blue {YoonKook ff.}

23. Meglepetés

Taehyung áthívta hozzám Jimint, Namjoont és Seokjint is, és mivel már ők itt voltak, Yoongi megcsörgette Hoseokot, nehogy kimaradjon bármiből is. Mielőtt bármelyikük alaposabban feltérképezhette volna a házat, gyorsan kulcsra zártam a szobámat, mert az továbbra is tabu.

Rettentően zavarban éreztem magam, mert ebben a házban ennyi ember még soha, de tényleg soha nem volt egyszerre. Az pedig, hogy mind velem egykorúak, még csak álmaimban sem fordult elő. A fiúk hamar feltalálták magukat, kirámolták a tévé alól a videójátékaimat a nappaliban és Tae vezetésével - mivel ő már mindent jól ismert - játszani kezdtek. Annyira otthonosan mozogtak, amennyire még én se merek, pedig én tényleg itt lakom...

- Nem érzed jól magad, hogy itt vannak? - kérdezte Yoongi, miután vagy hatodszorra tettem egy kört körülötte.

- Csak furcsa - mondtam megtorpanva. - Még sosem voltak itt ennyien.

- Ebben a házban fergeteges bulikat lehetne tartani - vigyorodott el.
Gondolom most elképzeli, hogy több száz fiatal tini kering a házban sörösdobozzal a kezükben. Én meg minden egyes ingatag lépésüknél szívszélütést kapnék, hát persze. Fergeteges lenne. - Oké, látom az arcodon, hogy nem tetszik az ötlet - fordult vissza a pulthoz.

- Segíthetek? - kérdeztem halkan.

Hátradőlt, éppen annyira, hogy kilásson a nappaliban játszó fiúkra, aztán letette az éppen használt kanalat és elém lépett.

- Megfoghatom a kezed? - nézett a szemembe.

- Igen - bólogattam, mire kezeim után nyúlt és összekulcsolta ujjainkat.

- Lesz egy meglepetésem számodra - mosolygott rám sejtelmesen.

- Mikor? És miért? És micsoda? - bombáztam őt a kérdéseimmel figyelmen kívül hagyva azt a nyílvánvaló tényt, hogy milyen közel van hozzám.

- Este. Szeretném, ha kettesben lennénk, meg még haza kell mennem érte. Szóval még ma megtudod, ne légy türelmetlen - kacsintott rám.

- Nem érdemlem meg, bármi is legyen az - sóhajtottam lehajtva a fejem.

- Buta vagy - szorított enyhén a kezeimre. - És kócos. Nem akarod levágatni a hajad?

- Mi? - néztem rá elkerekedett szemekkel. 

- Gyere el velem fodrászhoz - mondta komolyan. - Úgyis én is festetni akarom.

- Más színe lesz? - engedtem el a kezét és rémülten hátraléptem.

- Hé, most mi a baj? - nézett rám aggódón. - Elég sokáig voltam kék...

- Jól áll - tördeltem az ujjaimat. - Légyszi ne fesd át - motyogtam.

- Jó - vonta meg a vállát, majd visszafordult a pulthoz. - De akkor is újra kell festetnem, mert már eléggé lenőtt. A tiéd meg túl hosszú.

- Oké - feleltem halkan, persze csak magamban mertem örülni, hiszen Yoongi miattam nem fogja leváltani a kék haját valami más színre. Őszintén szólva nem értettem a saját reakcióm, egyszerűen csak megrémísztett a gondolat, hogy valami idegennel kelljen szembenéznem. Lehet, hogy Yoongi is más lenne más hajszínnel, pont úgy, ahogy én változtam meg mikor visszafestettem a hajam feketére.

- Min gondolkodsz? - kérdezte miközben felém nyújtott egy bögrét.

- Semmin - ráztam meg a fejem zavartan. - Ez forrócsoki?

- Min Yoongi módra - húzta ki magát büszkén, aztán szólt a többieknek is, hogy elkészült az italokkal.

Mindenki az asztal köré ült, egészen családias hangulat jött létre. Hétköznapi dolgokról beszélgettek, miközben a forrócsokit itták, én pedig csendesen hallgattam őket, jól esett, hogy egy kis betekintést kaphattam az életükbe.

Megtudtam, hogy Namjoon éppen egy angol tanfolyamra jár, mert meg akarja szerezni a nyelvvizsgát, hogy fel tudjon valamit mutatni. Azt mondta, csak ebben jeleskedik, amúgy meg minden másban rossz és a többiek azzal piszkálták, hogy folyton tönkretesz mindent. Seokjin pedig elmesélte, hogy egyszer beszökött a konyhába munkaidőben, merthogy diákmunkát végez egy kisebb étteremben, és végre el tudta készíteni azt az ételt, aminek a receptjét már régóta a fejében tartotta, csak neki nincsenek meg hozzá az eszközei otthon. A srácok megígértették vele, hogy egyszer azért nekik is elkészíti azt az ételt. Ebből következett az, hogy Hoseok és Yoongi kissé összekaptak, mert tegnap elfelejtették, hogy ki a soros a bevásárlásban, ezért ma üres náluk a hűtő. Persze aztán a hétvégi bulik sem maradhattak ki, amiről egymás szavába vágva beszéltek, kivéve egy embert.

Nem tudta elkerülni a figyelmem, hogy Jimin hozzám hasonlóan inkább volt csendes és legtöbbször csak bámult rám. Próbáltam nem foglalkozni vele, ha van valami problémája velem úgyis el fogja mondani, de azért egy kicsit zavart. Főleg, mikor az elmúlt hétvégéről volt szó, úgy nézett rám, mintha meg akarna ölni... Nem tudom, mit követtem el ellene, vagy mit csináltam ami miatt haragudhatna rám. Nem is szoktunk beszélgetni, utoljára akkor szólt hozzám, amikor a matekban segített, akkor még kedves volt velem.

- Haza kell mennem - emelte fel a telefonját Namjoon jelezve, hogy nem önszántából megy, hanem valaki hívta.

Erre a többiek is készülődni kezdtek, mert már elég későre járt. Ameddig felöltöztek, Taehyung mellém lépett és suttogni kezdett.

- Én is megyek, beszélek Jiminnel - bólintottam, ezek szerint neki is feltűnt a fiú furcsa viselkedése. - Majd bepótoljuk a videónézést - mosolyodott el, majd szorosan magához ölelt.

- Vigyázz magadra hazafelé - mondtam halkan, miközben meglapogattam a vállát majd elengedtem, hogy ő is felvehesse a kabátját és a cipőit.

Kikísértem őket, bár annyira fennakadtak valami témán, hogy köszönni is elfelejtettek.

- Mindjárt jövök, jó? - állt meg előttem Yoongi. - Ne zárd be az ajtót.

- Rendben - bólintottam.

Megvártam, hogy leforduljanak a sarkon, csak ezután mentem vissza a házba. Nekiláttam elmosogatni a poharakat és elpakolni a nappaliban, ugyanis Taehyung és Yoongi barátai mindent szanaszét hagytak. Kicsit fellélegeztem, hogy újra egyedül vagyok, felesleges lenne tagadnom, hogy feszültté tett az, hogy ennyien voltak egyszerre a házban. Újra csend van, és minden ott van, ahova tettem. Pont, ahogy megszoktam.

Úgy voltam vele, hogy biztosan van még időm lezuhanyozni, így gyorsan összeszedtem magamnak a pizsamámat és a fürdőbe siettem. Igyekeztem gyorsan végezni, de úgy tűnik nem sikerült, mert mikor kiléptem az ajtón halk motoszkálást hallottam odalentről.

- Gyors voltál - jegyeztem meg, miközben lementem a lépcsőn és szembetaláltam magam Yoongival, mellette pedig egy dobozzal. Homlokomat összeráncolva, értetlenül bámultam a dobozt. - Ez meg mi?

- Nyisd ki és megtudod - forgatta meg a szemeit Yoongi.

Óvatos, jól meggondolt léptekkel közelítettem meg a dobozt, aminek lassan felnyitottam a tetejét, hogy végre megtudjam, mi is a meglepetésem. Nos, amikor megláttam a tartalmát, valóban sokk ért, számat eltátva pislogtam egyszer a doboz sarkában megbújó szőrgombócra, egyszer pedig Yoongira.

- Egy... kutya? - kérdeztem döbbenten. Meg sem vártam, hogy Yoongi reagáljon, a kutyáért nyúltam és könnyű testét megemelve vettem magamhoz. - Milyen aranyos! - néztem le rá, ahogy egészen apró fejét a tenyerembe nyomta.

- Gondoltam jó társaság lesz - pillantott félre Yoongi, mintha zavarban lenne.

Lassan felegyenesedtem és elé léptem, hogy a szemébe tudjak nézni és őszintén, szívemből szólni hozzá:
- Köszönöm, Yoongi!