Live Porn (Befejezett)

2. fejezet

※Louis※

Ó, bassza meg! Peter mindig olyan kibaszott szűk körülöttem, hogy alig bírom visszatartani az orgazmusom. Fogalmam sincs, hogy mitől, mert a fél stúdió végigment rajta vagy kismilliószor. Ő az egyik legaktívabb színész a cégnél. Ez már a hajrá, gyors mozdulatokkal döngetem, mire az egyik operatőr közvetlenül mellém áll, és a partneremben eltűnő, majd újra felbukkanó farkamra közelít. Egy pillanatra a rendező felé lesek, aki egy jól ismert kézmozdulattal jelzi, hogy ideje kiürítenem a tárat. Megnyalom a számat, és tudatosan csapom előre a csípőm. Peter sikoltozik, én pedig olyan kibaszott közel vagyok...

-Elmegyek... - zihálom a betanult szövegem, és mozgok még néhányat, de már sokkal lassabban. Csak a vágóképek kedvéért.

- Ennyi! - kiált a rendező, aztán azonnal kihúzódom a kollégámból. Leveszem az óvszert, és egy percre a székemhez sétálok, hogy a befejezés előtt igyak pár korty vizet.

- Na gyerünk, utolsó jelenetre készüljetek! - kiáltja Willie. Ő az egyik kedvenc rendezőm. Olyankor vagyok a legjobb formámban, ha vele dolgozom. Jóban vagyunk, és néha a stúdión kívül is el szoktunk menni sörözni, vagy ilyenek. Van egy ugyanilyen jó fej felesége, és nemrég született egy lányuk. Hétvégére meginvitált magukhoz egy ebédre, meg meccsnézésre, mondván, hogy látnom kell élőben is milyen édes a kiscsaj, és amúgy is ezer éve néztünk már együtt focit. Először kínos volt a feleségével is találkozni úgy, hogy a nő tudta, ki vagyok, hol és mit csinálok, de aztán Willie-től megtanultam, hogyan rázzam le ezeket a dolgokat. Hogyan kezeljem természetesen. Hogyan ne szégyelljem magam. Elmondta, hogy akik itt vannak, egészen ritkán csinálják azért, mert ez az álmuk. Az itt dolgozó színészeknek mind megvan a saját elbaszott történetük. Itt nemigen van rossz munkahelyi kapcsolat. Nem tudok olyanokról a stúdióban, akik ki nem állhatják egymást. Egyszerűen csak mindannyian tesszük a dolgunk, mert nincs más választásunk. Tizenkilenc voltam, amikor egyedül maradtam. Egy egyszerű, "szedd össze az erőd" beszélgetésnek indult, mert el akartam mondani anyáméknak, hogy meleg vagyok. Azt hittem nem lesz ezzel túl nagy bajuk, de nyilvánvalóan tévedtem. Rövid úton közölték, hogy szedjem a holmim, és máshol keltsek hányingert. Épp csak hogy befejeztem a gimit, az isten szerelmére. Nem volt egy fillérem sem. Néhány napig még aludnom sem nagyon volt hol. Hogy ne érezzem magam hajléktalannak, esténként klubokban buliztam, elfogadtam minden piát, amire meghívtak, és reggelig el sem hagytam a helyet. Aztán napközben parkokban bóbiskoltam egy pokrócon. Egyik este pedig volt egy srác, akivel egy kicsit alaposabban összekeveredtem, és négy nap után, még mielőtt egymáshoz értünk volna a lakásán, végre lezuhanyozhattam. Átkeféltük a fél éjszakát, a maradékban pedig beszélgettünk. Andy a neve, és mindezek után a barátságunk a mai napig csak erősödött. Minden kétséget kizáróan ő a legjobb barátom. Nincs köztünk semmi, de azt hiszem így, vagy úgy, kijelenthetjük, hogy megmentette az életem. Mindenesetre, amiben tudott, segített. Az ő... jelenlegi szeretője az egyik vezetője a cégnek. Akkoriban még csak távolról imádta a pasit, de valahogy csak sikerült behálóznia az évek alatt. A két nagyfőnök egy negyvenes éveikben járó ikerpár mellesleg. Ritkán látni őket a stúdióknál. Ők már inkább azok az otthonról, vagy irodából dolgozó fejesek. Vérprofik, és nagyon tudják, hogy mit csinálnak.

Amikor egy kicsit gátlásosan, de elmeséltem Andynek a történetem, ő mindenképp segíteni akart. Már akkor is itt dolgozott, és ez volt az egyetlen ötlete, ahogy kihúzhatna a bajból. Azt mondta nála maradhatok néhány napig, amíg a jelenlegi apucijával megbeszéli ezt a dolgot. És végül azzal állított haza, hogy szerzett nekem munkát és szállást is, ha számomra megfelel. Minden rajtam állt, nem volt kötelező elvállalnom. Amikor ismertette velem, hogy miről van szó, úgy gondoltam, hogy mindenképpen jobb annál, minthogy az utcán haljak éhen. Kaptam egy szobát a stúdió épületében, és mint kiderült, nem én voltam az egyetlen, aki ott is lakik, nem csak dolgozik. Eleinte minden nagyon furcsa volt. El kellett mennem egy speciális orvosi vizsgálatra, és a munkatársaim megmutattak mindent. Kvázi betanítottak a szakmára. Muszáj volt kipróbálnom az aktív, és a passzív szerepet is, és végül úgy döntöttek, az aktívban jobb vagyok, ezért tulajdonképpen nincs is passzív filmem. A stúdió eléggé jól megy, főleg mióta behúzta a live részleget is. Ott mindenki élőben szórakoztat egyetlen privát fizető vendéget a kamerán át, és ez a műfaj ma igazán virágzik. Én nem szoktam azt csinálni, valahogy nekem ez sokkal jobban működik, és igazából jobban is fizet. A stúdió csinál évente két három hosszú DVD-t, ami nagy dolog, és mindenki szerepelni akar, de a két igazgató választja ki a színészeket hozzá az egyéb kisfilmekben való szerepléseik, és az előfizetők visszajelzései alapján. Természetesen ezekért a filmekért extra gázsi is jár. Évek óta minden dvd-n szerepet kapok, ezért úgy érzem jó helyen vagyok itt, tényleg megbecsülik a munkám. Biztonságban vagyok. Van annyi megtakarításom, hogy akár hosszú évekig is vígan eléljek belőle, miközben egy gyönyörű házat is sikerült már vásárolnom, egy igazán dögös, csupán két éves Ford Mustanggal a felhajtón. Azt hiszem a szarrágó szüleim szívrohamot kapnának, ha látnák, hogy mit dobtak el. Nekem viszont eszemben sincs keresni őket.