Sasusaku: New life

5.fejezet

Sziasztok! Bocsi, hogy ennyit kellett várni most is, de sajnos szenvedek a szakdolgozatommal és lassan nyelvvizsgázom is. :( 

Jó olvasást! 

A suliban nem úsztam meg a lányok faggatózását, elmeséltem nekik mindent, mert a tanácsukra volt szükségem. Kiderült, hogy Sasuke régen nem volt ilyen rideg, csak miután elkezdték a középiskolát vált ilyenné. Ino szerint azon a nyáron történt valami, amiről csak Naruto tud. Naruto... tudtam, hogy Ő az én emberem. Sasuke ma nem is volt iskolában, így pont kapóra jött, hogy a barátját kifaggassam.

- Naruto! – léptem mellé utolsó óra után. – Tudnánk beszélni? – kérdeztem.

- Szia Sakura-chan! Persze, valami baj van? – nézett rám kíváncsian.

- Nem, dehogy! – mosolyogtam.

- Gyere, menjünk ki az udvarra, ott ilyenkor nincsen senki – invitált ki a teremből. Az udvaron tényleg nem volt senki, leültünk egy padra és felém fordult – Van fél órám edzés előtt.

- Igazából Sasukéról szerettem volna veled beszélni - nehéz volt kimondani, mit is szeretnék tőle, nem is mertem a szemébe nézni.

- Ó, értem - hangja komolyabb lett.

- Az évnyitós buli után történt valami és Ő segített rajtam – mondtam halkan. A cipőm orrát kezdtem el bámulni, egyszerűen csak nem akartam erre gondolni.

- Tudok mindent - tette kezét a vállamra, ekkor ránéztem és szeméből a harag és az együttérzés keveréke sugárzott. Egy nagyot sóhajtottam.

- Miért ilyen? – néztem Narutora. Egyszerűbb, ha egyből kibököm, ami érdekel.

- Hát tudod, régen egy kedves srác volt, mondjuk velem most is ilyen... - gondolkodott el – Mielőtt elkezdtük a középiskolát volt egy barátnője... Ayame. Idősebb volt, mint mi, mégis érdeklődött Sasuke iránt, sokat találkozgattak. Láttam Sasukén, hogy teljesen odáig volt ezért a lányért, szerelmes volt. A suli kezdése előtti héten azt hiszem, akkor derült ki, hogy Ayame megcsalta őt valami ficsúrral - fintorodott el Naruto. – Sasuke rajta kapta őket valami parkban, jól összeverekedett azzal a sráccal, épp időben értem oda Sasuke bátyjával Itachival, hogy szétszedjük őket. A lány azóta elköltözött, Sasuke pedig bezárta a szívét és ilyen lett. Azt gondolja, hogy mindegyik lány ilyen. Csak a foci és a családi öröksége érdekli. De tegnap, amikor összefutottunk valamiért furcsán viselkedett, elköszöntél tőlünk és alig tudtam kihúzni belőle mi a baja. – Le voltam sokkolva, szegény srác, megcsalták. Nem csoda, hogy nem bízik senkiben.

- Köszönöm, hogy ezt elmondtad.- mosolyogtam rá hálásan.

- Úgy érzem, hogy te tudsz ezen változtatni – nézett rám – Bár pár napja találkoztunk, de olyan érzésem van, mintha régóta barátok lennénk. –vigyorgott, ami engem is mosolyra késztetett. Hirtelen léptek zaja zavart meg minket. Ő volt az... fekete farmert viselt fehér pólóval, amire egy sötétkék melegítő felsőt vett fel. Kezében ott volt az edzős cucca. Szemünk hirtelen találkozott, majd fejét egyből Narutora emelte.

- Na mi van, Teme, órára nem jössz, de az edzésen megjelensz? – szólította meg a szőke.

- Az edzés fontosabb, mint az iskola – szemét nem vette le rólam, amitől kezdtem zavarba jönni. – Megint új barátnőd van? Hinata nem volt elég? – villámcsapásként ért, amit mondott. A hangja rideg és gúnnyal teli volt.

- Vegyél vissza Sasuke! - Naruto komorabb lett - edzésen kénytelen leszek jól fejbe verni téged. Na, mentem. – intett egyet és elindult az öltöző felé. Sasuke is indult volna, de nem engedtem.

- Mi bajod van? – kérdeztem tőle ingerülten. Eddig bírtam.

- Miről beszélsz? – nézett rám ugyanolyan tekintettel.

- Segítesz nekem, aztán eljátszod, hogy kedves vagy velem, utána pedig megint úgy viselkedsz, mint egy jégcsap. – a jégcsap szóra elmosolyodott. – Tudod, amikor megmutattad a kedvenc helyedet, azt hittem megnyílsz nekem, de aztán... - nem hagyta befejezni, rögtön közbeszólt.

- Mégis mit hittél mi?- kezdett ingerült lenni. – Hiszen nekem a lányok csak egy éjszakára kellenek vagy nem? – Hogy mi? Szóval ez lenne a baja? – Jobb, ha elkerülsz engem Sakura.

- Neked ez a megoldás mindenre? A menekülés és, hogy elzárd az érzéseidet, csak azért, mert régen megbántottak? – amint kimondtam, meg is bántam. Kezemet a szám elé kaptam, de már késő volt. Láttam rajta, hogy nagyon mérges lett és nem hitt a fülének, összerakta a képet és rájött, hogy miért beszélgettem Narutoval.

- Idegesítő vagy - csak ennyit mondott, sarkon fordult és ott hagyott. A szavai, mintha mellkason vágtak volna, nagyon fájt, de én voltam a hibás, elvetettem a sulykot. Csak néztem távolodó alakját, és a sírás fojtogatott.

Sasuke

Nem értem mi van velem mostanában... reggel nem volt kedvem kikelni az ágyból, ezért nem mentem suliba. Minek? Csak az edzés számít és hogy jó kondiban legyek, mikor elkezdem a rendőrképzési főiskolát. Apát úgy is csak ez érdekli, hogy Itachival átvegyük a családi vállalkozást. Gondolataimat egy rózsaszín hajzuhatag zavarta meg. Miért? Nagyon régen éreztem így... nem is értem. Miért vált ki belőlem ilyen érzéseket ez a lány? Annyira más, mint a többi. Legalábbis ezt hittem, amíg rám nem förmedt. Még Ő beszél nekem arról, hogy ne zárjam el az érzéseimet? Mikor látszik rajta, hogy valamit titkol, nem hiába akarták elrabolni aznap. Annyira elborult az agyam, hogy Narutonak is nekimentem az öltözőbe... mi a francért árulta el neki Ayamet? Semmi köze hozzá... Vacsora után egyből a szobámba vettem az irányt, ma még futni se volt kedvem elmenni. A szobámba is csak fel-alá járkáltam, ami a testvéremnek fel is tűnt.

- Eléggé feldúlt vagy Sasuke - jelent meg Itachi az ajtómban. – Talán valami baj van?

- Semmi közöd hozzá! – néztem rá dühösen. Bejött a szobámba, majd leült az ágyamra.

- Nem vagy valami kedves – állapította meg az elég egyértelmű tényt. Mindig tudja, hogy ilyenkor, ha kidühöngtem magam úgy is abba hagyom és bocsánatot fogok kérni. De most túl sok dolog jár a fejemben, de mindig ugyanoda lyukadok ki... rózsaszín haj, smaragd zöld szemek, ami már a legelején rabul ejtett... - Köze van a furcsa viselkedésednek a csinos új szomszédlánynak is?- kérdezte vigyorogva. Nem válaszoltam, ezért tovább folytatta. – Tudod, szívesen beszélgetnék vele, nagyon aranyosnak tűnik. – húzta tovább az agyam. – De ha te nem akarsz tőle semmit, szívesen elhívom egy randira. –amint kimondta, egy párnát hajítottam a feje irányába, amit kivédett és egyből nevetni kezdett. – Annyira kiszámítható vagy kisöcsém- indult el felém. – Majd legközelebb - pöckölte meg két ujjával a homlokomat és ki is ment a szobámból.