Live Porn (Befejezett)

15. fejezet

Harry

Egy kegyetlenül kényelmes ágyban ébredek. Szükségem van néhány másodpercre, amíg szemrevételezem a szobát, és beugrik az egész tegnap este. Louis hazahozott engem. Hozzá. Az ő házában vagyok. Fogalmam sincs, hogy mi történik, de az elmúlt két évünk fényében én inkább nem reagálom túl ezt a dolgot. Valószínűleg csak megszánt, mert egy szerencsétlen voltam, és úgy is néztem ki, amennyire emlékszem a tükörképemre. Még azt sem vettem észre, hogy ott ült az öltözőben életem kibaszott szerelme. Két éven át szépen lassan, de mindent megtettem, hogy elnyomjam magamban az érzéseimet. Saját magamnak nem hazudhatok, és sokáig szenvedtem, amiért nem kellek Lou-nak, de a külvilágnak talán mostanra már nem vagyok egy hormontúltengéses tinédzser, aki az idolját üldözi. Megtanultam a leckét azután, ahogy Louis bánt velem, amikor szerelmet vallottam neki, és köszönöm, nem kérek több megaláztatást. Így a saját védelmemben jobb volt lemondanom erről a férfiról.

Most viszont teljesen összezavarodtam Louis viselkedésétől. És még mindig hevesen kezd verni a szívem, amikor visszagondolok az estére. Annyira finoman dörzsölt be a kenőccsel, és akkor valahogy nem is bántam, hogy olyan borzalmakat éltem át, mert máskülönben esélyem sem lett volna merevedés nélkül kibírni, amikor a combjaim közé nyúlt. Kedves volt hozzám egész este, majdnem annyira, mintha barátok lennénk, és ezt egyszerűen nem tudom hová tenni. Egyszerre szárnyalok a boldogságtól csak azért, mert hozzám szólt, és egyszerre próbálom kontrollálni minden gondolatom és érzésem, mert nem eshetek megint a csapdájába. Nem hagyhatom, hogy felébressze azt a szunnyadó, halálosan szerelmes Harryt, akivé túl könnyedén válok a közelében. És amit most ebben a pillanatban mégis képtelen vagyok elhinni, hogy tényleg itt vagyok a házában. Itt aludtam, itt ébredtem, és alig bírom felfogni, hogy valahol a falak között itt van ő, és értem aggódik. Már most érzem, hogy túlzásba viszem, ezért mindenképp igyekeznem kell csukva tartani a szám, és a szívem is. Óvatosnak kell lennem. A saját lelkem érdekében.

Lassú léptekkel megyek le a földszintre, és Louis-t már a konyhaasztalnál találom. A telefonján beszél, és egy üres tányér van előtte. Csak bólintok felé, ahogy leülök az egyik székre, és megremeg a gyomrom, amikor rám mosolyog. Én nagyon szeretném visszafogni magam, de vak nem vagyok. Még mindig annyira jóképű. Talán jobban, mint amikor megismertem.

- Jól van, ez nem olyan nagy dolog - nevet fel. Látszólag egészen jó kedve van. Nagyon idegen érzés nekem ez az egész, Louis társaságában. Felkel az asztaltól, a mosogatógépbe teszi a tányérját, aztán rak egy kis tojást baconnel egy tiszta tányérba, és elém teszi. A vállamra rakja a kezét, ezzel jelezve, hogy egyek, aztán visszafordul a pult felé. - Nem tudom, hogy pontosan mikor. Majd hívni foglak, rendben?

Megfordul, és még egy bögre kávét is csúsztat elém, aztán megáll mellettem. Ez így nem igazán egyszerű, mert a gombóc növekszik a torkomban, és nehezemre fog esni lenyelni az ételt, pedig egyébként finom. Jó, a szalonnás tojás nem egy nagy dolog, de akkor is imádom.

- Tartsd egy kicsit, Phil - kéri a vonal másik végén lévő pasitól, ezek szerint. Nem tudom, hogy ki az a Phil. Dolgozik egy Phil a stúdióban, lehet, hogy vele vannak jóban. Meg persze valószínűleg számtalan másik barátja is van, szóval felesleges ezen agyalnom. Ha nem a stúdióból van, akkor úgysem ismerem. Eltakarja a telefon mikrofonját, és lenéz rám. - Felöltözöm, addig egyél. Mindjárt itt vagyok.

- Oké - mosolygok fel rá, és kedvesen viszonozza, aztán az emeletre szalad. Ez a pasi még dögösebb, mint akkor volt, amikor beleestem. Úgy értem, nem csak szimplán jóképű... Ez létezhet? Istenem... Azt hittem, már túl vagyok rajta. Erre tessék, megjelenik egyik pillanatról a másikra, és néhány óra alatt teljesen összezavar. Úgy, hogy semmit nem tesz, csak kedvesebb velem, mint eddig volt. Hogy a picsába csinálja?