Live Porn (Befejezett)

13. fejezet

Harry

Carol egy divatmagazint lapozgat mellettem, amikor hirtelen oldalba lök, én pedig rákapom a tekintetem. Teljesen elmerültem a Lou körüli gondolataimban, annyira borzasztóan aggódom érte.

- Figyelsz te rám? - kérdi halkan, a hangjában nincs sértettség, csak egyértelműen észrevette, hogy máshol járnak a gondolataim, és valószínűleg beszélt hozzám, míg én a süketet játszottam. - Történt valami?

- Louis-val - felelem végül halkan. Nem akarom, hogy az egész szalon fültanúja legyen a beszélgetésünknek. Szombat van, és a teljes hétvégém szabad, ezért beiktattunk egy szépségnapot mára. A gyantázáson már túl vagyunk, így csak a kellemesebb része maradt. Eddig próbáltam nem túl sokat gondolni Lou-ra, de mióta feltették a relaxáló arcmaszkot mindkettőnkre, nincs ami lefoglaljon. Csak fekszem, nézem a plafont, és azon gondolkodom mi történhetett. Nem tudok túl sokat, csak amennyit elcsíptem a beszélgetésből, és amit sikerült kiszednem Andyből, amikor a csokit odaadtam neki.

- Mi van vele? - fordítja egy kicsit felém a fejét, de próbál nem túlságosan sokat mozogni a maszk alatt.

- Kórházban van - felelem, és elhúzom a szám a gondolatra. - Valami elmebeteg zaklatta őt már egy ideje levélben, aztán néhány napja elrabolta egy klubból, és megpróbálta fogva tartani.

- Micsoda? - kerekednek ki a szemei, és már nem foglalkozik az arcán lévő dolgokkal. A teljes figyelmét rám szenteli. - És hogy van most?

- Nem tudom - ingatom a fejem egy nagy sóhajjal. - Borzasztóan szeretném őt látni. Be akarok menni hozzá, de azt is tudom, hogy nem szeretné, ha megtenném. Az viszont, hogy nem tudom mi van vele, hogy van... teljesen kiborít.

- Elhiszem - válaszolja, és nyugodtabbnak tűnik az előbbi rémülethez képest, de a hangja továbbra is aggódó. - Tudom, hogy hallani sem akarsz erről, de még mindig azt mondom, hogy túl kellene tenned magad rajta, és... talán találni valakit, aki viszonozza is a szerelmed. Talán... az egész céget ott kellene hagynod. Mit gondolsz? 

- Igazad van - bólintok óvatosan a saját maszkomra ügyelve. - Tényleg hallani se akarok róla. Tudom, hogy nem kellek neki, Car, nem azt mondom, hogy nem fogtam fel, csak... Nem tudom. Nem akarok mást. Őt akarom. Nem adhatom még fel, csak még ki kell találnom valamit. Bármit. Nem tudom.

- De ez nem csak rajtad múlik, nyuszi - simítja meg a karom, mire csak a fejem ingatom lehunyt szemmel. Tudom jól, hogy ehhez ő is kell, de még mindig csak rá tudok gondolni, és arra, hogy mennyire szeretem őt. Ha adott volna nekem egy esélyt... Csak, hogy bebizonyítsam, mennyire szeretem. - Viszont valahogy nem vagyok most nyugodt emiatt a zaklatós dolog miatt. Lehet tudni, hogy miért csinálta, vagy ki volt az?

- Valami rajongó - rántom meg a vállam, mert semmi többet nem tudok róla, Andy csak ennyit árult el kutyafuttában.

- Nagyszerű - morogja a barátnőm, és becsukja a magazint, hogy maga mellé ejtse a kisasztalra. Érzem, hogy most egy hosszú beszélgetés vár rám. - Erről beszéltem már az elején is. Nem csak olyanok néznek téged, akik kedvesek és aranyosak. Nem mind olyan, mint te voltál, amikor Louis-ért kezdtél rajongani. Mi van, ha neked is lesz egy zaklatód, Haz? Van erre valami céges intézkedés, vagy tudom is én?

- Nem tudom, Carol - forgatom meg a szemeim, mert igazából nem félek ilyesmitől. Eddig nem is nagyon gondoltam rá, hogy velem is történhetne akár bármi ehhez hasonló dolog. - Azt mondta Victor még akkor, amikor aláírtam a legelső szerződésem, hogy van egy ügyvéd a cégnél, aki a jogainkat képviseli, és bármikor fordulhatunk hozzá. Gondolom ezzel is.