Live Porn (Befejezett)

35. fejezet

Harry

Fél órája sincs, hogy itthon vagyok, és az egész már most borzalmas. Az utazás maga volt a pokol, mert kaptam a lábamra egy olyan merevítőt, amivel képes leszek ráállni, ugyanis eddig csak masszírozás céljából látogatott a gyógytornász, de mostantól elkezdünk nyújtani, és óvatosan lábra is kell állnom. Nem tudom, hogyan fog sikerülni, mert amikor Louis kitolt a kocsiig, és próbált átsegíteni az ülésre, alig tudtam megmozdítani őket fájdalom nélkül. Remegés és zihálás. Ennyire voltam képes, és ez már ott kiakasztott. Azóta felhoztak Robinnal az emeletre, hogy lepihenhessek a saját szobámban, és Louis-nak már mennie is kellett. Megkérdezte, hogy maradjon-e, mert meg tudná beszélni Josh-al, hisz mostantól ő a főnöke, és teljes állásban dolgozik a rendelőben. Láttam rajta, hogy egyetlen szavamba került volna, és eszébe sincs itthagyni, de ezt nem akartam megtenni vele. Tudom, hogy mennyire várta már, hogy normális életet élhessen, és munkába állhasson, mint bárki más.

Viszont azóta, abban a puszta fél órában, anya már ötödször jön be a szobámba megkérdezni, hogy szükségem van-e akármire. Nem tudom, mit mondjak neki, mert megbántani nem akarom, de az utolsónál már el kellett számolnom tízig. Az egyetlen dolog, amit képes voltam mondani neki, hogy mondja, minden rendben lesz holnap. Reggel anya fodrásza jön, hogy rendbe tegye a hajam, amibe alaposan bele kellett nyírni az öltések miatt. Délelőtt pedig érkezik a gyógytornász, és feltett szándékom megkérdezni tőle, hogy mégis mennyi időbe fog telni, míg mindkét lábam ugyanúgy működik majd, mint a baleset előtt. Tudom, hogy ez nem két nap lesz, mert ezt a doki is elmondta, de én már alig várom, hogy ott tartsunk, és képtelen vagyok türelmesen fekérezni idefent még hetekig. Ebben egészen biztos vagyok.

- Édes, lassan lefekszünk, segítek megfürödni, ha szeretnél ma - kopog be anya újra, és képtelenség, hogy nemet mondjak neki, miután annyira kedvesen néz rám.

- Rendben - sóhajtok fel, és a szemeim azonnal felcsillannak, amikor meglátom anya válla felett Louis kócos fejét.

- Megjöttem - teszi a kezét anyu vállára, aki ezen elmosolyodik, de még mindig engem figyel.

- Toljuk át holnapra - felelem neki, anya pedig bólint, de Louis csak kérdőn kapkodja a tekintetét köztünk. Hetek óta mellettem van minden áldott nap, de én képtelen vagyok betelni vele.

- Miről van szó? - lép beljebb, és egy utazó táskát dob le a szekrényem mellé. Nagyon is komolyan gondolta, hogy minden este velem lesz.

- A fürdésről, de akkor holnap - bólint anyu, és a keze már a kilincsen van, hogy behúzza az ajtót maga után. - Az én hibám, korábban akartam jönni, de Robinnal az adózási papírok felett ültünk vagy egy órát.

- Van valami baj? Segítsek? - teszi karba a kezeit Lou, és enyhén oldalra dönti a fejét, ezzel jelezve, hogy figyel.

- Titkon könyvelő is vagy? - nevet fel anya lágyan, de egyből a fejét rázza. - Azt hiszem megoldottuk.

- Rendben, de szóljatok, ha bármi van - húzza fel a szemöldökét jelzésértékkel, aztán felém fordul, de még mindig anyához beszél. - A fürdést elintézzük mindjárt, ne aggódj emiatt.

- Jó éjt! - int még egy utolsót anyu, és már be is csukja az ajtót maga után, Louis pedig azonnal az ágyra mászik. De olyan kibaszott erotikusan kúszik fölém, hogy a farkam azonnal megrándul a melegítőm alatt. Nem tudom pontosan, hány napja nem ért hozzám, és ez komolyan kiborít, ő pedig ezt nagyon is jól tudja.

- Lou... - lehelem halkan, már csak épp az ajkaira, mielőtt az enyémhez szorítja őket, és olyan puhán, olyan szerelmesen becézget velük, mint még soha. Még a csók közben nyelnem kell egy nagyot, és újra tizenévesnek érzem magam, mint amikor az első csókom kaptam tőle, és felforgatta a világom vele. Bár a lábai terpeszben vannak felettem, olyan pózban simul hozzám, hogy tökéletesen érzem őt, még a farmerján át is. Mondjuk azzal az elánnal, ahogy nekem dörgölőzik, ez egy pillanatig sem meglepő. Az már annál inkább, hogy két perce sem mászott az ágyamra, és máris ezt produkálja. A legutóbbi kórházas próbálkozásom után megígérte, hogy amint itthon leszünk magunkban, gondoskodni fog rólam, most mégis meglepett, hogy egyből így köszönt. Tudom jól, hogy milyen hangosan nyögök fel, amikor elszakad a számtól, és a nyakamat kezdi harapdálni, miközben az egyik keze a pólóm alá siklik.