Live Porn (Befejezett)

28. fejezet

Louis 

A munka Josh-nál isteni, és már most azonnal úgy érzem, hogy teljes állásban akarom csinálni, nem csak heti pár órában. Egyszerűen imádom, és biztos vagyok benne, hogy jól fogunk működni együtt.

- És Harry begördült! - nevet fel Josh, és az ablak felé nézek én is, ahol épp a göndör száll ki a kocsijából. - Ez az autó nagyon exkluzív.

- Imádja - vigyorgok a fejemet rázva, és felakasztom a köpenyem a fogasra, ahogy elkezdem összeszedni a dolgaim. Megbeszéltük, hogy itt találkozunk, és elmegyünk enni valahova. Ezen a környéken egymást érik a jobbnál jobb éttermek.

- Jól megvagytok most? - kérdi, és úgy vigyorog, mint aki nem tartozik a legjobb barátaim közé, és nem tudja pontosan az életem minden részletét.

- Jól fogalmaztál - nevetek fel, amikor magamra kapom a farmer dzsekim, mert kint már eléggé hűvös van, ahogy őszbe fordult az idő. - Most éppen jól megvagyunk, de tegnap kiabálva csörtettem a fürdőmbe és vágtam be magam mögött az ajtót. Az is lehet, hogy öt perc múlva külön hajtunk el innen. Finoman szólva is eléggé kiszámíthatatlan a kapcsolatunk.

- De jók vagytok együtt - néz rám, és látom rajta, hogy ezt komolyan gondolja, miközben rajtunk agyal. Tudom, hogy így van.

- Nincs olyan, hogy haragban alszunk el - rántok vállat, és az ajtó felé indulok. - Addig minden rendben, ugye?

- Valószínűleg így van - bólint éppen akkor, amikor kopogtatnak az ajtón, és amikor kinyitom, a zöld szemű szépségem áll mögötte. - Szia, Harry!

- Milyen napotok volt? - ölel meg egy köszönés után, és mielőtt válaszolnék, nyom egy csókot a számra, aztán Josh-t is megöleli.

- Ma meglehetősen laza - felel helyettem a barátom, és a rendelő telefonjának csörgésére hivatkozva gyorsan el is köszön, hogy felvegye.

- Hova szeretnél menni? - néz rám Harry, ahogy összekulcsolja az ujjainkat. Egy sokkal magabiztosabb fiú lett mostanra, és valahogy ez egyszerre tetszik is, meg nem is. Kedveltem azt a visszahúzódó, otthon ülős srácot is, akivel elkezdtem beszélgetni, és távfilmezni az elején.

- Van itt nem messze egy indiai étterem - nyitom ki előtte az épület nagy csapóajtaját, hogy kivezessem rajta. - Azt mondták, hogy eléggé jó. Próbáljuk ki.

- Oké - bólogat, és jön utánam, bármerre is vezetem őt. - Mostanában nem szoktál a kutyákhoz jönni.

- Szoktam jönni - cáfolom meg amit állít, és kérdőn felém kapja a tekintetét. - Amikor dolgozol, vagy mielőtt dolgozni kezdek, mindig elmegyek velük sétálni egyet. Van egy új, nagytestű keverék. Imád futni. Ma sokat dobáltam neki a parkban.

- Ó, ezt nem is tudtam - motyogja, és a lábát nézi, ahogy haladunk előre. Többször kértem még az elején, hogy tartson velem, és egy ideig jött is, de aztán mindig kihúzta magát a dolog alól. Most már meg sem kérdezem, de én ettől még nem hanyagolom el teljesen az egyik kedvenc hobbim.

Már az étteremben ülünk, és az indiai kajánkat esszük, amikor nem bírom tovább a némaságot. Biztos vagyok benne, hogy még mindig a családja miatt emészti magát ennyire, de nem hagyhatjuk, hogy ettől mi ketten is eltávolodjunk. Ott akarok lenni neki.

- Van kedved csinálni valamit ma este? - kérdem, ahogy iszom egy kortyot a kólámból, és ránézek felette.

- Mindig csinálunk valamit - néz fel az ételéből egy olyan vigyorral, amit tulajdonképpen nagyon szeretek az arcán. - A legtöbbször valami nagyon izgalmasat, máskor meg filmezünk. Mire gondolsz ma este?