Live Porn (Befejezett)

26. fejezet

Louis 

Amikor visszaérek a mosdóból, mindenki nevet, de velem egy időben megérkeznek az ételek is a pincérünk jóvoltából, így nem kérdezem meg, mi volt a nagy mulatság oka.

- Harry este már csatlakozik? - néz fel rám Josh a sülthala felett, és érdeklődőn mosolyog. Az ebédszünetében jöttünk ma össze egy kicsit a rendelőtől nem túl messzi étteremben.

- Biztosan - bólintok, és nyomok egy nagy adag ketchupot a sült krumplimra. - Már ő is megjegyezte, hogy ideje volt hazaesnetek ebből a pofátlanul hosszú semmittevésből.

- Maradtam volna még - szólal meg végre Andy is, mert mióta hazajöttek, szokatlanul csendes, és ritkán van néhány szava felém. Remélem nem még mindig az a feszültség ül rajtunk, ami akkor telepedett közénk, mielőtt elutaztak.

- Azt elhiszem - mosolyodom el, és Josh megint átveszi a szót. Mesél mindenről, ami velük történt. A kalandokról, túrákról, és napon fetrengésről is. Igazán boldognak látom őket együtt, és ez borzasztóan jó érzés. Egy kicsit magaménak is érzem az érdemet, mert rajtam keresztül találkoztak, és ettől még büszke is vagyok. Talán még egy kicsit ki is húztuk Josh ebédszünetét, mert biztos, hogy több mint egy órája ülünk itt, mire megszólal a telefonja, és visszasiet a munkahelyére.

- Minden rendben, Andy? - könyökölök az asztalra, hogy közelebb legyek hozzá, és csak fájdalmasan felnéz rám.

- Ezt akarnám én is kérdezni - nyögi ki zavartan. - Nem kellett volna úgy elmennem, hogy nem beszéljük meg a dolgot. De ugye rendben vagyunk?

- Már nem is emlékszem, hogy min vesztünk össze - legyintek nevetve, ami persze nem igaz, és az arckifejezéséből ítélve ezt pontosan tudja, de nem feszegeti tovább a dolgot. - Szeretlek, te majom.

- Még jó! - nevet fel, és megrúg az asztal alatt. Na, ez az én Andym, nem az a zavarodott, hallgatag srác. - Most pedig mesélj, mi van veletek Harryvel? Hogy megy a dolog?

- Még nekem is meglepő egy kicsit, de jól - mosolyodom el egy kis sóhaj után. - Az elején nem voltam benne biztos, hogy ez egy jó ötlet, vagy hogy működni fog. Főleg Harry vallomása miatt.

- Sokat beszélgettünk erről Josh-sal - ingatja meg a fejét, és a tányéromba nyúl egy maradék sült krumpliért, hogy a szájába dobja. - Nem lehetett könnyű félre tenned magadban ezt a dolgot.

- Nem volt az, de kedvelem Harryt - vallom be, és ezen nagyon mosolyog. - És minden nappal egyre jobban.

- Nagyon imádom ezt köztetek - teszi a kézfejemre a kezét, és tudom, hogy ők tényleg nagyon támogatják a kapcsolatunkat. - Phil nem volt a csapatba való, Harry sokkal inkább hozzánk illik.

- Aha - húzom el a szám, mert tudom, miért van ez így. - Bárcsak valahogy rá tudnám venni, hogy ő is otthagyja azt a helyet.

- Is? - egyenesedik ki az ülőhelyén, és nagy szemekkel néz rám. - Hát megtetted? Komolyan felmondtál?

- Igen - bólintok, és elmesélem az egész történetet, hogyan és mikor esett meg, Andy pedig kifürkészhetetlen pillantásokkal néz rám.

- Tudod ugye, hogy nagyon fogsz hiányozni onnan? - kérdi, és esküszöm nagyon el van keseredve.

- Ne csináld, szivi - döntöm oldalra a fejem, és most én fogom meg az ő kezét. - Ez egy jó dolog, oké? Már nem voltam boldog ott. Nem éreztem jól magam, és már az elejétől megfogadtam magamnak, hogy ha rendbe jön az életem és így fogok érezni, egyből befejezem.