Live Porn (Befejezett)

4. fejezet

Louis

Mindenki hangosan nevet a szobában, miközben én is a könnyeim törölgetve sétálok a székem felé, hogy igyak néhány kortyot. Nem tudom, miért csinálom állandóan. Szerintem egy forgatási napon nagyjából három liter vizet megiszom. Van egy olyan elméletem, hogy a cigit helyettesítem vele, mivel felöltözni, és kimenni egy kicsit bagózni nem igazán van lehetőségünk. Jobban mondva, van aki megteszi, de én nem vagyok egy közülük. Jobb szeretek bent maradni, és minél gyorsabban haladni a filmmel. Ma Andyvel dolgozom együtt, és Richard rendez minket. Richard nem tartozik a kedvenceim közé, mert eléggé nyers. Vannak pillanatok, amikor azt gondolom, nem szándékosan, de könyörtelenül érezteti veled, hogy ki vagy, mi a dolgod, és mennyit érsz. Máskor viszont teljes mértékben benne van a poénkodásban is, mint ma, és Andy mellett nem lehet nem nevetni. Esküszöm ő az egyetlen srác a világon, aki legalább annyira képes élvezni egy pornó film forgatását, mintha a világ leghíresebb rendezőjével, és legnagyobb hollywoodi csillagával dolgozna együtt. Ha úgy érzi, valami nem kerek, egyszerűen felkiált, hogy álljunk le, vagy nevetni kezd. Nem akarom elhinni, hogy ennyire képes imádni az életét, de bárcsak a bőrében lehetnék. Még akkor is folyton vihogok, ha csak a társaságában vagyok, mi lenne, ha egy kicsit élhetném az életét?
Most épp azért szólt be, mert szerinte elbasztam a jelenetet, és úgy néztünk ki, mint a párzó kenguruk. Nem tudom, hogy néznek ki az erszényesek, amikor kefélnek, mert még soha az életben nem néztem olyan filmet, de így már azt is tudom, hogy Andynek széles körű ismeretei vannak az állatvilág szexuális szokásairól. Egy dolog, amire abszolút nem voltam kíváncsi.

- Most, hogy befejeztük a kenguruskodást, befejezhetnénk a filmet is? - sétálok vissza még mindig vigyorogva az ágy mellé, mire csak megrúgja a combom. - Fáradt vagyok...

- El se kezd! - emeli felém a mutató ujját, és felhúzom a szemöldököm, mert nem tudom mi rosszat mondtam. Vagy ötórányi dugás után jó, hogy kimerültnek érzem magam. - Ma este elmegyünk inni, és ha meg kell téged kötöznöm, aztán a csomagtartómban elvinnem a bárba, akkor is inni fogsz!

- Ah, baszki... - ejtem hátra drámaian a fejem egy pillanatra, de aztán az ágyra térdelek, és figyelem, ahogy ő most a hátán fekszik, majd úgy helyezkedik be alám. Az előző pozíciónk úgy látom, tényleg nem volt a kedvence, Richard pedig van annyira jó fej, hogy viszonylag szabad kezet szokott nekünk adni. Nem gyakran kötözködik. Ha vannak saját ötleteink, és az jól mutat a képernyőn, bármit csinálhatunk. Andynek ezért ő a kedvence. - Oké, elmegyek. De csak mert már megígértem korábban.

- Helyes! -nyalja végig a száját, ahogy felnéz rám. - Ethan is jön. Még mindig teljesen rád van kattanva. Haza kellene már vinned, mert az agyamra megy. Ha meglátná, milyen kicsi a farkad, leszállna a nyaggatásomról, hogy hozzalak össze vele.

- Nagyszerű... - forgatom meg a szemeimet. Ethan egy nálam néhány évvel fiatalabb srác, és tökéletesen abból a fajta meleg osztályból származik, akikkel nem tudok, és nem is szándékozom azonosulni. Az a "prideon meztelenül pörgetik a pöcsüket" fajta banda az övé. Köszönöm, nem kérek belőle, de ha hetero lennék, és ezt szimpla bulikban csinálná, akkor sem, és ezt már annyiszor elmondtam Andynek is. - Ez ma sem fog megtörténni. Inkább viszek magammal valakit, de nem uszítod megint úgy rám, mint legutóbb!

- Kezdjünk! - kiált felénk Richard, így parancsra merülök tövig Andyben egy kicsit durvábban, mint szoktam, amin csak vigyorog, szóval pontosan tudja, miért kapta. Érdekes, hogy mennyire szeretek vele dolgozni attól függetlenül, hogy a legjobb barátom. Andy profi, és ezt senki sem vitathatja el tőle. Nincsenek idegesítő orrhangok, vagy túljátszott sikolyok. Teljesen természetes, és amikor együtt vagyunk, az egyszerűen csak működik. Nincs kémia. Az már a legelső, privát szexelésünk alkalmával sem igazán volt, de ettől még pontosan tudom, hogy Andy kibaszott jó. Soha nem merült fel, hogy ez több lehetne puszta barátságnál. Azt hiszem mindketten úgy gondoltuk, hogy a másik csak egy kaland volt. Olyannyira természetes ez köztünk, hogy Andy a mai napig a legjobb numerái közt emlegeti, ha szóba jön valami társaságban. Persze azért vannak előttem mások is, ezt mindig megjegyzi, de le szoktam rendezni annyival, hogy csak azért mondja, hogy ne szálljak el.