Live Porn (Befejezett)

14. fejezet

Louis

Két évvel később

Benyitok az öltözőbe, és ahogy körülnézek, egyetlen táskán kívül mást nem látok. A sminkasztalok már üresek, és a szemben lévő stúdiót is a takarítók foglalják el. Valaki még a zuhanyzóban van, de utána gondolom ő is hazamegy.

- Oké, a kettes stúdió öltözőjében leszek - mondom a telefonba Andynek, aki még forgat, de megbeszéltük, hogy megvárom míg végez, és beülünk valahová. Tegnap volt az egyik vizsgám az egyetemen, és eléggé jól sikerült ahhoz, hogy hagyjam rábeszélni magam egy kis iszogatásra. Holnap úgysem dolgozom, és a következő vizsgám csak három nap múlva lesz. Azóta nem nagyon voltam sehol, hogy az az állat elhurcolt magával, és az akciójába majdnem belehaltam. Annyira sem érzem magam jól egyik tömött szórakozóhelyen sem, mint eddig, és amikor néhányszor mégis elmentem Andyékkel, jobbnak láttam a közelükben maradni, még ha őket néha zavarta is, hogy a seggükben vagyok. Az utolsó alkalom mégis akkor volt, amikor egy pasi leszólított, én pedig összerezzentem, és a pulzusom addig nem nyugodott, míg házon kívülre nem értem, hogy hazainduljak. Egyedül. Miután vagy százszor megbizonyosodtam róla, hogy a fickó nem követett a klub elé. Nyilvánvalóan túlreagáltam, de szinte a bőrömön éreztem minden pillanatát annak a bizonyos éjszakának. - Mikor végeztek?

- Nagyjából másfél óra, több biztos nem kell.

- Oké, itt leszek - felelem, és kinyomom a telefont. Leülök a sarokban lévő sminkasztalhoz, és előkapom a jegyzeteim. Mindenki úgy néz rám, mióta elkezdtem az egyetemet, mint egy űrlényre. A szünetekben a jegyzeteket bújom, és ez valahol jó, mert így kevesebbet járok le dohányozni is, vagy chips-et enni. A fejem viszont már kezd túl zsúfolt lenni a sok felesleges és értékes információtól, amit az elmúlt néhány hét alatt tömtem bele. Kezdek kimerülni, de ez az utolsó vizsgám és vége a félévnek. Végre pihenhetek egy kicsit. Nem lesz más, csak a munka, a szabadnapjaimon pedig az ágyam. Alig várom, hogy ott tartsunk végre.

Teljesen elmerülök a tanulásban, és a zuhany hangja már szinte természetes háttérzajjá vált időközben. Most, hogy az a valaki elzárta a vizet odabent, csak így tűnik fel újra. Körülbelül egy órája idebent vagyok, és ő akkor már zuhanyzott. Ez nagyon furcsa, ráadásul tompa hangok szűrődnek ki bentről. Ketten lennének?

- ...szóval nem az. Csak egy nehéz, nap. Ne aggódj, Carol - sóhajt fel Harry, ahogy kilép az ajtón, a telefonjával a fülén. Lassan csoszog el a székéig, és a karfába kapaszkodva óvatosan mászik fel rá. - Nálatok tudok aludni?

Az asztalra könyököl, és magát nézi a tükörben. A haja egy kicsit nedvesen kunkorodik a tarkóján, aztán hátratúrja azokat a tincseket, amik a szemébe hullottak, amikor előrehajolt.

- Rendben, nem baj - feleli színtelen hangon, és a száját rágcsálva bámul maga elé. - Én is téged. A suliban találkozunk.

A suliban? Akkor ezek szerint ő is tovább tanult? Ezen muszáj elmosolyodnom. Kellemes csalódás, hogy így van. A találkozásunk után azt gondoltam, hogy nem marad majd itt sokáig, és ki fog lépni, de ez nem történt meg. Kitartott, és mindemellett megmaradt a saját élete is. Folytatta a tanulmányait. Nem gondoltam volna. Az az igazság, hogy mi nem igazán vagyunk jóban. Bár rosszban sem. Köszönünk egymásnak, amikor találkozunk a folyosón vagy az étteremben, megkérdezzük, hogy van a másik, de ennyi. Azóta egyszer sem dolgoztunk együtt. Andy még zaklatta egy ideig a srácot az elején, hogy menjen vele bulizni, de megkértem, hogy hagyja békén, és így végül az sem valósult meg. Mást egyáltalán nem tudok róla. Még néhány alkalommal láttam, ahogy követ a szemével, vagy elpirul, amikor én köszönök rá előbb, és nem ő rám, de azóta már ez is megszűnt. Ha tizennyolc volt, amikor ide került, akkor most húsz körülinek kell lennie. Talán eléggé felnőtt ahhoz, hogy rájöjjön, ez nem szerelem volt. Remélem mostanra már van valakije. Én elkezdtem randizni egy könyvelő sráccal. Ugyanott tanul, ahol én, és semmit nem tud a munkámról. Phil valójában azt sem tudja, hogy a suli mellett dolgozom. Nem tudom, hogy működhet-e ez a kapcsolat úgy, ahogy indítottunk, de azt hazudtam neki, amikor hosszú idő után először elvittem a házamba, hogy a szüleim meghaltak, és a tőlük örökölt pénzből van mindenem. Josh-nak egyelőre nem mondtam, mert száz százalékosan még nem határoztam el magam, de kezdek, biztos lenni benne a lelkem mélyén, hogy ha elvégzem az egyetemet, akkor itt hagyom a stúdiót, és a rendelőbe megyek dolgozni mellé. Phil is úgy tudja, hogy az a munka már vár rám, bár megkértem, hogy Andyék előtt ne beszéljen még erről a döntésemről, amikor találkozunk. Néhány hónapja kezdtünk csak randizni. Andy szerint egy szemüveges stréber, hogy őt idézzem, de megkértem, hogy ne bántsa meg ezzel. Kedvelem Philt. És Josh is, így ha rám nem is hallgatna Andy, a pasija azért tud rá hatni. Még nem mondanám azt, hogy együtt vagyunk, és ez egy valódi, mély kapcsolat eddig, de lassan haladunk felé, és én azt hiszem jól érzem magam mellette, bár az, ami régen is kínzott, még mindig bennem van. Nem tudom, képes lennék-e beleszeretni valakibe, míg heti szinten fekszem le valakivel a munkám miatt.