Sasusaku: New life

2. fejezet

Minden szem rám szegeződött, amint Kakashi tanár úr kimondta a nevem. Bemutatkoztam és idegesen körbe pillantottam, de mikor a szemem megakadt Naruton, elmosolyodtam. Végre egy ismerős arc.

- Foglalj helyet Sakura, ott hátul van egy üres hely!- mondta osztályfőnököm. Elindultam hátra, amikor szemem találkozott egy fekete szempárral, de gyorsan el is kaptam a fejemet. Ez az a tapló srác... végül helyet foglaltam az egyik hátsó padnál. Az óra hamar eltelt, igazából Kakashi arról beszélt, hogy milyen nehéz lesz ez az év, jönnek a féléves vizsgák. Számítottam rá, jól kell teljesítenem, hiszen az Orvosi Egyetemre nehéz bejutni, de mindenre felkészültem. Amikor kicsöngettek egy lány fordult hátra.

- Szia, Ino Yamanaka vagyok- mosolyogva köszöntött. – Honnan költöztél ide? – kérdezte kíváncsian. A lánynak hosszú szőke haja volt, és egy cofpba volt összefogva a feje tetején.

- Szia. Tokyoból. Tegnap érkeztem anyukámmal. – válaszoltam, de hirtelen egy kéz landolt a vállamon.

- Jó reggelt Sakura!- vigyorgott Naruto.

- Nahát, ti ismeritek egymást? – kérdezte Ino felvont szemöldökkel.

- Tegnap találkoztunk. – válaszoltam. – Körbevezetett a faluban, és megmutatta a jó helyeket.

- Bizony, hé, Sasuke! - fordult oldalra a fekete hajú sráchoz. Szóval Sasuke. Ő az új szomszédod Sakura-chan, hát nem aranyos?

- Hm- jött a válasz, és újra az ablak felé fordult.

- Na, ennek megint mi baja? Mint aki pokrócot nyelt. – vakarta Naruto zavartan a tarkóját. – Ne is foglalkozz vele Sakura.

- Ő már csak ilyen. – nevetett Ino.

A nap hamar eltelt és végre az utolsó óráról is kicsöngettek. Összeszedtem a cuccaim és már indultam ki, mikor Ino mellettem termett.

- Mond csak új lány, nincs kedved meginni egy kávét? Itt van egy kávézó a közelben- kérdezte.

- De mehetünk.- válaszoltam és el is indultunk.

A kávézó tényleg közel volt, igazán hangulatos kis hely, már tudom is hogy hol fogok tanulni. Rengeteget beszélgettünk, Ino az összes osztálytársunkról mondott pár szót. Kiderült, hogy Inonak van barátja, aki egy másik osztályba jár, Sainak hívják és már 1 éve együtt vannak. Ez a lány nagyon sokat tud beszélni, de kedvelem. Már negyedszerre nyomtam ki a telefonomat, mikor Ino megszólalt:

- Nyugodtan felveheted, engem nem zavar- mosolygott.

- Inkább nem, az apám hív és nem szeretnék vele beszélni – válaszoltam és egy keserű mosoly jelent meg az ajkaimon.

- Miért baj van? – kérdezte aggódva. – Jaj, ne haragudj, semmi közöm hozzá.

- Röviden annyi, hogy miatta költöztünk el, mert piszkos ügyei voltak és anya nem akart belekeveredni, nem akarta, hogy bajom essen. – néztem ki az ablakon, miközben Inot beavattam életem legrosszabb 2 évébe... akkor kezdődött minden. Apa furcsán kezdett el viselkedni, későn járt haza, furcsa embereket hozott fel a lakásunkba és mindig egy téma volt, a pénz. Majdnem kikezdtek velem az emberei, mire apa csak annyit mondott, hogy szórakoztassam őket, szerencsére anya éppen időben érkezett. Az emlékek felidézése közben egy könnycsepp gördült le az arcomon.

- Köszönöm, hogy megosztottad velem- mosolygott együttérzően. - Tudom mitől lehetne jobb kedved! Holnap évnyitó bulit tartunk egy közeli szórakozóhelyen, el kell jönnöd! Mit szólsz? – próbálta elterelni a szót, nehogy megint kényes témánál lyukadjunk ki.

- Legyen. – válaszoltam, még egy kicsit szomorkásan.

- Nagyszerű!- pattant fel a helyéről, irány vásárolni!- húzott maga után.

Az egész délutánunk azzal telt el, hogy ruhákat próbálgattunk, végül sikerült találnom egy jó ruhát. Igazából nem szoktam bulizni, mert általában otthon tanulok, de apa hívása egy kicsit felzaklatott és muszáj lesz nem rá gondolnom. Még nézelődtünk egy kicsit, utána hazaindultam. Anya még nem volt otthon, ezért úgy döntöttem, hogy elmegyek kocogni. Tokyoban is eljártam néha futni, hogy kieresszem a gőzt, és most is erre volt szükségem. Felvettem egy fekete futónadrágot, egy rózsaszín melegítőfelsőt, összekötöttem a hajamat és elindultam. Csak futottam és futottam, mikor megláttam egy tavat. A korlátnak dőltem, és csak figyeltem. Elég szép hely ez a Konoha. Hirtelen valaki mellettem megszólalt.

- Nem kellene ilyen későn egyedül kint mászkálnod- dőlt Ő is a korlátnak. Oldalra néztem és megláttam Őt. Hisz ez Sasuke. Mit keres itt? Ahogy végigpillantottam rajta, ki is derült, hogy ő is kocogni volt. A kidolgozott teste elárulta, hogy a futáson kívűl mást is csinál, azt hiszem, benne van a foci csapatban is, mintha Ino valami ilyesmit mondott volna.

- Jé, te tudsz kedves is lenni? – néztem rá felvont szemöldökkel.

- Hm- elmosolyodott. Tényleg elmosolyodott? Furcsa...

- Úgy hallottam a szomszédom és a családja vigyáz az egész falura. Ezek szerint nem végzitek jól a munkátokat? – fordultam felé.

- Eléggé felvágták a nyelvedet.- nézett rám, amit nem kellett volna. Rögtön elvesztem azokban a fekete szemekben, vajon mire gondolhat? – Nekem aztán tök mindegy mit csinálsz. – rántotta meg a vállát.

- Hát akkor ezt meg is beszéltük. Legyen szép estéd!- Sarkon fordultam és elindultam haza. Nem szabad, hogy elvarázsoljon, hiszen annyira tapló módon viselkedett velem. Mikor hazaértem, anya már otthon volt, és a konyhába sertepertélt. Köszöntem neki, elmeséltem a napomat, de a telefonhívást inkább nem említettem. 

-------------------------------------------------------------------------------------------------

Köszönöm szépen a kommenteket, remélem ez a fejezet is tetszeni fog! Puszi Nektek! :)