Sasusaku: New life

7.fejezet

Sziasztok!

Több időm lett írni, remélem  tetszeni fog! :) 

Szeretném megköszönni a 215 megtekintést, fantasztikusak vagyok! :) 

Sakura

Hamar vége lett az óráknak és már indultam is a teremhez, ahol a büntetésemet kell letöltenem. Anyának írtam egy sms-t, hogy ma későn megyek haza, mert iskolai program lesz, nem akartam elmondani neki, hogy büntetést kaptam, mert csak aggódni fog, hogy belekeveredtem valamibe. Ez is az az idióta Karin hibája. Az egészet Ő kezdte, ha jobban felidegesített volna, tuti behúztam volna neki egyet. Ezekkel a gondolatokkal léptem be a terembe, aminek az ajtajára nagy betűkkel ki volt írva, hogy BÜNTETÉS. Hirtelen megcsapott a dohos levegő, nem csoda, hiszen ez a terem a pincében található.

- Üdvözlöm Haruno Kisasszony! – nézett fel asztaláról Kakashi, átnyújtottam a cetlit.- Telefont a dobozba- mutatott az előtte álló tárgyra, ahol már sorakozott pár készülék- Foglaljon helyet! – Megfordultam és hirtelen elfelejtettem még levegőt is venni, amikor észrevettem, hogy ki van még rajtam kívül a teremben. Persze, mások is voltak, de rá egyáltalán nem számítottam. Sasuke is meglepődött, hogy engem itt lát. Elindultam egy pad felé, de egyáltalán nem néztem rá. Helyet foglaltam, és mintha a történelemkönyvemben érdekes dolgok lennének, azt kezdtem el tanulmányozni. Vajon miért kapott büntetést? Megráztam a fejemet, fejezd be Sakura! Figyelmeztettem saját magamat, nem érdekel mit csinált. Kakashi jelezte, hogy kiszalad a mosdóba, de meg ne mukkanjunk addig.

- Miért vagy itt? – szólított meg azzal a rekedtes hangjával, amitől a hideg is kirázott. – Csak nem megijesztettél egy kiscicát? – jelent meg a gúnyos vigyor az arcán, ekkor már a padom előtt állt.

- Nagyon vicces vagy- néztem fel rá. – Ülj vissza inkább, mert megint bajba keversz.

- Megint? Most már egyre jobban érdekel mit műveltél Haruno kisasszony- hajolt felém, amitől zavarba is jöttem.

- Ne szólíts így!- pattantam fel mérgesen, amit nem kellett volna, mert így olyan közel kerültem hozzá, hogy csak pár centi választott el minket egymástól. Mikor érzékeltem a „veszélyt" gyorsan visszaültem.

- Nagyon aranyos vagy, amikor zavarba jössz. – heccelt tovább.

- Egyáltalán nem jöttem zavarba, ne szállj el magadtól- próbáltam halkabban beszélni, mert a teremben már mindenki minket nézett.

- Hm.- csak ennyi választ kaptam.

- És te mit csináltál, hogy itt kötöttél ki? – tereltem a témát, mert még mindig az asztalom előtt állt és engem nézett.

- Semmi közöd hozzá. – jött megint a jeges válasz. Hát persze, megint a védekezést választod Uchiha Sasuke.

- Jellemző. – válaszoltam. Ekkor lépett be Kakashi a terembe és kérdőn nézett ránk.

- Látom, szeretnének még plusz egy órát itt maradni, mert nem értik a szép szót! – sóhajtott egyet.

- Micsoda? – kezdtem kiakadni. – De hát nem is csináltam semmit. – mentegetőztem.

- Nem kell mentegetőznie ráadásul ma már másodjára. – válaszolt nekem, ez a tanár nem kedvel engem abban biztos vagyok. Sasuke ekkor már a helyére ment és onnan figyelt engem, mintha direkt bosszantana. Nagyon lassan telt el ez a 4 óra, de szerencsére nem kellett plusz egy órát ott maradnunk, csak fenyegetés volt. Összepakoltam a cuccaimat és elsők között léptek ki a teremből, hogy elkerüljem az újabb kínos beszélgetést. Kint megcsapott a hideg szél, ami most jól is esett, ennyi bentlét után. El akartam indulni, de valaki visszarántott és így egy mellkasnak ütköztem.

- Miért menekülsz? – suttogta a fülembe, amitől a hideg futkosott a hátamon.

- Ki mondta, hogy menekülök? – húzódtam gyorsan el tőle. – Csak sietek haza. – füllentettem.

- Gyere, hazaviszlek. Itt parkolok nem messze- mutatott a parkoló felé.

- Köszönöm, de egyedül is haza tudok menni. – ellenkeztem.

- Ne kéresd magad, hiszen mindjárt megfagysz!- utalt arra, hogy reszketek. Igaza volt, lassan elő kell vennem a bőrdzsekimet, nem lesz elég egy szál kardigánba mászkálni.

- Jó legyen!- egyeztem bele végül. Követtem a parkoló felé, de mindketten néma csendben voltunk, beszálltunk a fekete Range roverbe és elindultunk. Ez a kocsi valami eszméletlen, nagyon tetszik. Sajnos még nincs jogosítványom, de le szeretném tenni a nyáron.

- Tetszik? – kérdezte mosolyogva, miközben az utat nézte.

- Igen, nem semmi autó. – válaszoltam.

- A családé, de kölcsönkaptam. Tudsz vezetni? – megálltunk egy piros lámpánál.

- Még nem. – néztem ki az ablakon. – De hamarosan el fogom kezdeni. Az út további részében nem szóltunk egymáshoz, de hamar megérkeztünk a célunkhoz. Megállt a házunk előtt és rám nézett.

- Mondanom kell valamit... - kezdett bele, én csak kíváncsian figyeltem. – Sajnálom, hogy idegesítőnek neveztelek- a szeméből őszinte megbánás tükröződött. Nem hittem a fülemnek, most tényleg bocsánatot kért? Sokként ért... lehetetlen rajtad kiigazodni Sasuke...

- Nem haragszom. – válaszoltam. – Nekem kellene bocsánatot kérnem... - kezdtem bele mondandómba, kezemmel a szoknyámat gyűrtem, mert nagyon ideges voltam, lássuk be én voltam az, aki a múltjában vájkált és semmi közöm nem volt hozzá. Csak annyira felidegesített, hogy eljárt a szám.

- Felejtsük el, rendben? – fogta meg a kezem, hogy ne gyűrjem tovább a szoknyámat. Bólintottam. A keze még mindig az én kezemen pihent és természetesen megint zavarba jöttem. Nem tudom, mit csinál velem ez a srác, de abbahagyhatná. –Szóval, elárulod miért kaptál büntetést?

- Csak belém kötöttek és nem hagytam magam- sóhajtottam.

- Ki volt az? – kérdezte és mintha düh hallatszódott volna ki a hangjából. Leállította a motort és figyelt.

- Karin és a bandája- ahogy kimondtam a nevét, az arcán meglepettség látszódott. – Megfeledkeztél a barátnődről – váltottam gúnyos hangnemre.

- Már mondtam, hogy semmi közöm hozzá- kezdett mérges lenni.

- Teljesen mindegy, mert elintéztem, csak kár, hogy nem húztam be neki.- gondolkodtam el.

- Milyen kis harcias vagy Haruno kisasszony!- nevetett. Ez most tényleg őszinte nevetés volt?

- Mondtam már, hogy ne hívj, így- kezdtem megint bepöcceni.

- És ha így hívlak? Talán engem is meg akarsz verni? – hajolt felém és vészesen közeledett.