blue {YoonKook ff.}

21. Ne engedj el

Végre elérkezett a péntek, már hétfőn ezt a napot vártam. Ez volt az első hét, amit tényleg becsületesen csináltam végig, ami az iskolát illeti. Jó, kedden az utolsó két órát ellógtuk Taehyunggal, de attól még reggel korán keltem és este be is pótoltam mindent, Seokjin volt olyan kedves, hogy átküldte amit csináltak angolon. Elfáradtam, teljesen leszívott, hogy minden figyelmemet a tanárokra irányítottam. Szerdán megírtam a matek dolgozatot, még nincs eredmény, de utána Jimin alaposan kifaggatott és azt mondta, minden végeredményem jó lett.

Csütörtökön átjött Taehyung, hogy ketten nézzünk youtube videókat, aztán, mint a héten minden nap, Yoongi is megjelent nálam. Azt hiszem sikerült egy kicsit normális tinédzserként élnem, de még ez is annyira elvette minden energiámat, hogy mindegyik este könnyebben el tudtam aludni.

Éppen a nadrágomat vettem magamra előrelátóan, mikor kopogtak. Tudtam, hogy Yoongi lesz az, ezért futva tettem meg az utat az ajtóig. A kék hajú fiú zsebredugott kezekkel, lazán várakozott rám.

- Öltözz fel - villantotta rám a mosolyát.

Engedelmesen fordultam sarkon és miután magamra kaptam a nappaliban hagyott pulóverét, gyorsan felvettem a cipőmet is, majd újra elé léptem. Szemöldökét összehúzva emelte fel a kezét és mellkasomnál fogva tolt vissza a házba. - Azt mondtam, hogy öltözz fel - morogta a szokásos stílusában, miközben levette a fogasról a kabátomat és rám adta.

- Nincs hideg kint - mondtam halkan, de azért készségesen begomboltam a kabátomat.

- Szerintem 2 fok bőven hideg - felelte hitetlenül. - Sokat fogunk sétálni és nem akarom, hogy megfázz.

- Miért, hova megyünk? - kérdeztem kíváncsian miközben bezártam magunk után az ajtót és abba az irányba indultam, amerre mutatta.

- Gondoltam megmutatom neked a város legkirályabb éttermét - bújtatta arcát a sálja alá.

- Rendben - bólintottam.

Nem mintha mernék neki nemet mondani... Pár percig csendben lépkedtünk egymás mellett, én élveztem, hogy sötét van és alig vannak az utcákon, ő pedig gondolom arra koncentrált, hogy a helyes úton menjünk. A fejemre húztam a kapucnimat és azzal szórakoztam, hogy levegőt fújtam magam elé, ami fehér színű formájában csapódott vissza az arcomra.

- Fejezd be - szólt rám Yoongi, mire megszeppenve kaptam rá a szemeimet.

- Mit csináltam? - kérdeztem kétségbeesetten.

Megforgatta a szemeit és előhúzott egy doboz cigarettát a zsebéből. Meggyújtott egy szálat és nagyot szívott belőle.

- Túlságosan aranyos vagy - mondta végül.

- Oh... - éreztem, ahogy arcom felforrósodik, ezért előrébb húztam a kapucnimat és elbújtam benne.

Már vagy negyed órája sétáltunk, amikor végre közölte velem, hogy megérkeztünk. Még sosem voltam itt, elég puccosnak tűnik ez a hely és nem éppen ennek megfelelően öltöztem fel. Yoongi kért egy félreeső asztalt, úgy láttam közelebbi ismerőse a fiú, akivel beszélt. Szerencsére sikerült egy olyan helyet kifogni, ahol tényleg nem volt másnak lehetősége ránk látni. A kabátomat a szék háttámlájára terítettem, csak úgy mint Yoongi, és miután leültem rögtön az étlapért nyúltam.

- Jön nekem a srác egyel, szóval válassz amit csak akarsz - mosolygott rám Yoongi mikor látta, hogy eléggé megdöbbentett a menük ára. Azt már meg se mertem kísérelni, hogy azt mondjam nem vagyok éhes, úgyhogy megpróbáltam a legegészségesebb ételt kiválasztani, sok zöldséggel és kevés hússal.