Live Porn (Befejezett)

10. fejezet

Louis

Néhány napja már, hogy Harryvel voltam, és azóta nem is láttam őt egészen eddig. Gondolom nem forgatott azóta, vagy hagytak neki egy kis pihenőt. Én két másikat is megcsináltam időközben. Az aktívaknak sosem jár annyi szabadnap, mint a passzívaknak, ezt már Andy mellett megszoktam. Egy köntös van csak rajta, ahogy az ebédjét válogatja a kantinban, csak úgy, mint itt mindünkön, így biztos vagyok benne, hogy dolgozik valakivel. Nem tudom, hogy viseli, de távol álljon tőlem megkérdezni ezt. Annyira kibaszottul utálom még mindig azt a helyzetet, amibe ez a kölyök belekényszerített. Én hülye végül hagytam neki, mert nem kérdeztem, csak feltételezésekbe bocsátkoztam. Azt hittem, hogy egy alig nagykorú, még gimnazista fiú valami pocsék körülmények közül idetévedve, de nyilvánvalóan tévedtem. Felforr a vérem még mindig, ahogy erre gondolok. Nekem nem volt más választásom, egy diploma nélküli hajléktalan tinédzser voltam, de ő... A gimis egyenruhájából ítélve egy elit középiskolába jár, ahová nem könnyű bejutni sem, bent maradni meg még nehezebb, szóval egészen biztos vagyok benne, hogy jó tanuló, okos fiú. Ezek tudatában van egy családja is, akik mindenben segítik őt, és most már egész kirakós a helyére került. A maszk a szerettei miatt kell, hogy senki, még véletlenül se ismerje meg őt. Hátborzongató érzés, megint a hideg ráz a gondolattól, hogy ezt az egész rohadt dolgot miattam csinálta. Persze, nem kellene érdekelnie, nem kértem erre, még csak nem is utaltam rá, a fenébe, életemben nem is láttam ezt a gyereket ezelőtt. Nem vállalhatok felelősséget érte csak azért, mert faszságot csinált. Állítása szerint nagyfiú már, akkor tudja, hogy mit csinál. Innentől legalábbis biztosan. Mire összeszedem a kaját, amit ebédre szánok magamnak, Andy már leült nem messze attól az asztaltól, ahol Harry is persze. Éppen egymással beszélgetnek, amitől legszívesebben nevetnem kellene. Harry azt állította, az őrületbe kergeti Andy, és most épp vele cseverészik. Csak engem kap el ettől a hisztérikus nevetés? Ez a srác komolyan mindenre képes?

- Szia - köszön rám a göndör fiú nagyon halkan. Szinte alig hallani, és le is hajtja a fejét, mintha az étele lenne a legizgalmasabb történés az étteremben, de látom, hogy az előre hulló kis loknik közül engem követ a szemeivel. Vissza sem köszönök, csak leülök a barátom mellé, és némán enni kezdek. Nem kell, hogy azt higgye, minden rendben van köztünk. Minél távolabb tartja magát tőlem, annál jobb. Nem akarom táplálni a fellángolása tüzét.

Andy még látványosan kapkodja a tekintetét köztünk egy kicsit, mert fingja sincs mi történik, és ismerem már annyira, hogy tudjam, nem fogja szó nélkül hagyni.

- Miért vagy bunkó? - löki meg a karomat, mire csak megforgatom a szemem. - Ez nem vall rá. Biztos csak szar napja van.

- Nem baj - motyogja Harry, és a szájába töm egy adag spagettit.

- Mi van, nem áll fel a farkad? - kérdi vigyorogva Andy, de olyan pillantással nézek fel rá, amitől egyből megérti, hogy nem csak egyszerűen paraszt vagyok, és majd később beszélünk róla. Felhúzza a szemöldökét, de aztán inkább hagyja, és visszafordul Harry asztalának az irányába. - Hogy érzed magad itt? Beilleszkedtél már? Ez azért nagyon más világ, mint az élő show-k.

- Igen, más - feleli, és a hangja szomorkásan cseng, de nem tűnik úgy, hogy holnap felköti magát, és ez az egész nyilván nincs is ráerőszakolva, szóval olyan nagyon azért nem sajnálom. - De mindenki kedves hozzám, és azt hiszem, sikerült beilleszkednem valamennyire.

- Már van fent egy öt perces előzetes a filmetekből, reggel láttam. Megnéztétek már? - kérdez bele a létező legrosszabb témába, amit csak érinteni tud.

- Soha nem nézem vissza a filmjeimet, mintha nem tudnád - válaszolom a kólámba morogva.

- Nos, sajnálhatod! - bólogat meggyőződéssel, és már várom a tipikus Andy poénokat sziporkázni. - Amiken én is szerepelek, kétségkívül egytől egyig remekmű.