Live Porn (Befejezett)

30. fejezet

Louis 

Az autómon bosszút állva, hangosan csapom be az ajtót magam után, és még a kormányba is beleverek háromszor, mielőtt egy kicsit lenyugszom, és ráhajtom a fejem. Vissza akarok menni, üvölteni vele, és ha másképp nem érti meg, akkor beleverni a fejébe, hogy nem ellene vagyok, hiába hiszi ezt. Ezt akarom tenni, mindennél jobban, de mostanra már nagyon elfáradtam. A kezem még mindig remeg, annyi bennem a feszültség, és belül tudom, hogy ennél sokkal erősebbnek kellett volna lennem, de feladtam. Feladom. Josh elképesztő ebben, de én megbuktam, mint mentor. Bármit teszek, Harry nem hallgat rám, és elfogyott az erőm, hogy harcoljak egy ereje teljében lévő, lázadó kamasz fiúval. Annyira már nem is sorolható ebbe a kategóriába, napokon belül betölti a húszat, egyre érettebbnek kellene lennie, ehhez képes inkább, mint aki az eszét kezdi elveszteni. Ha még megvan neki egyáltalán. Tanácstalan vagyok, és a mai cselekedete... Egyszerűen csak túl sok volt már. Ha mindeddig semmi nem történt volna, akkor maximum veszekszünk egy nagyot, ahol tudatosítom benne, mi a fenét művel, és megbeszéljük az egész dolgot, de mostanra már egyszerűen csak túlcsordult bennem minden. Túl sok van Harry rovásán, amit képtelen vagyok elfelejteni. Pontosan felidézni sem tudom már, mióta húzódik ez a dolog. A szüleivel kezdődött, tudom jól, és én csak időt akartam adni neki. Azt hittem, az majd segít, meggyógyul tőle, miközben én ott vagyok, hogy kapaszkodhasson, de a dolgok kezdtek kicsúszni az ujjaim közül. Többé nem voltam képes uralni a helyzetet, és az is lehet, hogy soha nem történt meg azelőtt sem, csak abba a hitbe ringattam magam. Mostanra persze tudom, hogy nyilvánvalóan hibáztam. Nem szabadott volna hagynom, hogy idáig fajuljon a dolog. Az idő nem segített, és erre sokkal hamarabb kellett volna rájönnöm, és ahogy adok egy kövér gázt a kocsinak, miközben kiállok a mélygarázsból, elérek abba a szakaszba, ahol már nem csak Harryre vagyok mérhetetlenül dühös, hanem saját magamra is.

Meg kell állnom az egyik pirosnál, és ez a legjobb alkalom, hogy kihalásszam a mobilom a zsebemből, és a mellettem lévő ülésre hajítsam. A mozgástól felvillan a képernyő, és annyira odakapom a fejem, hogy megnézzem, hívott vagy írt-e, de egyelőre egyik sem. Hazáig próbálom gyűjteni a fejemben az érveket Harry mellett és Harry ellen, de minden gondolattól csak egyre mérgesebb vagyok, mert sajnos sokkal súlyosabbnak ígérkezik az ellen lista, és ettől egy kövér gombóc kezd növekedni a torkomban.

Már beesek az ajtón, magamra zárom a házat, és még be is riasztom, amikor elkezdem teljesen az elejéről. Felsorakoztatni tényleg mindent, amit eddig adott nekem ez a fiú, függetlenül attól, melyik listára kerül. Ahogy elkezdem ledobálni a ruháimat, előttem van a legelső emlékem a göndörről. Andy telefonján az a sötét, és kapkodó felvétel. Egy ágyon feküdt, és magát kényeztette. Tinédzser volt még. Egy felelőtlen kiskölyök, aki túl sokat ivott egy buliban, és mint azóta megtudtam, még be is volt tépve, bár önhibáján kívül. Akkor még romlatlan volt. Csak egy gyerek, aki feszegette a határait, de átlépni nem merte volna soha igazán. Aztán nagyon elbaszott véletlenek összjátéka folytán megtalálta őt Victor, és onnantól nem menekülhetett. Egy ártatlan, rajongó... mi több, szerelmes tini, akinek tönkretették az egész életét. Minden megpecsételődött, amikor aláírta azt a szerződést. És ő még azóta sem jött rá erre, pedig hosszú évek teltek el.

Éppen beállok a zuhany alá, és megnyitom a forró vizet, amikor felidézem az első találkozásunk. Lelkes volt. Olyan nagyon lelkes, ahogy odaszaladt, és elmondta, mekkora rajongóm. Akkor még megmenthettem volna, ha egy kicsit is érdekel egy fiatal srác sorsa, és nem csak a saját sebeim nyalogatva bujkálok a csigaházamban. A szemeiben még lobogott a szenvedély, és hitt bennem, én pedig esélyt sem adtam neki, pedig hatalmam lett volna felette. A kezében volt az útlevél egy tökéletes életre, és miattam dobott el mindent. Tudom jól, hogy nem kértem rá, de közben megállíthatatlanul mar a lelkiismeretem, mi lett volna, ha nem lát meg egy filmben. Talán soha nem írja alá azt a szerződést.