blue {YoonKook ff.}

19. Yoongi szemszöge

Reggel az ébresztőm hihetetlenül irritáló hangjára keltem. Csukott szemmel, a szekrényemet tapogatva találtam meg a telefonom, amit nemes egyszerűséggel a földre dobtam, így az el is némult. Elégedett mosolyra húzódtak ajkaim és átfordultam a másik oldalamra, hogy tovább aludhassak.

- Jó reggelt! - vágódott ki a szobám ajtaja.

- Faszom! - hördültem fel. Apróra nyitott szemekkel néztem a friss és üde Jiminre, aki gyermeki izgatottsággal ugrott az ágyamra.

- Felkészültél? - bújt a takaróm alá.

- Azt hiszem - biccentettem.

El is felejtettem, hogy ma dolgozatot írok matekból. Francba, mennyire lenne hihető, ha haldokolnék? Felesleges, ez a lökött szőke úgyis berángat ma az iskolába. Komolyan mondom olyan, mintha neki fontosabb lenne a félévi eredményem, mint nekem.

- Remek. Csak mert felhőtlenül akarok bulizni jövőhéten.

- Mi? - emeltem fel a fejem.

- Hát jövőhéten lesz az Omona - vonta össze a szemöldökét.

- Már december van? - kerekedtek el a szemeim. - Hol a tél?!

- Gondolom majd jön. Márciusban - röhögött fel.

- Remek - sóhajtottam, majd visszatettem a fejem a párnámra.

- Készülődj! - csapott a vállamra Jimin.

- Nem - közöltem tényszerűen.

- A kis szerelmed is jön ma - halkult el. - Akarod látni, igaz?

- Te mégis miről beszélsz? - hitetlenkedtem.

- Inkább kiről. Jungkookról - kacsintott.

- Van két másodperced elhagyni a szobámat - mondtam nyugodt hangon, miközben persze belül majdnem felrobbantam. Jimin vette a lapot, kipattant az ágyamból és a földszintre rohant, ahonnan már hallottam Hobi hangját.

Morcosan félrerúgtam a takarómat és felültem. Tudtam, hogy a srácok szívni fogják a vérem ha egy szót is ejtek az érzelmeimről, de még csak esélyt sem adtak a menekülésre. Időm se volt feldolgozni a szituációt, amikor leültettek egy székre, elém toltak egy asztalt és elemlámpával világítottak az arcomba, úgy faggattak.

Idióták.

Visszaélnek a kegyetlenül kicsi szívemmel, néha komolyan bánom, hogy helyet szorítottam nekik benne. Tulajdonképpen addig kínoztak, míg nem azt mondtam, amit hallani akarnak. Tehát, hogy vonzódom Taehyung nyomi haverjához.

Felforr az agyvizem ha arra gondolok, hogy Tae mennyi nehézséget okozott nekem az elmúlt időben. Minden miatta történik, ha még az elején hallgat rám, most minden ugyanolyan lenne, mint régen, de nem. Neki az ütődött feje után kell mennie mindig és ha pácban van, hát persze hogy hozzám rohan.

Sóhajtozva szedtem össze magam, majd lementem a konyhába, ahol Jimin és Hoseok fogyasztotta a reggelijét.

- Reggelt - biccentett a lakótársam.

Elvettem egy üres kenyeret az asztalról, közben akaratlanul is eszembe jutott Jungkook. Nagyon ajánlom neki, hogy rendesen egyen, különben kénytelen leszek durva módszerekhez folyamodni.

- Mehetünk? - kérdezte Jimin, miközben a vállára kapta a táskáját. Mi is így tettünk, aztán elindultunk az iskolának nevezett pokolba. Hagytam, hogy két jóbarátom előttem menjen és a dolgozatról beszéljen, addig is elmélyülhettem a gondolataimban.
Kivettem egy szál cigit a zsebemből és meggyújtva töltöttem meg a tüdőmet méreggel.