Sasusaku: New life

8.fejezet

Sziasztok! 

Itt is az új fejezet, köszönöm az előzőhöz a kommenteket, szuperek vagytok!

Már csak centik választottak el minket egymástól, mikor hirtelen kopogás ugrasztott szét minket. Sasuke egyből elhúzódott, ami talán jobb is. A zaj forrása felé néztem és megláttam Sasuke testvérét, Itachit, aki vigyorogva intett nekünk. Sasuke kiszállt, én pedig követtem.

- Bocsi, ha megzavartam valamit – vakarta zavartan a tarkóját. Sasuke szemei, mintha villámokat szórtak volna, ami engem kuncogásra késztetett. – Szia, Sakura! Hogy vagy? – fordult felém.

- Szia Itachi, minden rendben. Te jól vagy? – kérdeztem tőle kedvesen.

- Ti ismeritek egymást? – kérdezte Sasuke ridegen. Már megint ez a stílus? A saját bátyjával szemben is?

- Igen, képzeld el lassan már barátok is leszünk a kis hölggyel. – lépett mellém és átkarolta a vállamat, nem tudtam mire vélni ezt, de zavarba hozott. Sasukera pillantottam, mert azért lássuk be érdekelt, hogy a bátyja tette milyen viselkedést vált ki belőle. Szemei elsötétültek és megindult felénk. – Jaj, kisöcsém, csak vicceltem. – húzódott el tőlem és egy bocsánatkérő mosolyt küldött felém.

- Most jobb, ha elmész Itachi. – jelent meg előttem védekezésképpen. De hát mitől kéne engem megvédeni? Én ezt nem értem, teljesen összezavarodtam.

- Megyek is, úgy is kezdődik az esti műszakom. – indult el autója felé, - Szép estét! – vigyorgott.

- Nos... - törtem meg a kínos csendet. – jobb, ha megyek, köszi, hogy hazahoztál. – próbáltam lerázni, mert most gondolkodnom kell.

- Hé várj!- kapta el a karom. – Nem gondolod, hogy abbahagytunk valamit? – suttogta.

- Talán csak be akartam neked húzni egyet- néztem rá vigyorogva, amire Ő is elmosolyodott.

- Nem semmi vagy Haruno Sakura- sóhajtott egyet, majd hirtelen előttem termet és a homlokomra egy puszit nyomott. – Jó éjt! – mondta és beszállt a kocsiba. Ez meg mi volt? Nem tértem magamhoz, először meg akart csókolni, most pedig adott egy puszit? Talán több vagyok, mint egy egyéjszakás kaland? Ezekkel a gondolatokkal léptem be a házba, ahol anya már várt rám.

- Kislányom! Azt hittem soha nem érsz haza. –állt fel a kanapéról. – Mi tartott ilyen sokáig?

- Bocsi, de készülünk a vizsgára és korrepetáláson maradtam. – füllentettem.

- Korrepetálás neked? Hát, de te mindent tudsz – lepődött meg.

- Igen anya, de az osztálytársaim nem, ezért én segítettem nekik – folytattam tovább a füllentést, csak azért nem mondtam el az igazat, mert nem akarom, hogy aggódjon.

- Jaj, így már mindent értek – lépett közelebb felém. – Olyan okos lány vagy. Szeretlek- ölelt meg.

- Én is szeretlek.

- Na viszont lefekszem, mert holnap fontos műtétem lesz. Jó éjt drágám!- indult fel a lépcsőn. Én is felmentem a szobámba, és rögtön elindultam zuhanyozni. Csak folyattam magamra a meleg vizet, közben pedig gondolataimat próbáltam rendezni, de egyszerűen nem ment, csak Ő járt a fejemben. Sakura, mondtam magamnak, ugye nem szerettél bele?

Sasuke

Beszálltam a kocsiba és megvártam míg Sakura bement a házba. Mit művelek? Általában ha egy lánnyal vagyok, egyből az ágyban kötünk ki... de Ő, mintha megbabonázna. Régen éreztem már így, sőt ez most valami más... a hazavezető úton csak arra vágytam, hogy megcsókolhassam... erre jött a hülye bátyám és mindent elrontott. Mindegy, ami késik, nem múlik. Viszont most még volt egy kis elintéznivalóm ezért beindítottam az autót és elindultam jóvátenni a mai egyik hibámat. Megálltam egy ház előtt, kiszálltam majd az ajtó felé vettem az irányt. Kopogtam és szőke barátom nyitott ajtót, akinek arcán meglepettség látszódott.

- Mit akarsz? – kérdezte egy ásítás kíséretében.

- Beszélhetünk? – néztem rá. Igazán szégyelltem magam, hogy behúztam neki egyet. Ő a lejobb barátom, sose bántanám, de egyszerűen eldurrant az agyam.

- Csak nem megjött az eszed? – kezdett el vigyorogni.

- Hm. – csak ennyit mondtam, amiből mindent értett és beengedett. Hosszú idő után végre újra együtt lógtunk csak mi ketten. Elmesélte, hogy komolyra fordult a dolog közte és Hinata között. Örültem neki, mert végre boldog. A szüleit elvesztette, amikor kicsi volt és csak Jiraya nagybátyja maradt neki és én. Az apám régi barátja volt Naruto apjának így mi is mindig szemmel tartottuk Őt. A nagybátyja sokat dolgozik ezért Ő is, mint én sokszor van egyedül. Elmondtam Narutonak a mai eseményeket és azt is, hogy Sakura más, mint a többi lány.

- Nem tudom Dobe, hogy mit csináljak, nem tudom, hogy bízhatok-e benne... - nyögtem ki végül, ami hetek óta nyomja a lelkemet. Ayame után nem tudtam megbízni senkiben.

- Egyértelműen tetszik neked, tölts vele több időt és minden ki fog derülni. – tanácsolta, el se hiszem, hogy ezt Naruto szájából hallom. – De van egy olyan érzésem, hogy Ő neked az Igazi. – Teljesen komolyan mondta, amit mondott. Nem volt benne semmi Naruto féle poén.

- Hm. Talán igazad van. – zártuk le a témát. Még egy ideig ott maradtam és játszottunk egy menetet a PS-en. Annyira ismer engem ez a srác, nem hiába Ő a legjobb barátom.

Sakura

Az éjszaka folyamán zihálva ébredtem fel, rózsaszín tincseim az arcomra tapadtak. Csak álmodtad Sakura, nincs baj, csak egy álom volt. Lementem a konyhába egy pohár vízért, próbáltam megnyugodni. Halk voltam, nehogy felébresszem anyát, aki az igazak álmát alussza. Az álmomban apa megtalált minket és bántotta anyát... bántotta, vagyis megölte. Engem is elkapott, és azt súgta a fülembe, hogy ha átad engem az üzlettársainak Ő felszabadul a sok tartozás alól. Engem akart alku tárgyaként felhasználni, nem hiszem el. Leültem a konyhába és csak bámultam magam elé. Miért? Talán a múltkori támadás sem volt véletlen? Elfogott a félelem, a rettegés, tudja, hogy itt vagyunk és csak idő kérdése, míg meg nem talál...