19. fejezet

7.1K 319 130
                                    

Harry

A fejfájás, amivel ébredek, túl erős, és ahogy az álomszilánkok szépen eltűnnek, úgy kúsznak be az emlékek a helyére a tegnapról. A munka Louis-val, aztán a buli Andyvel.

Jó volt megint vele dolgozni, de egyben furcsa is. Minden más volt. Már tudtam, mire számítsak, nem ért semmi váratlan meglepetésként, mégis baromi nehezemre esett uralkodni magamon. Az elején megcsókoltam. Az valódi volt, mert úgy éreztem sóvárgok utána, és lesz ami lesz, ennyi hiba megengedhető, de szerencsére úgy tűnt a rendező nem bánta. Tovább mégse merészkedtem. Úgy kellett minden pillanatát kiélveznem ennek a hamis álomnak, hogy meg kellett játszanom magam, és ez talán rosszabb, mintha soha nem ért volna hozzám újra.

Feszülten tapogatom lassan körbe az ágyam. A résnyire nyitott szemeimen át már megnyugodtam, hogy a saját lakásomban vagyok, de az a srác tegnap estéről... Homályba vész kicsit, hogy hogyan tűnt el mellőlem a buliban. Reméltem, hogy nem hoztam haza. Lassan tornázom fel magam, ami átcsap egy nyújtózkodásba. A ruháim a földön, de az alsóm rajtam, a házban pedig síri csend. Végre teljes nyugalommal indulok el a fürdőszobába, mert hamarosan az edzőteremben kell lennem Alexel. Muszáj villámgyorsan rendbe tennem magam. Csak az fáraszt le egészen, hogy képtelen vagyok száműzni a fejemből a tegnapi nap emlékképeit. Minden hitem egy kemény edzésben lesz. Talán annak sikerül.

- Helló, tesó! - pacsizunk össze, ahogy beérek a terembe. Ő már biztosan nem most kezdte, mert izzadt is. - Azt hittem, nem is jössz. Épp írni akartam.

- Alig bírtam kimászni az ágyból - legyintek felé, aztán elkezdek egy kicsit bemelegíteni.

- Ha együtt mentetek haza tegnap a tigriseddel, akkor nem is csodálom - ingatja a fejét vigyorogva, és eggyel nehezebb súlyra cseréli az előzőt. Teljesen összezavar. Nem rémlik, hogy ő is ott volt este velünk. Talán mégis túl sokat ittam, és kiestek részletek. - Azért szólhattál volna előre, hogy egy féltékeny szeretőre számíthatok a melóban.

- Mi? - hunyom le a szemem egy pillanatra, mert most aztán teljesen elvesztettem a fonalat.

- Tomlinson úgy viselkedett, mintha az egyedüli tulajdona lennél - feleli összeszorított fogakkal, ahogy megemeli a súlyt. - Nem tudtam, hogy van köztetek valami.

- Miről beszélsz? - fordulok felé döbbenten, és még a hangom is lehalkítom. - Louis és köztem?

- Egyértelmű volt, pedig mindketten profik vagytok - feleli vállrándítva a barátom, én pedig még mindig csak értetlenül bámulok rá. Mi a jó istenről beszél? - Persze lehet, hogy kifelé nem volt feltűnő, csak nekem, mert benne voltam.

- Oké, lassíts, mert teljesen elvesztettelek - ülök le az egyik nyomópad végébe, és onnan nézek fel rá. - Mi a francról beszélsz?

- Ne mondd már, hogy csak kollégák vagytok! Nem veszem be! - nevet fel, de aztán a teljesen komoly arcomat látva az ő arcáról is leolvad a mosoly, és leteszi a súlyokat. Szó nélkül felém dobja a bandázst, hogy kötözzem be a kezeimet, és közben a bokszzsákok felé indulunk. - Nincs veletek semmi?

- Semmi - rázom meg a fejem komolyan, de aztán azon gondolkodom, hogy Alex talán már eléggé jó barátom ahhoz, hogy beavassam a múltam egy titkos szegletébe. Nem hinném, hogy pont ő pletykálná el bárkinek is. Nem is igazán érdeklik az ilyesmik a meló helyen sem. Pont leszarja, ki miért, kivel, hogyan... Csak dolgozni járunk oda mindketten. - Vagyis... Annak idején, szerelmes voltam belé. Legalábbis ezt gondoltam. Miatta kezdtem el pornózni. Azelőtt csak liveoltam.

- Ó, szóval múltatok van - mosolyodik el, ahogy felveszi a kesztyűket. - Így már értem.

- Nem, múltunk sincs - rázom a fejem. Annyira értetlen. Nem létezik, és soha nem is létezett olyan, hogy Louis és én. - Őrült módjára szerelmet vallottam neki, ő pedig szabályosan kinevetett, és elküldött. Utána semmi sem volt. Évekig nem is beszéltünk.

Live Porn (Befejezett)Where stories live. Discover now