Sasusaku: New life

11.fejezet

Sziasztok! 

Meghoztam a következő részt. Jó olvasást!

A délután hamar elrepült, anya még nem jött haza, felhívott, hogy későn fog hazaérni, mert elhúzódott a megbeszélés. A lányok még itt voltak, de már vették a cipőjüket, amikor megszólalt a csengő.

- Ó, megjött a lovagod. – nevetett Ino. Csak vágtam egy fejet a kijelentésére, Hinata is kuncogni kezdett. Kinyitottam az ajtót, Sasuke arcán meglepettséget vettem észre, ahogy megpillantotta barátnőimet. Most is jól nézett ki, mint mindig, valószínű fociedzésről jött, mert még nála volt az edzős táskája. Biccentett a lányok felé.

- Jó mulatást srácok! – szólt Ino, megragadta Hinata kezét és elsiettek. – Majd hívlak Sakura!

- Jól kilógtátok magatokat? – sandított rám Sasuke, majd belépett a házba, kezei most is zsebre voltak téve, hogy tud ilyen laza lenni?

- Szuper nap volt- mosolyogtam rá. – Bocsánat, hogy nem mentem be.

- Ne kérj folyton bocsánatot, felesleges. – nézett rám, majd elém lépett és megcsókolt. Szóval mégsem álmodtam a tegnapot. Csókunk levegőhiány miatt ért véget. – Felkészültél? – szinte már suttogta. Csak bólintottam, még a csókunk hatása alatt voltam.

Most is futással kezdtünk, amit elég jól bírtam, úgy látszik kezdek megedződni, csak a célt látom magam előtt, hogy meg tudjam védeni magam. Értékelem, hogy Sasuke is meg akar védeni, de nem tudom, hogy most pontosan mi ez kettőnk között így nem számíthatok mindig másra. Idáig anya volt, aki mindig megvédett, most én fogom őt. Sasuke felvázolta, hogy mire gondolt és mutatott pár alapfogást, amivel megvédhetem magam. Elmentünk egy közeli terembe, ahol Itachi szokott edzeni a haverjaival. Sasuke bokszolni tanított, aminek nagyon örültem, kiengedhettem a gőzt. A gyakorlásomat Sasuke telefoncsörgése zavarta meg.

- Mit akarsz Sai? – a név hallatára automatikusan odafordultam és fülelni kezdtem. – Micsoda?- emelte fel hangját. – Hol? 5 perc és ott vagyok.

- Baj van? – kérdeztem tőle aggódva.

- Naruto verekedésbe került. Mennem kell. – válaszolta aggódva. Elfogott a pánik...

- Én is megyek. – levettem a bokszkesztyűt és elindultunk. A közeli park felé siettünk, amikor hangokat hallottunk. Megláttam Narutot a földön, aki épp a vért törölte le a szájáról, és egy magas fekete hajú fiút, aki kicsit hasonlított Hinatára, közeledett a szőke felé, de Sasuke időben odaért és kivédte a támadást. Megláttam barátnőimet is a tömegben.

- Neji, kérlek, ne bántsd!- zokogott Hinata. Ino tartotta karjaiba, nehogy beleavatkozzon. Gyorsan odaszaladtam hozzájuk és Hinata a nyakamba borult.

- Mit szólsz bele Uchiha?- kiabálta Neji, de a barátai lefogták, hogy fejezze be.

- Hozzá ne merj nyúlni.- sziszegte Sasuke.

- Elég Teme.- állt fel Naruto, de alig bírt a lábán megállni. – Szeretem Hinatát és meg fogom tőled védeni.

- Mit mondtál? – dühöngött Neji. Kiszabadult a társa fogásából és elindult a fiúk felé, amikor nem tudom mi ütött belém, automatikusan mozdultam és odaszaladtam elé.

- Hagyd őket békén!- álltam barátaim elé. A támadom nem hitt a szemének, hogy megakadályoztam a tervében, habozott.

- Mit művelsz? – ragadta meg Sasuke hirtelen a kezemet és maga mögé húzott. Mérges volt rám...

- Milyen aranyos! Egy lánynak kell titeket megvédenie? – nevetett a fekete hajú Hyuga. Hirtelen szirénázás hangja hallatszódott és egyre jobban közeledett. Mindenki megijedt és szétszóródott a tömeg. – Ezt még megbánjátok- sziszegte Neji és eltűnt a haverjaival. Csak mi maradtunk öten. Nem mertem Sasukéra nézni, csak a földet kezdtem el bámulni. Hinata Naruto karjaiba vetette magát és csak sírt, ekkor érkezett meg a rendőrautó, amiből Itachi szállt ki.

- Mi történt?- nézett aggódva Narutora, majd öccsére és rám. – Ki tette?

- Hagyd Itachi- szólt Naruto. – Felesleges. Legközelebb péppé verem. – mondta majd felém fordult. – Sakura-chan többet ilyet ne csinálj- nézett rám komoran. Sasuke még mindig a karomat fogta. – Köszönöm. – mosolygott rám hálásan.

- Sajnálom. – mondtam halkan, próbáltam Sasuke szorításából menekülni, de nem eresztett.

- Gyertek, hazaviszlek titeket- szólt Itachi.

- Mi sétálunk.- jött a rideg válasz Sasukétól és otthagytuk a többieket. Nem eresztette a kezemet, de nem is szólt hozzám.

- Haragszol? – kérdeztem tőle halkan. Ekkor megállt. – Sajnálom- folytattam. – Csak nem akartam, hogy bajotok essen. –vallottam be.

- Soha többet ne csinálj ilyet. – nem fordult felém. – És ha megütött volna?- megfordult és megragadta a vállaimat, amikor felnéztem rá szemei aggódást és haragot tükröztek. – Ha hozzád ért volna, én esküszöm, hogy megöltem volna. – a szavai csak úgy visszahangoztak a fejemben. Megijesztett. Észrevette és enyhített szorításán, majd magához húzott és megölelt. Ölelése óvó volt és mintha soha nem akarna elengedni. – Sajnálom, csak kérlek, ne sodord magad veszélybe még egyszer. - Csak bólintottam és kezeimet a nyaka köré fontam. – Gyere, hazakísérlek. – fogta meg a kezemet. Nem szóltunk egymáshoz, ő elöl ment én pedig mögötte, de a kezemet végig fogta.

- Bejössz egy kicsit? – kérdeztem tőle óvatosan, amikor megérkeztünk a házunkhoz. Elég későre járt már, anya már aludt. Igazából jobb is, mert nem örült volna ha Sasuke ilyen későn átjön. Bűntudatom volt, amiért bajt okoztam. Ő csak bólintott. Felmentünk a szobámba és befeküdtünk az ágyba. Csak feküdtünk egymás mellett néma csendben, hallgattuk egymás légzését.

- Bocsánat. – suttogtam neki, majd felé fordultam.

- Mit mondtam a bocsánatkérésről? – kérdezte és közben a plafont bámulta. Hoppá, nem tudok nem bocsánatot kérni... közelebb csúsztam hozzá és fejemet a mellkasára hajtottam, ő pedig még jobban magához húzott. A szívem majd kiugrott a helyéről, de ahogy hallottam én is valami hasonlót válthattam ki belőle. Elmosolyodtam, de hála a sötétnek nem látta.

- Itt maradsz? - néztem fel rá. Annyira jól esett a közelsége.

- Itt. – most, hogy a karjaiban voltam, hamar elnyomott az álom.