Live Porn (Befejezett)

38. fejezet

Louis

A rendőri kíséretünk már magunkra hagyott minket, így csak Josh és én üldögélünk a konyhaasztalnál, egy-egy kávéval a kezünkben, amikor meghalljuk a Mustang dörmögő hangját a felhajtón.

- Jobb, ha megyek - húzza le az utolsó kortyot is Josh, aztán felkel, és a kijárat felé indul. - Kitartás, és komolyan, Lou, bármi van, eszedbe ne jusson elhagyni a telket!

- Nem fogom - rázom meg a fejem, mert nem olyan nagy probléma ez. Azt gondolom, egészen túlélhető, ellenben Andy jelenlegi helyzetével, akit börtönbe hurcoltak. Ahhoz képest ez tényleg csak egy nyaralás szabályokkal. - Vigyázz magadra, és tartsd a lelket Andyben.

- Persze - bólint, és éppen készen áll az indulásra, amikor nyílik az ajtó, Harry botorkál be rajta, egyik kezében a botjával, másikban Carol ujjaival. Egymásra néznek Josh-al, de a barátom csak ráteszi a tenyerét Harry vállára, aztán kisurran az ajtó résen, még mielőtt Anne és Robin is belépne.

- Utál engem - motyogja Harry, miközben lerúgja a cipőit, hogy aztán a nappali kanapéjára telepedjünk le mind. - És meg is értem.

- Nem utál - rázom meg a fejem, és miután a kávés kancsót és egy csomó bögrét teszek a dohányzóasztalra, én is leülök közéjük. - Dühös. Mindenre és mindenkire, mert aggódik Andyért odabent, és mert nem tudja, hogy óvadék fejében kihozhatja-e onnan. De több, mint valószínű, hogy igen, és akkor nem lesz baj.

- És mi van, ha később elítélik? Mi van, ha téged is? - néz rám, és a tekintete szikrákat szór. Ő is ideges, ez természetes, de én egyedül kevésnek érzem magam, hogy mindenkit lenyugtassak, miközben engem is szétvet az ideg.

- Ráérünk később foglalkozni ezzel - felelem egy nagy sóhajjal, miközben hátravetem a fejem a kanapé támlájának. - Bármikor máskor, csak ne ma, mert ez a nap már így is túl sok volt.

- Megkaptad a csipogót? - kérdi Robin, én pedig felelet helyett csak felhúzom a még rajtam lévő öltönynadrág szárát, hogy megmutassam a csinos kis bokaperecet, amit rám csatoltak és élesítettek, mielőtt magamra hagytak. Robin csak egy nagyot sóhajt, aztán megragadva Anne kezét, feltápászkodnak a kanapéról. - Magatokra hagyunk, pihenjetek.

- Igen, én is megyek - bólint Carol, ad egy elnyújtott puszit Harry arcára, aztán a kijárat felé indul.

- Ha bármire szükségetek van, telefonáljatok, oké? - kérdi Anne, de még mielőtt válaszolnék folytatja. - Most elmegyünk, és bevásárolunk nektek, hogy egy ideig ne legyen gond semmivel. Harryvel az autóban megbeszéltük, miket vegyünk.

- Szerintem lepihenünk - öleli meg Harry az anyját, aztán Robin nyakát is átkarolja gyorsan. Örülök, hogy ezt látom köztük, és a sok szar között, amin ma átmentünk, ez mégis egy pillanatra megmosolyogtat. - Nagyon fáj a lábam. A garázsajtó nyitva lesz, csak pakoljatok be, ha nem lennénk idelent.

- Oké - bólint Anne, és a tárcájába teszi Harry hitelkártyáját, amit a fiú nyújt felé. - Pihenjetek, én majd elpakolok. Louis, komolyan ne...

- Nem lépem át a kerítés vonalát! - szakítom félbe, talán egy kicsit ingerülten is, mert komolyan mindenki elmebetegnek néz, ezért pimasz módon még a szemem is megforgatom. - Legalább itt lehetek Harry mellett végig. Vigyázzatok magatokra.

Már az ágyban fekszünk, túl vagy három olyan meneten, ami most kivételesen biztosan mindkettőnknek csak arról szólt, hogy levezessük a káros energiákat, és a feszültségünk, mert fejben máshol jártunk. Ő is, nem csak én, és ezért annyira nem is érzem rosszul magam miatta.