Live Porn (Befejezett)

8. Fejezet

Louis

Fél órája csak forgolódom az ágyban, arra számítva, hogy az ébresztőm a következő percben fog megszólalni, de nem történik semmi. Ahogy a kezembe veszem a telefonom, egy nyögéssel temetem az arcom a párnába. Van még közel négy órám, mielőtt el kell indulnom dolgozni, de akármennyire küzdök, képtelen vagyok visszaaludni. Muszáj lesz kitalálnom valamit, amivel lefoglalhatom magam addig.

Alig egy órával később már a kedvenc kis dögjeimmel sétálok, de ezúttal nem viszem el őket a menhely területéről. Van nekik egy kis hátsó udvaruk, ahová ki szokták engedni őket napközben, amikor gazdijelöltek jönnek egy kicsit megismerkedni a kiszemeltekkel. Mióta megkaptam azt a kibaszott hátbozongató e-mailt, követte még három sokkal rosszabb, és ahogy megjósoltam, gyakorlatilag megfenyegetett benne, bárki is áll a levelek mögött, részletesen leírva, hogyan fogja ellátni a bajom amiatt, ahogy a bárban viselkedtem Josh-al. Ott volt abban a rohadt bárban. Ott van, amikor a kutyákat elviszem, és ott van, amikor Josh-hoz megyek be. Nem voltam nála a rendelőben már a második levél óta, mert nagyon félek, hogy valami történik vele. Andy egy kicsit lazábban veszi a dolgot, és bár azt mondta, autó nélkül ne közlekedjek, és parkoljak forgalmas helyeken, azért rajta is látom az aggodalmat. Meddig lehet ezt csinálni? Úgy élni, mintha bárhol veszély leselkedhetne rád? Ez konkrétan rámegy az idegeimre... Téboly az egész.

- Most elkaptalak - szólít meg a pad háta mögül érkezve egy ismerős hang, de még így is majdnem felugrom ijedtemben. - Nyugi, csak én vagyok.

- Szia - mosolygok rá, aztán leül mellém, és ugyanúgy a futkosó kutyákat kezdi nézni.

- Hagyd abba, hogy egy ilyen hülyeség miatt kerülsz, Louis - kezd bele, és persze, hogy tud róla. Nyilvánvalóan.

- Andy elmesélte? - kérdem, mire látom a szemem sarkából, hogy felém fordul, és bólint egyet, majd megint a kis bundásokat kezdi bámulni. - Ezek szerint hatott rá a beszédem. Szoktatok találkozgatni? Nem is mesélte a dög.

- Szoktunk - feleli szűkszavúan, és már azt hiszem, hogy nem is akarja folytatni, akkora hatásszünetet tart. - Igazából... Néhány napja már egymás lakásából járunk dolgozni. De még nem ültem le vele megbeszélni, hogy mi ez most. Mert van egy olyan érzésem, hogy ettől még néha feljárkál a főnökötök irodájába is.

- Sajnálom - húzom el a szám, mert én nem csak érzek ilyesmit, hanem pontosan tudom, hogy így van. Csak azt nem tudtam, hogy Josh-hoz is. - Ez így nem oké.

- Amíg nem mondjuk ki, hogy mi ez, addig oké - rántja meg a vállát. - Lehet, hogy azt gondolja, csak összejárunk dugni, de nálam ez csak egy ideig működőképes. A kalandokra hamar ráunok. Ha többet akar velem lenni, többet is kell ígérnie. Remélem úgy dönt, hogy jobban élvezi ezt annál, hogy eldobja, csak mert a nyakába akasztok egy kis felelősséget, és kötelezettséget.

- Nem tudom, hogy mit mondjak - rázom meg a fejem komolyan, és felhúzom mindkét szemöldököm, míg a könyökeim a pad támlájára támasztva dőlök hátra. - Attól még, mert mind tudjuk, hogy te lennél a tökéletes pár a számára,vagy mindenki számára, könnyen lehet, hogy berezel, és elmenekül. A rossz döntést fogja hozni.

- Igen, megvan rá minden esély - bólint egyetértően. Olyan nagyon könnyedén veszi az egészet. Olyan nagyon természetes számára, és én csak csodálni tudom őt ezért. - De eddig sem rohantam bele fejvesztve a komoly kapcsolatokba. Lesz egy kis ideje rájönni, hogy hülye volt, még azelőtt, hogy késő lenne. Ha nem történik meg, akkor pedig jobb is úgy.

- Szurkolok - mondom neki teljesen őszintén, ő pedig csak felém mosolyog. - Jövő héten lesz az interjúm az egyetem felvételiztető bizottságával. Van valami tipped?