Live Porn (Befejezett)

5. Fejezet

Harry

Épp matekórán senyvedek, amikor üzenetet kapok, és bár azt hiszem, hogy Caroltól jött, kiderül, hogy csak egy e-mail. Carol olyannyira berágott rám, hogy egy másik padba ült ma, pedig máskor mindig mellettem van. Ha voltak is vitáink a múltban, annyira sose volt durva, hogy ne üljön mellém. Hiába próbáltam beszélni vele, meg sem hallgatott. Hozzám se szól. Fogalmam sincs, hogy mit kellene tennem, hogy kiengeszteljem. Egy kis sóhajtással inkább megnyitom az üzenetet a pad alatt, ami úgy tűnik nem reklám, mert megszólítanak az elején, ráadásul a teljes nevemen. A feladó viszont totálisan ismeretlen számomra. Villámgyorsan végigfutom a levelet... Aztán mégegyszer. És újra, mert vagy én maradtam le valamiről, vagy ez egy nagyon rossz tréfa. Vagy nem tudom...

- Tanárnő! - teszem fel a kezem azonnal, ahogy a pulóveren zsebébe dugtam a telefonom. - Kimehetnék mosdóba?

- Siess! - válaszol kedvesen Mrs. Austin, és még szinte a szó végére sem ér, már felpattanok, hogy kirohanjak a teremből. Bezárkózom az egyik WC fülkébe, és megint elolvasom. Tisztelettel beszélnek velem a levélben, de nem értem. Valami videóról van szó, ami nagyon felkeltette az érdeklődésüket. Fogalmam sincs milyen videóról beszélnek, mert én soha az életbe, még facebookra sem tettem ki semmilyen videót. Zárójelben van egy link is, amire muszáj rákattintanom, mert komolyan össze vagyok zavarodva. Ahogy betöltődik az oldal, elkerekednek a szemeim, és azonnal lezárom a képernyőt, hogy elhallgasson. Ez nem létezik! Totálisan, kibaszottul, kurvára lehetetlen, hogy ez megtörténik velem! Előhalászom a fülesem a zsebemből, és miután bedugom a telefonba, lassan, remegő ujjakkal újra megnyitom. Nincs mentségem. Mindenre emlékszem most már, de azt képtelen vagyok elhinni, hogy Kevin ezt tette velem. Komolyan képes volt feltenni azt a rohadt videót rólam a világ legnépszerűbb pornó oldalára? Ahogy tudatosul bennem, hogy mi történt, könnyek gyűlnek a szemembe. Ha ezt bárki meglátja a suliban, megkeserítik az életem. Ha a tanárokhoz is eljut, biztos, hogy elmondják anyáéknak, és akkor... Akkor fel kell kötnöm magam. Azt nem élem túl. Nem tudnék soha a szemükbe nézni újra. Istenem! Fogalmam sincs mihez kezdjek...

- Harry? - rezzenek össze Carol hangjára. Mi a francot keres a fiú WC-ben? Még mindig remegő kézzel teszem el a telefonom, és a pulóverem ujjával törlöm le az arcom, miközben kilépek a fülke ajtaján. A barátnőm komoran fürkésző szemekkel néz engem, és nem tudok megszólalni, csak csuklok a sírástól.

- Mi a fene van? - kérdezi olyan hangnemben, ahogy velem soha nem beszél, aztán ledobja a lábam mellé a táskámat. Ezek szerint már kicsöngettek? Jesszusom, meddig voltam idebent?! - Még mindig nem józanodtál ki rendesen? Szörnyen nézel ki!

- Nem... Én... - nem tudok egyhuzamra kimondani bármit is. Egyszerűen csak kiborultam. Sokkot kaptam, vagy nem tudom. Nem mond többet, csak elindul a kijárat felé, és érzem, hogy a pánik újra eluralkodik rajtam. - Carol! Kérlek...

Valósággal könyörgök neki, és látom, hogy lassulnak a léptei, mire egy második "kérlek" után, sóhajtva megáll.

- Gyere a helyünkre, Rosie-ék már ott vannak - a hangja hideg, és tudom, hogy ettől még mindig haragszik, csak megsajnált, amiért ilyen szánalmasan szarul festek.

- Nem, Carol - kapok a keze után, és most már nem olyan üres a tekintete. Azt hiszem aggodalommal néz rám. - Erről csak veled tudok beszélni. Kérlek, Cary, ne haragudj rám. Szükségem van rád. Most nagyobb szükségem, mint valaha életemben.

- Harry, megijesztesz - lép felém, és a pillantásom keresi, aztán megfogja a kezem és a táskám, hogy kivigyen a mosdóból. A könyvtárba cibál be, és a leghátsó, eldugott sarokban ültet le. Itt egy kicsivel hangosabban is lehet beszélgetni puszta suttogásnál, és nem sokan mászkálnak körülöttünk. Tudom, hogy ezért hozott ebbe a részlegbe. - Elmondod, hogy mi bajod?