Sasusaku: New life

33.fejezet

Sziasztok!

Lassan a végére érünk, de ne aggódjatok ha van rá igény tervezek második évadot.  2 rész van még nagyjából hátra, de lehet, hogy egy hosszabb lesz a végén. 

Jó olvasást! :) 

- Itt meg mi történt? – a szoba láttán még a szavam is elakadt. Az ágy üres volt, a gépek, amik feltehetőleg Kai életműködését mutatták fel voltak borítva.

- Mi a franc? – jelent meg mögöttünk Itachi.

- Itt voltak... - szólalt meg Sasuke is. Nem értettem az egész helyzetet, le voltam sokkolva, hogy tűnhetett el egy súlyos fekvőbeteg? Itachi beszólt a rádión keresztül, hogy erősítést kérjen, hiszen ez most már eltűnt személy utáni nyomozás lesz, már ha még él az a szerencsétlen fiú.

- Tégla van közöttünk.- szólalt meg az idősebb Uchiha. – Legyetek résen! – figyelmeztetett. – Megyek, beszélek az anyukáddal. Kellenek a kamera felvételei. – tájékoztatott minket, majd eltűnt.

- Sasuke... - szóltam halkan, mire szerelmem kérdőn rám pillantott. –Szerinted életben van?

- Remélem. – csak ennyit mondott. Kimentünk az intenzívről a váróterembe, ahol egy fehér fiú jött velünk szembe.

- Nahát, micsoda tünemény. – hajolt le, hogy a szemembe nézzen. – Érted, megérte kockáztatni az életünket. – vigyorgott. Micsoda? Szóval ő lenne Sasuke barátja. Egyből eszembe jutott, hogy amíg várunk a fejleményekre, meg szeretném látogatni Sasuke barátját, aki szintén megsérült.

- Kopj le Suigetsu! – állt elém védelmezően Sasuke. Megfogtam a karját, hogy minden rendben, szeretnék vele beszélni.

- Köszönöm szépen, hogy segíteni próbáltatok. – néztem a fehér hajúra, aki megdöbbent. – Haruno Sakura vagyok. – nyújtottam a kezemet ő pedig elfogadta.

- Suigetsu. – vigyorgott ördögien. – Már kezdem érteni, hogy az Uchiha miért van úgy odáig érted. – Kicsit ijesztő ez a fiú.

- Te nem sérültél meg? – kérdeztem tőle.

- Ugyan, engem kemény fából faragtak. – áradozott magáról.

- Hát hogyne. – morgott Sasuke az orra alatt. – Juugo? – kérdezte.

- Nemsokára kiengedik. – válaszolt Suigetsu.

- Látogassuk meg. – vágtam közbe. Sasuke csak bólintott, majd megkerestük Juugot is. Amikor beléptünk a terembe, Juugo az ágyon feküdt. Narancssárga haján megakadt egy percre a tekintetem, de utána észrevettem a sérülését. A válla be volt kötve, ott találta el a golyó.

- Hogy vagy? – kérdezte Sasuke, azért láttam rajta, hogy aggódik és magát hibáztatja a történtekért.

- Jól vagyok. – válaszolt, felült és kérdőn felém pillantott. Előre léptem Sasuke háta mögül.

- Sajnálom, hogy miattam bajba kerültél. – néztem rá szomorú tekintettel.

- Ugyan kislány, volt már rosszabb is. –pillantott rám kedvesen. – Juugo vagyok. – nyújtotta felém az ép kezét.

- Haruno Sakura. – bemutatkoztam, majd a sérüléséről kezdtem el érdeklődni.

- Micsoda szakszavak. – lépett be Suigetsu, kezében egy pár darab automatás csokoládé volt.

- Köszönöm a tanácsot, mindenképp megfogadom. – hálásan tekintett rám a narancssárga hajú fiú, amitől mosoly került az arcomra. Elmagyaráztam neki érthetőbben, hogy mit csináltak a sérülésével, hogyan kezelték és mit tegyen majd otthon, amikor cserélni kell a kötést.

- Ideje indulni. – állt fel Sasuke a székről, ahol eddig ült. – Holnap meglátogatlak. – nézett Juugo felé.

- Van hír a srácról? – kérdezte Suigetsu, mire Sasuke csak megrázta a fejét. Elköszöntünk tőlük, majd hazafelé vettük az irányt. Megbeszéltük Sasukéval, hogy nálam alszik, de előtte hazament, hogy az apukájával beszélhessen. Biztosan jó nagy fejmosást fog kapni, de ezt most megérdemli, hiszen meg is halhatott volna.

Teltek a hónapok, sikeresen levizsgáztunk a többiekkel, és közeledett a nyári szünet. Kai-ról azóta se kaptunk semmi hírt, Itachi szerint meghalt, de egy érzés nem hagyott nyugodni, szerintem nagyon is életben van. Sms-eket se kaptam azóta, az apám sem jelentkezett, úgy tűnt minden a legnagyobb rendben van. Pár napunk maradt már csak Sasukéval, utána majdnem 3 hónapig nem fogjuk egymást látni. Rettentően hiányozni fog, hiszen ő a másik felem, de ezt is ki fogjuk bírni, és ha visszajön, mi leszünk a legboldogabb pár Konohában, sőt az egész világon.

- Kész vagy? – lépett be említett szerelmem a szobámba. Ma este ünnepelni megyünk a többiekkel, jövőre végzősök leszünk, jön az érettségi, most kell buliznunk amíg még lehet.

- Igen. – néztem rá mosolyogva.

- Gyönyörű vagy. – mért végig. Nem vittem túlzásba, egy halványzöld pántos ruhát választottam, amire egy farmerdzsekit vettem fel, mert este még hűvös van. Előttem termett, kezeit a derekamra csúsztatta én pedig összekulcsoltam karjaimat a nyakánál. – Itthon kéne maradnunk. – hajolt a nyakamhoz és apró puszikat hintett rá. Kezével a szoknyám alját kezdte felhúzni. Az elmúlt hetekben még több időt töltöttünk együtt, hiszen nemsokára elmegy. Nem beszélünk a táborról, mert csak feszültség alakul ki kettőnk között.

- Mennünk kell. – húzódtam el vigyorogva. Én is inkább itthon maradnék vele kettesben, de megígértem Narutonak, hogy kimozdulunk, ő is szeretne időt tölteni Sasukéval.

- Hm. – húzta a száját. – Legyen. - Elindultunk egy közeli beülős helyre, nem visszük túlzásba, csak beszélgetünk és vacsorázunk valamit. Nem is volt kedvem önfeledten bulizni, hát mégis mit ünnepeljek? Jövőre érettségi, továbbtanulás, az orvosi egyetem sem Konohában van, aggasztó, hogy mi lesz a közös terveinkkel. Vészesen közeledik a felnőtté válás és a komolyabb dolgok, amiket meg kell beszélnünk.

- Na, végre ideértetek. – zökkentett ki gondolatmenetemből Naruto.

- Bocsi a késésért. – kértem bocsánatot.

- Ugyan semmi baj. – szólalt meg Hinata is. Leültünk az asztalunkhoz, közben megérkeztek Inoék is. Sokat beszélgettünk, felidéztük ezt a furcsa évet, hálás voltam ezeknek az embereknek, megmutatták milyen, ha vannak az embernek barátai és hálás vagyok neki is- lopva Sasuke felé pillantottam- megmutatta milyen szeretni és szeretve lenni. Három hónap nem olyan hosszú idő, várni fogok rá, addig pedig a kórházban fogok anyának segíteni, hogy ne csak lazsálással töltsem a nyarat.

- Jaj, jövőre érettségi. – nyafogott Naruto.

- Ne aggódj Naruto-kun, segíteni fogok neked. – nézett rá elpirulva Hinata.

- Te vagy a legjobb Hinata. – ölelte meg szerelmét. Hinata feje vörössé vált, olyan aranyosak, hónapok óta együtt vannak, de Hinata képes rögtön elpirulni ha Naruto hozzáér. Mondjuk, én beszélek, ha Sasuke közel hajol hozzám már lángokban áll a fejem.

- Ígérjetek meg valamit srácok. – szólalt meg hirtelen Ino. – A mi barátságunk egy életre szóljon, ha egyetemre is megyünk, tartsuk a kapcsolatot.

- Kicsit előre rohansz. – szólalt meg morcosan Sasuke.

- Igazad van Ino. – álltam fel boldogan. – Köszönöm, hogy megismerhettelek titeket. – néztem végig a társaságon mosolyogva. Mindenki felkapta az italát és koccintottunk. Ekkor még nem is sejtettem, hogy micsoda gomolyfelhők gyülekeznek a fejem felett.