blue {YoonKook ff.}

12. Bátorító tabletta

Végül mégis rászántam magam és elmentem az orvosomhoz, aki a sérüléseimre tekintettel másfél hétre kiírt. Nem voltam jól, ezúttal nem csak lelkileg. Sőt, mintha az, hogy majdnem mindenem fájt, erősített volna a bennem folyton lezajló háborún. Anyu azonnal haza akart jönni amikor felhívtam, de megnyugtattam, hogy csak egy kis nátha az egész és annyira gyenge nem vagyok, hogy ne tudjak magamról gondoskodni. Hazudtam neki, de nem akartam megzavarni őt semmiben, főleg nem a munkájában.

Nem voltam hajlandó felkelni az ágyamból, csak ha a szükségleteim megkívánták. Egyébként meg éjt nappallá téve bújdostam a takaróm alatt és youtube videókat néztem, mert azok elterelték a figyelmem. Taehyung minden nap átjött, elhozta nekem a leckéket és próbált segíteni, de végül sikerült rávennem őt is arra, hogy bebújjon mellém és egy tál pattogatott kukorica társaságában csatlakozzon az amúgy értelmetlen videók nézéséhez.

Szerdán már jobban voltam, az orvos leszedte a kötéseimet és szinte nyoma sem maradt semminek. El tudtam menni a boltba, természetesen délelőtt, amikor a korombeliek iskolában voltak, hogy bevásároljak a következő hétre. Nem vettem sokmindent és igyekeztem az összes terméken megnézni, mennyi kalóriát tartalmaz.

A csütörtöki napot a tananyag pótlásával töltöttem. Korán reggel felkeltem és barikádot építve az ágyamon láttam hozzá a jegyzetek másolásához. Mire délután lett, a felével végeztem is és pont jól jött, hogy Taehyung megérkezett. A sok betűtől teljesen kikészültek a szemeim és a kezem is elfáradt a folyamatos írástól. Azt hittem egy kicsit pihenhetek, ám nagyot kellett tévednem. Tae másról sem beszélt, csak a másnapi buliról, amit ezúttal egy szórakozóhelyen fog tölteni a barátaival. Örültem neki, igazi fiatal, buli buli hátán. Igen, csakhogy aztán órákon keresztül nyúzott engem, hogy menjek el én is.

Így történt, hogy most feszülten, rettegve bámulom magam a tükörben. Nem akarok elmenni, de nincs más választásom. A szokásos fekete ruhaösszeállítást választottam, mondjuk, nem is volt más lehetőségem tekintve, hogy nincs is más színű ruhám. Azért próbáltam elegánsabbra fogni magam, hiszen mégiscsak egy szórakozóhelyről van szó. Farmert vettem fel egy sima, fekete pólóval, ami felé csak a bőrkabátomat kaptam magamra.

- Szörnyű - fintorogtam a tükörképemre. - Mutáns - folytattam a szemembe nézve. - Egy zacskóval a fejeden sokkal jobban néznél ki.

- Nem tudom, miért kéne jobban aggódnom. Azért, mert ilyeneket mondasz magadról, vagy mert magaddal beszélgetsz? - szólalt meg a fürdőszoba küszöbén Taehyung.

- Tae, nem akarok menni - nyafogtam sokadjára, de mintha meg se hallotta volna szavaimat. Odalépett hozzám és két kezével kezdte igazgatni a hajam.

- Szexi vagy. Ha meleg lennék, eskü rádhajtanék - kacsintott rám vigyorogva.

- Muszáj ezt? - pillantottam félre zavartan.

- Szexi és cuki - gondolkodott el látványosan. - Vigyáznom kell rád ma este.

- Na jó - fújtattam és kikerülve őt a konyhába mentem.

- Amúgy itt van a taxi - jött utánam gyorsan.

Miután leellenőriztem mindent a házban és bezártam az ajtót, beszálltunk a már türelmetlenül várakozó taxis autójába. Tae elhadarta a hely címét, mire a sofőr bólintott egyet és navigáció nélkül vezetni kezdett. Valószínűleg elég sok fiatalt kell hétvégén arra vinnie, ezért tudja már fejből az útvonalat. Csendben ültünk egymás mellett Taevel, én azzal foglalkoztam, nehogy szívszélütést kapjak az izgalomtól, ő pedig a telefonján kommunikált Jiminnel. Majd mikor megérkeztünk, előrehajolt, átadta a sofőrnek a kért összeget és kipattant az autóból. Idegesen harapdáltam az ajkaimat, miközben kifelé nézegettem az ablakon, egészen addig, amíg a férfi megköszörülte a torkát.