Live Porn (Befejezett)

3. fejezet

Harry

Miután sikerült ellopnom anyu hitelkártyáját, úgy döntöttem szerencsésebb lenne egyből egy három havi előfizetéssel kezdenem, mert anya teljes részletezőt kap a költekezéseiről, és egészen biztos, hogy ezután el kell tűntetnem a kártyát, mintha ellopták volna, vagy valami. Szerettem volna elkerülni ezt az egészet, így nagyon alaposan kutattam Tommo videói után a neten, Caroltól még a torrent oldala jelszavát is elkértem, bár nem szeretem használni, de hátha ott megtalálom a filmjeit. Sehol. Volt néhány oldal, ahová feltöltötték, de a minősége rettenetes volt. Nekem az kevés. HD-ben kell látnom ezt a pasit. Még nem tudtam megnézni minden filmjét, és nem is nagyon akarom elkapkodni. Apránként csak. Sok van, szóval van még időm, de ha túl hamar végignézem mindet, akkor mi marad nekem? Kerestem őt közösségi felületeken, de semmit sem találtam. Még az álnevén sem üzemeltet semmilyen oldalt mondjuk a... Rajongóinak? A pornósoknak vannak rajongóik? Vagy csak én vagyok ilyen hülye? Nem tudom, de azt igen, hogy ez a férfi hamar függőséget okoz. Muszáj látnom, de ezzel nincs több opció. Maradtak hát a videók. Ma már megint egy olyan jött soron, ahol azzal a vörös fiúval van. Ahogy nézem, Tommo hogyan vetkőzteti őt meztelenre egy szemtelen vigyorral az arcán, nem csak a gatyám kezd el feszülni, idegesen rágcsálom a számat is miatta. Tudom, hogy ez egy olyan idióta, elcseszett dolog, de féltékeny vagyok a vörösre. Utálom, hogy Tommo úgy néz rá... Úgy ér hozzá, ahogy bárcsak hozzám érne. Feldühít az, hogy bárhol is keresem őt, mindenhol zátonyra futok. Egyszerűen mintha nem is létezne, csak itt, a pornó oldalakon. Nem lehet, hogy csak egy iszonyú élethű japán szexrobot? Az ugye lehetetlen? Bár akkor talán vehetnék magamnak is egyet. Azt viszont tudom, hogy nekem egy robot kevés lenne. Fogalmam sincs, ki ez a fiú akivel több videója is van, míg másokkal nem igazán, de ahogy bánik vele... Egyszerűen érzem, hogy lobog bennem egy igazán féltékeny láng, ami készül felégetni mindent, és teljesen elvenni az eszem. Mégis, csak nyelek egyet, és próbálom elűzni. A kezem már a nadrágomban, és lassan mozgatom magamon. Akkor akarok elélvezni, amikor ő. Pontosan abban a pillanatban. Látom felugrani Everest kis üzenet ablakát közben, de gyorsan bezárom, és folytatom amit eddig csináltam. Már mindketten olyan rohadt közel vagyunk. Látom az arcán. Öt filmjét néztem végig eddig, és már felismerem a jeleket. A mozdulatai remegősebbek lesznek, és sokszor emeli fel a fejét a plafon felé, kisöpörve a haját szeméből, ami az izzadt homlokán ragadt. A karján megfeszülnek az izmok, mert olyan erősen tartja a másikat, és megint azt képzelem, hogy én vagyok az. Még soha nem ért hozzám így senki. Lehunyom a szemem, és már csak az élvezete hangjára figyelek a füleseken át, miközben magam mellé dobom a telefonom, és egy zsebkendőbe próbálok elmenni, hogy ne kelljen megint ágyneműt cserélnem.

Miután sikerül annyira lenyugodnom, hogy a félrecseppent maszatot is letörölhettem a hasamról, megnyitom Everest üzenetét.

- Nehogy ide gyere, te hülye! - kezdem frusztráltan a telefonba, ahogy felveszi.

- Gondolod apád odaadja neked a kocsit? - kérdi, de nincs igazán cseszetegés hangsúlya a hangjában. - Szombat este sok az ellenőrzés az utakon, és még egy évig nem vezethetsz legálisan.

- Tudom - felelem neki szemforgatva. Utálom, hogy már rég tudok vezetni, de nem lehet. A sok megfontolatlan marha meg engedéllyel randalírozhat az utakon. - Majd anyának azt mondom, átmegyek gyalog. Te meg várj meg a sarkon a kocsival.

- Oké - válaszolja egyszerűen, és hallom, hogy Rosie-val beszélget a háttérben. - Előbb felvesszük Carolt, aztán írok, ha a sarkon leszünk.

- Jó, addig elkészülök - mászok ki az ágyból, a telefonomat pedig a matracra dobom. Korábban anyuékkal már megvacsoráztunk, és a tortámból is ettünk. Nem hinném, hogy nagyon rosszul esett nekik, hogy lelépek ma este. Megbékélt vele anyu is, és már nagyfiú vagyok. Mától hivatalosan is tizenhat lettem, szóval meg kell szoknia, hogy néha szeretnék elmenni a barátaimmal.