Live Porn (Befejezett)

37. fejezet

Harry

A napokban cseréltem le a két mankót egyre, és bár ez estére még kurva erős fájdalmat von maga után, legalább haladásnak érzem. Mert bárki bármit mond, konkrétan hónapok óta alig vagyok képes teljesen önálló életre, és sokszor már képtelen vagyok elviselni saját magamat is. Tudom, hogy másokat is idegesítek a negatív hozzáállásommal, de soha nem a végtelen türelmemről voltam ismert. Természetesen ez most sem mondható el rólam. Pedig tényleg próbálkozom. Sokszor akkor is tornáztatom a lábaim, amikor csak egyedül ülök itthon a tévé előtt, Lou pedig dolgozik. Nem adom fel, eszemben sincs, de ettől még folyamatosan bennem van a feszültség a saját tehetetlenségem miatt.

- Milyen napod volt? - lép mögém Lou a konyhában, és még össze is rezzenek a hangjára, mert nem hallottam, hogy hazaért.

- Nagyszerű - morgom az orrom alatt, miközben egy csókot nyom a halántékomra, aztán ahogy elfordítom a fejem, a számra is. - A rendőrségen voltam. Kaptam egy akkora pénzbírságot, hogy még a hitelkártyám pin kódjának beírása is fizikai fájdalmat okozott, mindezt ugye azért, mert teljesen beszámíthatatlan állapotban vezettem, és a jogsim is bevonták. Teljesen. Ha valaha az életben vezetni akarok, akkor részt kell vennem mindenféle oktató szarokon, és majd talán újra vizsgázhatok.

- Basszus - húzza el a száját, és mellém állva beledugja az ujját a saláta öntetnek készülő szószba. - Nem gondoltam, hogy a jogsid is elveszik. Bár várható volt a szigorú büntetés.

- Ez van. Majd megcsinálom valamikor a vizsgát hozzá - sóhajtok fel, és a kelleténél kicsit talán erélyesebben dobom a kanalat a mosogatóba. - És a te napod?

- A szokásos - ránt vállat, aztán elkapja a kezem, és megfordít, hogy a lábaim két oldalára lépve nekiszorítson a pult szélének. Egyből a számat simogatja a sajátjával, és olyan édes, gyengéd mégis érezhetően követelőző, hogy azonnal lenyugtat vele. Tudom, hogy pontosan ez is volt a célja, még a mai napig mindig meglep, hogy neki ez csak ennyi idejébe kerül. Elképesztő, hogy mire képes velem ez a férfi. - Én pedig megkaptam az idézést. Jövő hónapban lesz a tárgyalásunk. Neked is jött leveled tőlük, valószínűleg ugyanaz.

- Akkor biztos a cég is megkapta - állapítom meg, ahogy ellép tőlem, és az asztalra dobja a leveleket és szórólapokat. - Holnapra beszéltük meg, hogy bemegyek hozzájuk. Kíváncsi leszek, mit fognak mondani.

- Kit érdekel? - horkan fel, miután leül az egyik székre, és egy eddig még bontatlan borítékot kezd el felnyitni. - Csak add oda nekik a felmondásod, és köszönj el.

- Szeretlek - lépek ügyetlenül mögé, és átkarolom a vállait, hogy a nyakába csókoljak. - Ugye tudod?

- Én is - bólint, aztán hátra dől, hogy még egy csókot válthassunk, mielőtt visszamegyek befejezni a vacsorát. Sosem mondom neki, de mindig megmelengeti a lelkem, ha éppen arra tesz utalást, hogy mennyire boldog, amiért eszemben sincs visszatérni a céghez.

Ezután már nem beszélünk erről, és egyáltalán semmi negatívról. Tervezgetjük a nyár végi párizsi kiruccanásunk, merre és mit szeretnénk csinálni, megnézni. Nagyon izgatottak vagyunk miatta mind a ketten, hiába is próbálja néha azt mutatni, hogy az egész csak nyálas dolog és rólam szól, tudom, hogy nem így van. Ő is épp annyira izgatott, és ezt le sem tagadhatná.

Éjjel meglehetősen szarul alszom, és reggelre még a fejem is megfájdul emiatt, szóval az egész céges találkát mostanra már a hátam közepére sem kívánom. Lou visz el reggeli után, de aztán taxival kell hazamennem, mert ő onnan egyenesen a rendelőbe indul.