Sasusaku: New life

6.fejezet

Meglepetés!!!!

 Szerintem magamhoz képest most hamar hoztam a folytatást. Jó olvasást! :) 

Sakura

Otthon igyekeztem elterelni a figyelmemet Róla... ezért anyát elhívtam vásárolni. Ez a kis figyelemelterelés mindkettőnknek jó lesz, ő is feszült az új munkahelye miatt. Azt hitte könnyebb lesz, hogy hazatért, de mintha valami bántaná. Örömmel fogadták a régi barátai, de sok a munkája a Központi kórházban. Nem említettem meg neki, hogy apa állandóan hívogat, mert nem akarom felzaklatni, de előbb-utóbb szólnom kell neki. Nem fog örülni neki, hiszen azt sem mondtuk el apának, hogy hova költöztünk. Mi van, ha utánunk akar jönni? Ezt a borzalmas gondolatot gyorsan elhessegettem. Anyával vásároltunk egy két ruhát és a végén leültünk még egyet vacsorázni is. Elég későn értünk haza.

- Jaj, de elfáradtam. – sóhajtott egyet anya, aztán lehuppant a kanapéra. –Kivinnéd a szemetet? – szólt nekem, pedig már indultam fel a szobámba.

- Persze. – bementem a konyhába és gyorsan felkaptam a fekete zsákot. Kint furcsa beszélgetés tanúja lettem, ami a szomszéd ház felől jött, oldalra pillantottam, ahol a kapuban egy magas fekete hajú srác állt és egy vörös hajú fazonnal beszélgetett, akin rendőr egyenruha volt.

- Nézd át ezt az ügyet, később jelentkezem. – mondta a vörös hajú. – Minél hamarabb meg kell találnunk! – fordult hátra, ekkor mindketten észrevettek. A vörös hajú beszállt az autójába és elhajtott. Hm...ez elég fura volt.

- Ne haragudj a furcsa modoráért, Ő a kollégám. – Lépett oda hozzám. – Uchiha Itachi vagyok, te pedig az új szomszéd igaz? – mosolygott rám kedvesen és kezét nyújtotta. Teljesen az ellentéte Sasukénak.

- Haruno Sakura- mutatkoztam be. A nevem hallattán mintha valami furcsa felismerés futott volna át a tekintetén, de biztosan rosszul láttam.

- Nagyon örülök Sakura. Most viszont mennem kell, mert sok feladat vár még rám- célzott a kezében lévő vastag aktára. Szép estét!- mosolygott rám.

- Neked is!- intettem neki.

Milyen kedves srác, kellemeset csalódtam és még jóképű is. Ezekkel a gondolatokkal mentem be a házba egyenesen a szobámba. Befeküdtem az ágyamba és csak a plafont bámultam. Alig egy hete költöztem Konohába máris felfordult az életem. Azok az alakok nem tudom, mit akarnak tőlem, anyának azóta se meséltem el, pedig látja rajtam, hogy valami bánt, de nem faggat. Lettek barátaim és van egy fiú, akin nem tudok kiigazodni... egyszer kedves, egyszer meg a legbunkóbb ember a Földön. Sajnáltam őt, de nem fogom hagyni, hogy szórakozzon velem. Lehet, hogy eljárt a szám, de ez is azért történt, mert egyből felidegesített. Eldöntöttem, hogy levegőnek fogom innentől kezdve nézni...

***

A hetek monotonan teltek, sokat tanultam az elmúlt napokban. Legtöbb időmet Inoval töltöttem vagy náluk, vagy nálunk voltunk általában. Csajos programokkal töltöttük az időnket, néha Hinata is csatlakozott, de legtöbbször Narutoval volt. Tudtam, hogy ha magukra hagyom őket egymásra fognak találni. Sasukét egyáltalán nem vettem figyelembe, valószínű fel is tűnt neki, de nem érdekelt. Naruto is kérdezte, hogy mi történt, mert nagyon furcsán viselkedik a barátja, mintha még jobban bezárkózott volna, neki se akar megnyílni. Elmeséltem Neki, hogy mi történt aznap, amikor ott hagyott minket kettesben. Nem örült neki, hogy eljárt a szám, de nem tudott mit csinálni. Naruto szerint beszélnem kéne vele, de nem akarom azt hallani megint, hogy idegesítő vagyok. Ez a viselkedés, amit Ő leművel, szintén idegesítő. Reggel az osztály felé tartottam, mikor hirtelen utamat állták. Három lány volt, akik közül egyet felismertem arról a buliról. Sasuke legutóbbi áldozata, az a vörös hajú, azt hiszem, Karinnak hívják. A másik kettőt soha életemben nem láttam.

- Hé, új lány!- szólított meg. – Beszédem van veled!- Nem tetszett ez a stílus...

- Mit akarsz? – kérdeztem tőle hidegen.

- Mióta megjelentél, csak a baj van veled- lépett közelebb felém, és kezébe vette az egyik rózsaszín tincsemet. – Sasuke rám se hederít azóta, hogy megzavartad életem egyik legszebb pillanatát. – Legszebb pillanat? A buliban történtekre céloz? Ez a lány bolond. Elcsaptam a kezét, rögtön elengedte a hajamat.

- Talán észhez tért és nem áll le minden második lánnyal az iskolában. Örülj neki, hogy nem fektetett le. – próbáltam kikerülni, de nem tetszett neki és újra elém állt.

- Szállj le róla, vagy megbánod- vicsorított rám és kiverte a könyveimet a kezemből. Nem kellett engem félteni egyből elkaptam a haját és közelebb húztam magamhoz.

- NE húzz velem még egyszer újat Karin, vagy rosszabbul jársz – súgtam neki, mire hangosan elkezdett jajveszékelni.

- Itt meg mi folyik? – lépett közénk osztályfőnököm, addigra már elengedtem Karin haját.

- Kakashi tanár úr! Sakura egyszer csak elkapta a hajam, pedig nem is csináltam semmit. – mentegetőzött Karin.

- Igazán? – fordult felém Kakashi.

- Nem igaz! Ők kötöttek belém. – háborodtam fel.

- Ez nem így történt!- szólalt meg Karin egyik pincsije, a másik pedig hevesen bólogatott.

- Sakura! Beszédem van veled! A többiek elmehetnek. – Karinék gyorsan leléptek, a szemeim villámokat szórtak olyan mérges voltam. Miért én? Idióta Karin. –Nem tudom, hogy ez mire volt jó – sóhajtott egyet, majd egy papírfecnit vett ki a zsebéből, amire az volt írva, hogy büntetés. – Ma várlak iskola után. – nyújtotta át. Micsoda? Büntetés? Ezt nem hiszem el...Idegesen foglaltam helyet az osztályban, ami Inonak is feltűnt. Nem hitt a fülének, amikor elmeséltem mit művelt ez az agyalágyult lány.

- Megleckéztetjük később- suttogta nekem.

- Áh, nem akarok még nagyobb bajba kerülni- próbáltam lenyugodni. – Hamar eltelik az a 4 óra büntetés. – legalábbis próbáltam magamat ezzel hitegetni. Nem tehettem róla, de Sasuke felé pillantottam, aki a könyve felett ült és olvasott. Ez is a te hibád Uchiha Sasuke...

Sasuke

Hetek teltek el azóta, hogy Sakurát idegesítőnek neveztem... azóta eléggé kedvetlen, még rám se néz. Próbáltam kitörölni a fejemből, ezért csak a focira összpontosítottam és az iskolára. Senkivel nem akartam beszélgetni, még Narutoval sem, ami fel is tűnt neki és persze nem hagyta szó nélkül.

- Hé Teme! Mi a franc bajod van? – szólt hozzám edzés közbe. Éppen futáshoz készülődtem.

- Semmi közöd hozzá! – elkezdtem a bemelegítést, de ekkor Naruto megragadta a pólómat.

- Fejezd be ezt a viselkedést! Sakura miatt vagy ilyen? – amint kimondta a nevét, eldurrant az agyam és előbb cselekedtem, mint gondolkodtam. Naruto a földön kötött ki.

- Szép. – törölte le a vért a szájáról, amit az ütésem okozott. – Most felhúztál- válaszolt, de mielőtt lecsaphatott volna, megjelent Ibiki az edző és közénk állt.

- Nem hiszem el, hogy képesek vagytok összebalhézni – mondta karba tett kézzel. – Láttam Uchiha, hogy te kezdted. Nincs más választásom, a mai edzésen nem veszel részt- utasított és közben átnyújtott egy papírlapot, amin az állt, hogy büntetés. Remek, nem tudtam, hogy mi hiányzik.