Live Porn (Befejezett)

36. fejezet

Louis

Nagyon őszinte boldogság öntött el akkor, amikor Harry azt mondta, segítsek neki összecsomagolni, mert készen áll, hogy hozzám költözzön. Persze nem annak örülök, hogy úgy látszik, a családjával már nem tudják kialakítani ugyanazt a bensőséges viszonyt, mint a történtek előtt. De aztán arra jutottam, persze egy kiadós beszélgetés után Josh-sal a rendelőben, hogy ez talán nem is baj. Talán normális, hogy már a saját életét éli, és egy kicsit eltávolodik a családtól. Josh azt mondta, neki mindig is jó volt a kapcsolata az anyjával, de ha most azt mondanák, újra vissza kell költöznie a szülei házába, minden bizonnyal nemet mondana. Ezzel sikerült eléggé megnyugtatnia, és tényleg csak a megkönnyebbülés leng körül, hogy Harry a házamban van, vagyis a most már közös házunkban, mert elintéztük a lakása felmondási papírjait, és mindent áthozattunk egy költöztető céggel. Sokkal pihentetőbb így, minthogy munka után még hazamegyek, lezuhanyzom, átöltözöm, elkészülök, megcsinálom az otthoni teendőket, és utána irány Harryék házába, hogy vele töltsem az estét. Nem volt kevésbé kimerítőbb, mintha még mindig kórházban lenne, azzal a különbséggel, hogy legalább kényelmesebben aludtunk, és egy kicsit kényeztethettük is egymást esténként. Kétségtelenül kibaszottul hiányzott a gyönyörű teste is, nem csak ő maga, és képtelen vagyok visszafogni magam, ha ott fekszik mellettem. Még próbálom kímélni, és addig nem minden létező módon a magamévá tenni, míg ezt nem tudom úgy csinálni, hogy ne okozzak vele fájdalmat, de türelmes vagyok. Muszáj annak lennem, ha már ő annyira rohadtul nem az.

- Arra gondoltam, hogy elköltöztetném innen a rendelőm - ránt ki a gondolataim közül Josh, de még mindig megállás nélkül gépel valamit mellettem a laptopján.

- Hová? - fordulok felé meglepetten, mert sosem mondta, hogy nincs megelégedve ezzel a környékkel. - Itt a telep is.

- Igen, ezért vettem meg ezt a helyet a rendelőhöz, de szerintem kinőttük - feleli, és miután pontot tesz még egy mondat végére, lecsukja a számítógép tetejét, és ő is felém fordul. - Egyre többen lesznek állandó páciensek az állatkáikkal, és az is zavar, hogy komolyabb műtétekre nem vagyunk eléggé felkészültek.

- Szóval bővíteni szeretnél? - kérdem tőle, mert már teljesen értem, hogy miről beszél, és nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy mik járnak még a fejében.

- Igen, mindenképp - bólint lelkesen. - Felvennék még néhány embert magunk mellé, és szeretnék egy sürgősségi rendelőt, egy simát, és egészen komoly műtőt, ha szükség van rá. Az utóbbi időben gyakran előfordult, hogy máshová kellett beutalót írnom egy gazdinak, mert nem volt meg a kellő kapacitásunk a problémához. És a múltkori incidens, amikor Kenny kutyusa délután lett rosszul, és csak a belvárosban volt sürgősségi rendelés... Azt a tragédiát még mindig nehezen tudom elfogadni.

- Akkor más orvosokkal társulnál, hogy valaki mindig legyen a rendelőben? - kérdem összehúzott szemöldökkel, ő viszont egyből a fejét rázza.

- Szeretnék segítséget a műtétekhez, és itt vagy te is - bök felém, de én még mindig nem pontosan értem, miről lenne szó. - Andyvel arra gondoltunk, hogy lebontjuk a garázst, és az egész állatkórházat a ház mellett, és a hátsó udvar egy részén építtetnénk fel. Csak annyi helyet hagynánk meg, hogy ki lehessen ülni, sütögetni nyáron, ilyesmi. A terület hatalmas, és sose használtam ki, mindig csak káromkodtam, ha füvet kellett nyírni.

- Ez nagyon jól hangzik, Josh - bólogatok magabiztosan, mert nem csak egy alaposan átgondolt dologról beszélünk, ez komolyan egy hihetetlenül jó ötlet.

- Szóval a vészhelyzeteket így minden időben tudnám kezelni, mert gyakorlatilag ott fogok lakni mellette - mosolyodik el. - És te lennél az a szerencsétlen, akit ha egyedül nem tudom megoldani az adott problémát, akkor odahívnálak, hogy segíts. Persze extra fizetésért. A képzettséged alapján komolyabb beavatkozásoknál is asszisztálhatsz. Ketten vinnénk a helyet. Mit gondolsz?