Live Porn (Befejezett)

20. fejezet

Louis 

Alig, hogy kinyitom az ajtót Harrynek, máris a nyakamba ugrik, és szorosan ölel. Kezdem úgy érezni, hogy lassan én kell, hogy vigasztaljam őt, mert jobban kiborult nálam. Persze, nem mondom, hogy semmit sem érzek, de inkább csak nem tudom, hogy mi van bennem. Biztos, hogy kevésbé fáj, mint kellene, de több, mint tíz éve nem láttam őt. Nem bírok ennél több fájdalmat érezni.

- Gyere, tényleg csináltam teát - bontakozok ki az öleléséből, és a nappali felé indulok. Lelkesen követ, és a szemem sarkából látom, hogy engem méreget, de egy szót sem szól. Ezekben a pillanatokban, én sem tudom, hogy mit mondhatnék. Nem tudom, hogyan kellene viselkednem. Azóta, hogy Vivienne megismert azon a benzinkúton, és elmondta mi történt, bizonyos időközönként küldtem nekik pénzt. Andy szerint egy hatalmas fasz vagyok ezért, azok után, ahogy bántak velem annak idején, de képtelen voltam nem megtenni. Josh támogatott benne. Azt mondta, azon vagyok, hogy új életet kezdjek, és abba tökéletesen beleférne, ha adnék egy második esélyt a szüleimnek. Igaz, hogy miattuk kellett elmennem otthonról, de nem ők voltak, akik rávettek, hogy pornózzak. Akkor egy kicsit összevesztek Andyvel. Távolról sem értettek egyet, és szinte biztos vagyok benne, hogy azért, mert Andyvel egy cipőben járunk, Josh viszont csak kívülről ismeri az életünket. Végül arra jutottam, hogy azt teszem, amit én magam jónak érzek. Küldtem nekik pénzt, amivel kihúzzák, de amikor Vivienne által levelekkel halmoztak el, és a lányon keresztül könyörögtek, hogy menjek haza, találkozzunk, mindig elutasítottam. A levelekre sem válaszoltam. Most pedig esélyem sincs erre, talán ez az, ami miatt frusztráltnak érzem magam.

- Mit tehetnék, hogy jobban érezd magad? - kérdi a göndör óvatos hangon, amikor már az italokat kortyoljuk néma csendben. Muszáj elmosolyodnom ezen. Harry annyira jó barát. Tudom, hogy Andyék is azonnal átjöttek volna, ha elmondom nekik, hogy miért kerestem őket, de az más. Harryvel minden friss, és még a kapcsolatunk is kellemetlenül indult. Mindennek ellenére mára az egyik legjobb barátom. Andy, Josh és Harry. Az életem is rájuk bíznám, mert pontosan tudom, hogy megtehetem.

- Itt vagy, ez jól esik - felelem végül egy erőltetett mosollyal, és a göndör is csatlakozik hozzá, amikor meglátja.

- Elmeséled, hogy mi történt? - kérdi tőlem óvatosan, ahogy a bögrét a szájához emeli.

- A teljes elbaszott történetet hallani akarod a családomról, vagy csak a balesetre vagy kíváncsi? - nevetek fel kínomban. Harrynek még nem meséltem arról, hogy miért csinálom azt, amit. Azok után, hogy tudom, ő miattam, nem tudom mit fog gondolni, ha megtudja, az én mesém mennyire szörnyű.

- Mindenre kíváncsi vagyok, ami te vagy, Lou - feleli halkan, és muszáj a szemébe néznem, ahogy ezt mondja. Gyönyörűen csillognak a zöldjei, és őszinte kíváncsiság sugárzik belőlük. Szinte felemészt a lángja. - De csak azt kell elmesélned, amiről azt akarod, hogy tudjak. Megértem, ha nem akarsz mindenbe beavatni.

- Nem bánom, ha tudsz a múltamról - mosolygok rá, és egy korty után az asztalra teszem a poharat, és hátradőlök a kanapén. - Viszonylag jó gyerekkorom volt. A szüleim nem voltak túl szigorúak velem soha. Biztos ezért én nem is voltam az a kitűnő tanuló, kocka gyerek...

- Hé! - szól közbe megjátszott sértettséggel, mire felnézek rá. - Én az voltam, szóval ne sértegess.

Egy pillanatra elgondolkodtat ezzel. Még soha nem beszéltünk egymásnak a magánéletünkről, vagy a múltunkról igazán. Most gyakorlatilag azt mondta, hogy egy okostojás volt a gimiben.

- Akkor miért, Harry? - szűkítem össze a szemem, és komolyan nem értem, mi a fenét keres ebben az életben. - Az egyetemek nyitva állnak előtted.