Live Porn (Befejezett)

6. fejezet

Louis

Arra ébredek, hogy majdnem egyszerre csukódik a bejárati ajtó, és a mosdó ajtaja is, ami erős fejfájást okoz, bár gyanítom, hogy nem ez az egyetlen oka ennek a szuper reggeli érzésnek. Nyilvánvalóan túlzásba vittem az ivászatot tegnap, bár közel sem annyira, mint Josh és Andy. Viszont nem hallottam őket túl gyakran a mosdóba mászkálni, szóval talán akkora baj nincsen. Forgolódom még egy kicsit, próbálva kizárni a felhőkarcoló tetejébe erősen betűző napfényt, de nem járok nagy sikerrel, így csak sóhajtva a hátamra fordulok, és feladom a küzdelmet. Mire sikerül kinyitnom a szemeimet, Josh már a kanapé mellett álldogál, és egy álmos, nagyon nyúzott mosollyal néz le rám.

- Csak még öt percet - kérem tőle recés hangon, mire halkan felnevet.

- Nem vagyok az anyád, felőlem egész délelőtt is hempereghetsz - indul el nevetgélve a konyha felé, én meg csak egy morgással felelek, és a támla felé fordulok. Néhány perc múlva nagyon csábító kávé illat kúszik be a nappaliba, amire viszont nincs mese, muszáj felkelnem. Kicsoszogok én is Andy fényűző konyhájába, és Josh egy kedves mosollyal tolja elém az általa már bögrébe töltött kávé adagom. Elkeverek benne néhány kanál cukrot, ettől remélve az energiát, amire szükségem van, és leülök vele szemben.

- Minden oké? - kérdem tőle, mire rám emeli a tekintetét, amivel eddig a gőzölgő feketét tisztelte meg. Remélem, hogy nem utál nagyon a történtek miatt. Hallottam egy s mást az éjszaka, és bár én rángattam el a bárba, biztosan nem én löködtem be Andy ágyába. - Nagyon kínoz a macskajaj? Adjak valamit? Biztos vagyok benne, hogy Andynek egy egész patikája van itthon.

- Nem kétlem - bólint ő is vigyorogva, de a mosolyában bujkál valami, amit azt hiszem muszáj leszek felszínre hozni. - De nem hiszem, hogy még több gyógyszerre van szükségem. Andy adott, mielőtt elment. Azt hiszem, csak...

- Beszélgethetünk, ha úgy érzed az kell - folytatom a gondolatmenetet, ahol szerintem megakadt, mire csak egy bólintást kapok. Muszáj elmosolyodnom a komoly, felnőtt férfi bizonytalanságán. Kortyolok egyet a bögrémből, és ránézek. - Mindenre emlékszel?

- A buli van, ahol kicsit ködös, de szerencsétlenségemre többé kevésbé mindenre - feleli egy sóhajjal, aztán összehúzza a szemöldökeit. - Sajnálom, hogy a végére úgy rád másztam. Esküszöm csak jól éreztem magam veled. Veletek.

- Nem baj - legyintek, és olyan lazán veszem az egészet, amennyire csak tőlem telik, hogy megkönnyítsem a dolgát. - Inkább köszi, mert én kértelek rá. És örülök, ha élvezted az estét.

- Nem arra kértél, hogy dugjam le a nyelvem a torkodon, meg hasonlók - magyarázza. Oké, talán az elterelést még gyakorolnom kell.

- Hagyd már - vigyorgok elszántan, és az asztal közepén lévő teli gyümölcsös tálhoz nyúlok, hogy elkezdjek meghámozni egy narancsot. - Mit érzel most? Andy után?

- Egy kis zavarodottságot - vakarássza a halántékát, de úgy tűnik tényleg beszélni akar róla, és ennek nagyon örülök. Jót fog tenni, abban biztos vagyok. - Andy nagyon kedves srác, annyira odafigyelt mindenre, és törődő volt.

- Arról a vörös, szeplős srácról beszélsz? - nézek rá nagy szemekkel, ő meg csak jót nevet a viccemen. - Tudod, azzal a fura, skót akcentussal.

- Igen, róla, te ütődött - rúgja meg a bokám az asztal alatt, és mindketten nevetünk, amíg nem folytatja. - Tényleg ilyen volt.

- Fura... - vigyorodom el, és a számba dobok egy narancsszeletet. - Viccet félretéve, örülök, és el is vártam tőle ezt.