Live Porn (Befejezett)

34. fejezet

Louis

A napok nagyjából ugyanúgy telnek most, hogy Harry végre magához tért, én pedig végeztem az egyetemmel. Őt még egy ideig nem engedik ki a kórházból, nekem viszont már nem kell órákra járnom, vagy folyamatosan tanulnom, így vele tudok lenni. Mindig. Nem sokat járok haza, és bár a látogatási idő meg van szabva, az orvos azt mondta, bármikor Harryvel lehetek, ha megígérem, minden nap hazamegyek, hogy magammal is foglalkozzak egy kicsit. Ezért a bevált menetrend mostanra az lett, hogy az éjszakákat Harryvel töltöm, és délelőtt, amikor jön a családja vagy Carolék, néha Andy és Josh, akkor én hazaugrom, elintézem a dolgaim, lezuhanyozom, átöltözök, és késő délután visszajövök, aztán éjjel megint együtt maradunk. A cég már mindent tud Harry balesetéről, így persze Alex is. Valamelyik nap bejött Harryhez, és nagyon örültem, hogy a göndörnek sokkal jobb kedve lett tőle. Az elbeszélésük alapján úgy igazán nem is vesztek össze, csak egy kicsit összeugrottak, és volt némi mosolyszünet, de Alex úgy jött be Harryhez, mintha az égvilágon semmi sem történt volna, és látható volt, ahogy megnyugodott, hogy Harry mostanra egészen jól van.

- Annyira zsibbad a kezem - ejti a fejét a párnára, és frusztráltan bámulja a plafont. Nos igen, Harry egészen jól van, leszámítva, hogy szépen lassan minden kezd az agyára menni idebent, de az egyetlen, amit tehetek, hogy segítek neki mindenben, és türelmes vagyok vele. Át tudom érezni, mert valószínűleg én is nehezen viselném ezt a fajta ágyhozkötettséget a helyében. Már egy hét eltelt azóta, hogy felébredt, és egy-két napja kezdődtek a türelmetlenebb kitörései. A bal lábán nincs gipsz, csak egy borzalmas szerkezet, amiből csavarok állnak ki, és egyenesen a csontjába vezetnek. Azokba, amik épen maradtak persze, és így próbálják rögzíteni. Rengeteg a vágás és a seb, mert eleve szörnyű állapotban volt a lába. Hosszú és jól látható hegek fognak maradni utána, ezt már most biztosan meg tudom mondani. A varratok szépek, szóval talán ennyi pozitívum lesz a gyógyulás alatt. Viszont kapott több fémlemezt és csavart is, mert nagyon sok ízületet nem tudtak másképp megmenteni, annyira erősen roncsolódtak. A jobb lábán egy combcsont törés van, és a térdkalácsa is megsérült, de azt mondták, az sokkal szerencsésebben megúszta, és a műtét után még gipszelni is tudták. Az van jobb állapotban, ennek ellenére is csak öt hét múlva veszik le a gipszet róla. Belegondolni sem merek, mennyi idő lesz, míg Harry újra rendesen képes lesz használni a lábait, és járni. Ezt ő is pontosan tudja, és éppen ezért borul ki néha, de szerencsére hamar meg tudom nyugtatni. Egyelőre. De hogy mi lesz később, arról fogalmam sincs. Csak remélni tudom, hogy elég vigasz leszek neki.

- Gyere, emeljük meg egy kicsit - lépek az ágya mellé, és segítem, hogy egy kicsit feljebb tudja emelni a bal karját. Sajnos a csuklója, és a könyöke is eltört, ezért szinte a válláig van gipszelve. Sokszor előfordul, hogy zsibbad neki, mert ez a merev szar mindenhol nyomja. Két-három perc után sokkal jobb, és ezt egy apró mosollyal és bólintással jelzi is felém. Szó nélkül visszamászom a fotelomba, és azt a sport magazint lapozgatom tovább, amit eddig is.

- Mikor lesz a diplomaosztó? - fordítja felém a fejét Harry, én pedig becsukom az újságot, és lejjebb csúszok, hogy kényelmesen hátra tudjam dönteni a fejem.

- Három hét múlva - felelem halkan, mire ő csak felsóhajt. Tudom jól, hogy ez is bántja.

- Esélyem sincs ott lenni - motyogja, és innen is látom, hogy mennyire őszintén elszomorítja ez a dolog. - Nem foglak látni abban a menő diplomás szerelésedben.

- Szeretnéd, ha bejönnék benne utána? - vigyorodom el, és a szemöldököm is kacéran emelgetem közben, hátha egy kis mosolyt csalhatok az arcára.

- Megtennéd? - néz rám újra, és most már egy kicsit több izgatottságtól csillognak a szemei.

- Totál hülyét fogok csinálni magamból a kórház folyosóin, de ha boldoggá tehetlek vele, miért ne tenném meg? - tárom szét a kezem, aztán újra összekulcsolom az ujjaimat a mellkasom előtt.