Sasusaku: New life

12.fejezet

Sziasztok!

Most siettem az új résszel, köszönöm a kommenteket az előzőhöz nagyon cukik vagytok! :) ♥

12.fejezet

Rég aludtam ilyen jót, ahogy kinyitottam szemeimet, az alvó Sasukéval találtam szembe magam. Istenem, de aranyos, nyoma sincs a rideg fiúnak, akit pár hónapja ismertem meg. El sem hiszem, hogy az ágyamban van. Muszáj lezuhanyoznom, mert a tegnapi ruhám van rajtam, az este csak befeküdtünk az ágyba és elnyomott az álom. Kiosontam a fürdőszobába, nagyon halkan nehogy felébresszem Sasukét vagy anyát. Még csak hajnali fél 6 volt ezért nem akartam nagy zajt csapni. Lezuhanyoztam és a konyhába mentem, hogy készítsek valami reggelit Sasukénak. Lefőztem két adag kávét és omlettet készítettem pirítóssal. Fogalmam sincs Sasuke mit szokott reggelizni, de nem akartam azt adni neki, amit én szoktam reggelizni. Mivel mindig elalszok nem sok időm szokott lenne, hogy egy kiadósat reggelizzek ezért zabkását választok mindig. Halkan visszamentem a szobámba, a reggelit egy tálcán vittem fel, de igazából alig vártam, hogy a kávémat szürcsölhessem. Halkan becsuktam magam mögött az ajtót. Ránéztem az órára, ami pontosan 6-ot mutatott. Muszáj felkeltenem, mert lassan indulnunk kell a suliba. Leültem az ágy szélére Sasuke mellé.

- Jó reggelt!- suttogtam halkan és megsimogattam az arcát. Szemei lassan kinyíltak, és amikor tudatosult benne hol van ki is ment az álom a szeméből. Hirtelen magára húzott így arcunk egy vonalban volt. Kisimította rózsaszín tincsemet az arcomból.

- Neked is jó reggelt – adott egy jó reggel puszit.

- Kelj fel álomszuszék, ma még iskola van!- próbáltam leszállni róla, de nem hagyta.

- Ma nekünk kéne ellógni- mondta és hirtelen maga alá gyűrt és ő nézett le rám. Megbabonáz azokkal az ónix szemeivel. – Eltölthetnénk hasznosabban is az időt- hajolt a fülemhez. – Mit szólsz? – a hideg futkosott végig a hátamon. Egy puszit kaptam a fülemre, majd folytatta lefelé a nyakamon, utána felfelé és megállt a számnál.

- Nem túl jó ötlet- próbáltam ellenkezni, de a testem nem mozdult. Ajkai az enyémen voltak, olyan szenvedélyesen csókolt meg, hogy belesóhajtottam, amire csak elmosolyodott. Keze lassan a pólóm szélénél volt, ekkor jelzett az agyam, és elhúzódtam.

- Baj van? – kérdezte, de alig bírta visszafogni magát. Leszállt rólam én pedig felültem.

- Sajnálom, de nekem ez nem megy ilyen könnyen. – magyarázkodtam. – Tudod én még soha... - vallottam be, de félbeszakított.

- Ne kérj bocsánatot ezért, megértem. Ettől vagy te ilyen csodálatos. – adott a homlokomra egy puszit. Most ő tényleg az a Sasuke akiről Ino beszélt? Annyira más, mint volt...

- Készítettem neked reggelit- pattantam fel és az ágyra helyeztem a tálcát. Csodálkozva nézett majd elmosolyodott.

- Tudod, nem kéne ennyi kávét innod- célzott a kezemben lévő bögrémre. – Nem egészséges.

- A kávé a szenvedélyem, nem tudok róla leszokni- néztem a bögrémre. – Jut eszembe, nem fogsz örülni neki, de ki kell másznod az ablakon. – amint meghallotta majdnem félrenyelt és egy ez most komoly tekintetét vette fel. – Anya már fent van, ahogy hallottam és engem ki fog nyírni, ha kiderül, hogy itt aludtál.

- Hm. – sóhajtott. Elfogyasztotta a reggelit és indulni készült. – Ezért sokkal jössz még. – nézett rám, de közben az ablakpárkányra ült.

- Bocsi, ígérem, jóváteszem. – mentegetőztem. - Fél óra múlva a házunk előtt?

- Legyen. – adott egy puszit és eltűnt. Hjaaaj, mit csinál velem az a fiú? Ábrándozásomból feleszméltem, és lementem a konyhába, ahol anya már várt.

- Jó későn jöttél haza kislányom- nézett rám gyanakvóan. – Én is későn értem haza, de te akkor még nem voltál itthon.

- Bocsánat, csak a srácokkal voltam. – magyarázkodtam.

- Sajnálom, hogy ennyit kell dolgoznom- vallotta be-, de egy kórház vezetése sok munkával jár- sóhajtott egyet. Tisztelem az anyukámat, hogy ennyit dolgozik, ez az ő hivatása. Ezért jöttünk Konohába, hogy átvegye a kórház vezetését. Ha megszerzem a diplomámat rezidensként ebben a kórházban fogok dolgozni. De ez még nagyon messze van...

- Ugyan anya, te vagy a legjobb- mosolyogtam rá.

- Mond csak Sakura, hogy is hívják az osztályfőnöködet? – kérdezte hirtelen. Ajaj...

- Hatake Kakashi. Miért? – kérdeztem kíváncsian.

- Tényleg Kakashi? – lepődött meg. – Jártunk néhány évig. - Ahha! Szóval ezért utál engem. Nem hiszem el anya, hogy te vagy a hibás.

- Ezt most komoly? – majdnem leesett az állam.

- Hát igen, aztán jött apád- vált anya arca komollyá. Úgy gondoltam jobb is, ha nem firtatjuk tovább, mert csak régi sebeket tépnénk fel – Mikor hívod át hozzánk Sasukét? – terelte a témát. –Igazán kedves fiúnak látszik. – mosolyodott el. –Az apja Fugaku is igazán helyes fiú volt a középiskolában.

- Jaj, anya- fogtam a fejem. – Nem akarom hallani a magánéleted minden részletét. – nevettem. Anya is nevetni kezdett. Felszaladtam a szobámba még gyorsan sminkelni. Nem szoktam túlzásba esni csak alapozok plusz korrektor, szempillaspirál és egy kis szájfény. Amint kész lettem, indultam is. A ház előtt Sasuke már várt.

- Üdv ismét. – mosolyogtam rá. –Nem sérültél meg?- utaltam a korábbi távozásának módjára. Azért aggódtam érte.

- Nem. – válaszolt. – Indulhatunk?-Bólintottam és elindultunk. Csak egymás mellett mentünk, nem fogta meg a kezemet, de érthető, gondolom nem akarta nagydobra verni ezt, ami közöttünk van. Mondjuk mi is van közöttünk? Ezt ma mindenképpen tisztázni szeretném. A suli előtt találkoztunk Narutoékkal és Inoval, aki Sai társaságában volt. Kérdőn néztem rá, de csak legyintett egyet, később ezt is meg kell beszélnünk. Az épület előtt beszélgettünk, amikor felbukkant Neji és két cimborája Lee és Shikamaru azt hiszem. Szó nélkül elmentek mellettünk, de Neji szikrázó szemmel tekintett Hinatára és Narutora. Nem vettem észre, de az a fiú, akit Leenek hívott engem bámult végig.

- Hé, te szépség! – lépett elém. Kérdőn ránéztem. Sasuke mellettem mintha megfeszült volna. – Tegnap nagyon bátor voltál, hogy Neji elé álltál.

- Köszönöm. – végre valaki értékeli az erőfeszítéseimet.

- Gyere el velem egy randira ma este!- bökte ki végül. Majdnem leesett az állam. Hogy kell visszautasítani kedvesen egy fiút?

- Felejtsd el. – jött mellőlem a rideg válasz. Mindenki Sasukéra nézett.

- Miért Uchiha, talán nem tetszik? – kezdett mérges lenni Lee.

- Velem lesz ma este... - Sasuke is ideges lett. – Ő a barátnőm, úgyhogy kopj le. –Micsoda? Mit mondott Sasuke? Nem tudtam megszólalni, akik körülöttünk mind hallották ők se. Lee szomorúan ott hagyott minket. Ino ujjongott, és Narutoék is csak mosolyogtak.

- Drága Sasuke, ugye nem mondtad komolyan? – jött mögülünk egy nyávogó hang. Most fogom kinyírni ezt a csajt...

- Talán nem tetszik valami Karin? – szóltam be neki.

- Ezt még megbánod- hagyott ott minket, már indultam utána, hogy megtépjem, mikor Sasuke megfogta a kezem.

- Nem éri meg. – rázta meg a fejét. – Gyere, menjünk- húzott maga után a terembe. Hirtelen elhúztam a kezem tőle, mire kérdőn rám nézett. – Mi a baj?

- Tényleg azt mondtad, hogy a barátnőd vagyok az egész iskola előtt? – kérdeztem elpirulva.

- Miért nem szeretnél az lenni? – lépett közelebb hozzám. Felnéztem rá.

- De. – húztam magamhoz és megcsókoltam.