid. Remélem érthető voltam - ilyenkor néha elgondolkoztam, hogy vajon ki kinek a főnöke. Hoseok, amikor nagyon dühös képes szitokszavakat dobálni, ahogyan még káromkodni is, ami még az apját is megdermeszti. Pedig Kwang valóban jól tud pókerarcot vágni.
 - Akkor megyek én - ismerős hangra oda kaptam a fejem. Rick NamJoon mellett állt mellkasa előtt összefont kezekkel. - Majd én elmegyek a könyvért.
 - Maradsz - nyitotta a száját, de addigra elfordítottam róla a tekintetem, pedig hallottam, hogy közelebb lépdelt hozzám. És meg is lett az eredménye. A vállamnál fogva maga felé fordított, de érzelemmentes szemekkel néztem rá, míg ő dühvel.
 - Miért?! Miért ne mehetnék?! A fegyvered vagyok, vagyis én jobban teljesítenék!
 - Az előbb ejtetted ki az ajkaidon, hogy miért is nem engedem, hogy te menj - összeráncolta a szemöldökeit. - Velem születtél, a fegyverem vagy. Szerinted hagyni fogom, hogy elmenj Irakba nélkülem? Habár így is mellőzöl engem. - Nyitotta a száját, mégis elengedte a vállamat a fejét elfordítva.
 - Des, ez-
 - Nem hozzád beszélek - néztem NamJoonra, aki amint a szemeimbe nézett elfordította a tekintetét. - Rick, megtudom érteni, hogy mit érzel, ahogyan azt is, hogy mit miért akarsz tenni. De komolyan ennyire hülye vagy? - Felkapta rám a fejét. - Komolyan azt hitted, ha elmész a könyvért, majd megbocsájtok mindent?
 - Én.. Nem, vagyis.. - össze-vissza beszélt. Már így is tudtam, hogy vezekelni akar a mostani lépései miatt, de ezzel csak jobban bizonyította az igazamat.
 - Kurvára leszarom, hogy te mit akarsz és mit nem. Mert mostantól itt fogsz lakni, megértetted?! - lesütötte a szemeit, és aprót bólintott.
 - Desmond! Ezt te sem gondolhatod komolyan! - Nam hozzám akart jönni, de Hyunsik mögé lépett, és a kezeit megfogva visszatartotta. - Engedj el! - Küzdött, hogy kiszabadulhasson, amire Hyunsik hátra fogta a kezeit és az egyik kezével a vállánál fogva a falnak nyomta, amitől már nem tudott mozogni.
 - Bocs, de nem engedem, hogy a főnök közelébe menj - NamJoon szikrázó szemekkel nézett rám, mégsem érdekelt.
 - Rick, nem léphetsz kapcsolatba NamJoonnal - felemelte a fejét és egyenesen a szemeimbe nézett. Láttam az apró könnyeket a szemeiben, a magányt, beletörődést, és az enyhe dühöt.
 - Rick Scythe. Semmi jogod arra, hogy felháborodj, ahogyan dühösnek sem - Bewre kapta a tekintetét, aki azóta se mozdult el a lábam mellől. - Desmond fegyvere vagy, de te mégis Kim NamJoonnal voltál, minthogy védd őt.
 - De..
 - Mi lett volna, ha Juwon rá támad?
 - Hé! - említett felháborodottan szólalt fel a lépcsőn ülve.
 - Komolyan azt hiszed, hogy én és Seejun mindenhatóak vagyunk? - Bew nem is foglalkozott vele, egyedül Rickkel. - Te nem is tudsz róla. Nem tudsz semmit se Park Juwonról, ahogyan két emberéről sem.
 - Mit kellene róluk tudnom? - gúnyos hanglejtésén megrándult a számsarka, de hallottam Bewnek se tetszett. Megrándult a füle, amitől összekoccantak a fülbevalók, mégis a szemem sarkból láttam, hogy még Seejun is felállt a kanapéról.
- Ide figyelj te taknyos - Bew morogva állt fel, de egy lábam elé tettem, amivel próbáltam megállítani, hogy nehogy neki essen. - Juwon két emberének van védőállata. - Többen is levegőért kaptak, amitől már egy keserves sóhaj csúszott ki az ajkaimon. - De hogy még jobbat mondjak, több ilyen erőt éreztem a közelében.
 - És? Ott vagytok mellette ti ketten. Hadd éljem az életem, ami eddig nem adódott meg nekem. Végig őt kerestem, és most lett egy célom, az pedig NamJoon megvédése.
- Ez a végső szavad? - éreztem, hogy mindenki felém kapta a tekintetét, ahogyan éreztem Jacksonék ijedt és aggódó auráját. - Vehetem úgy a szavaidat, hogy elakarsz hagyni egy szerelem miatt? - Hátrébb lépett tőlem, de nem válaszolt, amitől nőttön-nőtt bennem a düh. - Válaszolj Rick! Fellázadsz ellenem, és NamJoont választod?!
 - Des - Jackson hozzám akart jönni, de Seejun a vállánál fogva vissza nyomta a kanapéra. - Seejun! Te ezt h-
- Kussolj! - Seejun hirtelen kifakadására megszeppenve hátra dőlt a kanapén.
 - Még mindig a válaszodra várok - felváltva nézett a szemeimbe, majd hátra NamJoonra, akit még mindig Hyunsik fogott le.
 - Desmond! Nem állíthatod ilyesfajta választás elé! - kiabálta.
 - Már miért ne állíthatnám? Ő a lényem egy része, vagyis a lelkemhez tartozik - Rick visszakapta rám a tekintetét. - Ha engem választasz soha többé nem találkozhatsz NamJoonnal, de ha őt. Nyugodtan távozhatsz emberhez méltóan. - Arra az egy szavamra nem figyelt fel, egyedül Bew és Seejun, de semmit nem reagáltak rá. A lelkükből nagyon jól tudtam, hogy ebben a kérdésben még ők se állnák az utamat, sőt támogatnának. De amilyen kételyes lelket éreztem magam körül, az egyedül Rick. Kétségbe volt esve, ahogyan félt. Félt a választástól. - Nos? Melyik? - még a válasza előtt nagyot nyelt, de amint nyitotta a száját én már rég tudtam a válaszát.
 - NamJoont választom - ekkor történt, hogy az egész légkör megváltozott. Kínos, mégis fagyos csend lett. Még Juwon is ledermedt a lépcsőnél. Kicsit beavattam őt abba, hogy mi is vagyok én, ahogyan kik is álltak az én oldalamon.
 - Rendben. Seejun - kilépett a dohányzó asztal mögül és mellém állt. - Ha jól tudom, te értesz hozzá.
 - Természetesen - bólintott. Rick zavarodottan jártatta a fejét köztünk. - De kell Bewitcher segítsége.
 - Oh, élvezni fogom.
 - Mi..? - Rick kettejük lépésétől egyre hátrált. - Mire készültök?!
 - Nem érdemled meg a Scythe nevet. Meg fogunk fosztani a lelkedben lévő Kaszától.
 - Ezt nem teheted! - NamJoon felkiáltott Seejun szavai után, de ők akkor se álltak le. Mégis megdöbbentett, amikor DaeHyun fegyvercsöve Rick tarkójára szegeződött. - Apa!
 - Nem hittem, hogy pont te fogod elárulni a főnököt. Jobb, ha együtt működsz velük, különben kénytelen leszek meghúzni a ravaszt - sziszegte DaeHyun. Rick nem mozdult, hagyta, hogy Seejun a háta mögé húzza a kezeit, ahogy lekötözte, majd ahogy a felkarjánál fogva elvezette mellettem.
 - Nem hittem, hogy az emberhez szavadat így értetted - megállt mellettem, mire félszemmel ránéztem. - De tudod, nem bántam meg. Szerelmes vagyok.
 - Tudom - rám kapta a tekintetét. - NamJoon ki van tiltva még mindig a családból, így, ha te ember leszel, békésen tudtok élni. - Szemei megteltek könnyekkel, majd a fejét lehajtva tovább sétált. - Nos, vissza a- - megakadtam a mondatomban. Éreztem, hogy valami, inkább valaki végre elengedett. Már a lejövetelemkor éreztem, hogy valaki átvette a gondolataim felett az uralmat, mégsem rossz szándékból, de végre elengedett.

Jackson

- Nos, vissza a- - Des szavai a torkára akadtak, amin először összezavarodtam, de amikor térdre esett, majd előre zuhant, még reagálni is nehéz volt.
 - Desmond! - nevét kiabálva ugrottam fel a kanapéról, és hozzá futottam, de ő már lecsukott szemekkel feküdt. - Elájult.. - Suttogtam.
 - Mi történt vele? - Hoseok mellettem térdelt, és Des vállait rázogatta kétségbeesetten. - Miért ájult el?! - Kiabálta hátra nézve, amiből tudtam, hogy Bew még mindig a lépcső előtt állt.
 - Szóval nem vettétek észre - erre már én is oda kaptam a fejem. Lépcső előtt állt Bew, Seejun és Rick, de míg az előbbiek előre bámultak a tekintetüket a falra szegezve, Rick dermedten nézte Des testét.
 - Mit?! - apa kiáltva állt mellénk. - Mit nem vettünk észre?!
 - Ezt a döntést nem csak Desmond hozta meg - nappaliban megfagyott a levegő.
 - M-mi..? - kérdeztem elhaltan. Bew felénk fordította a fejét, egyenesen a szemeimbe nézett.
 - Nem Desmond volt, aki így beszélt, nem csak ő volt, aki ezt a döntést hozta.
 - Miről beszélsz?! Egy szavadat se értem! - kiabáltam.
 - Desnek soha nem említettem meg, hogy eltudom távolítani Rickből a fegyveri lelkét. Ő mégis tudta - Seejun szavai csak jobban összezavartak.
 - Hogy pontosítsak a szavaimon - újra Bewre néztem, aki felénk fordult. - Des gondolatai felett átvették az irányítást. Valahol ő volt, de közben nem is, és most azért ájult el, mert elengedte őt.
 - Mi van? - Hoseok felállt mellőlem. - M-mit mondasz..?
 - A Századik Destiny megjelent Desmond testében, inkább úgy mondom, hogy a lelkében.