Sasusaku: New life

3. fejezet

Sziasztok! Siettem az új résszel, remélem tetszeni fog. :) 

Másnap a suliban mintha csigalassúsággal teltek volna az órák. Inoval megbeszéltük, hogy suli után átmegyünk hozzájuk készülődni és onnan megyünk az esti buliba. Az egyik osztálytársunk Hinata is velünk tartott.

- Végre! El se hiszem, hogy végeztünk. – huppantam le Ino ágyára.

- Nagyon elfáradtam. – csatlakozott mellém Hinata.

- Na, de lányok! Indulás sminkelni, hát mindjárt indulnunk kell. – ujjongott Ino.

- Jaj, az a mindjárt még 4 óra. – nevettem. Egyébként sem szoktam túlzásba esni sminkelés terén – Mondd csak Hinata - fordultam felé – Mit szólnál, ha nem is mennénk a buliba, hanem megnéznénk egy filmet?

- Nagyszerű ötlet úgy sincs kedvem elmenni – válaszolt.

- Miiii? – kérdezte Ino kétségbeesve, mi csak összenéztünk HInatával és elnevettük magunkat- Nem vagytok viccesek! – mondta tettetett sértődöttséggel. – Egyébként is, Naruto is ott lesz – sandított Hinatára, aki rögtön elpirult.

- Óó, csak nem? – néztem rá vigyorogva. – Hát akkor mindenképpen el kell mennünk.

Hamar eltelt az a 4 óra, és mi már indulásra készen álltunk. Nem vittem túlzásba a kiöltözést, egy fekete egyberuhát választottam, amire egy bőrdzsekit vettem fel, hajamat begöndörítettem. Hinata is hasonlóan öltözött fel, csak ő kék ruhát választott. Ino szerintem picit túlzásba esett, de hát ő tudja. Mini szoknyát vett fel egy eléggé kivágott felsővel. Hirtelen a csengő zavart meg, Sai volt az Ino barátja.

- Hello édes. – köszöntötte Ino egy csókkal szerelmét. Ahogy elnéztem őket, nagyon aranyosak együtt, hirtelen eszembe jutott, hogy nekem mikor lesz barátom... valamiért egy fekete hajú srác jutott az eszembe, de gyorsan megráztam a fejem és elkergettem ezt a buta ötletet. Eszembe jutott mit mesélt Hinata. Sasuke mióta elkezdték a középiskolát teljesen megváltozott, csak a focival törődik és a pom-pom lányokkal, akik csak egyéjszakás kalandra kellenek neki. Miért pont én lennék az, aki meg tudja változtatni? Jó messzire el kell kerülnöm.

- Sziasztok lányok! – zökkentett ki Sai. Köszöntünk, bepattantunk a kocsijába és már indultunk is. Elég későn értünk oda, az osztályból már mindenki jelen volt. Amikor beléptünk, minden szem ránk szegeződött. Nem szeretem a túlzott figyelmet, ezért úgy döntöttem elmegyek a pulthoz és rendelek valami italt, Hinata is velem tartott, Inoék már a táncparketten voltak.

- Nem is tudom miért jöttem el, én nem is szoktam bulizni járni. – kavargattam a koktélomat.

- Hát én se csak az ilyen különleges alkalmakkor- gondolt itt Hinata az évkezdésre.

- Sziasztok Lányok! – jelent meg Naruto, a mellettem lévő lány rögtön elpirult, de a srác mintha észre se vette volna. Tényleg nem látja?

- Szia! – mosolyogtam kedvesen. Hinata száját is csak egy halk szia hagyta el. Naruto is rendelt egy italt és leült mellém. Beszélgettünk, de mintha Hinatát észre se vette volna, gondoltam magukra hagyom, hátha váltanak legalább pár szót – Mindjárt jövök, kiszaladok a mosdóba- álltam fel helyemről és elindultam a mellékhelyiség felé. Nagy nehezen átvágtam magam a táncoló tömegen, amikor a folyosón észrevettem Őt... éppen egy vörös hajú lány szájában volt. Hinatának igaza volt... csak ne vegyetek észre, gondoltam magamban, de hirtelen a lány zavartan felnevetett, ahogy hallottam totál részeg.

- Hé Sasuke! - tolta el magától a fiút – Társaságunk van! - bökött a fejével felém. A francba, ezt akartam elkerülni. Sasuke rám nézett és egy gúnyos mosoly jelent meg a száján.

- Szeretnél csatlakozni kislány? – kérdezte, remek, ő is részeg. Itt ez a menő, hogy totál részegre igya magát mindenki?

- Kösz, de nem. – haladtam el mellettük, mikor Sasuke hirtelen elkapta a karom.

- Ne kéresd magad! – nevetett. Kirántottam a kezemet a szorításából és otthagytam őket. Szánalmas, de azért egy percre elfogott a pánik, ismerős érzés jutott eszembe, amit örökre ki szeretnék törölni az életemből.

- Hol is tartottunk? – kérdezte a vörös hajú lány Sasukétől.

- Most inkább ne Karin! – mondta Sasuke hidegen és otthagyta a lányt.

Mikor kimentem a mosdóból már nem voltak a folyosón szerencsére. Visszamentem a többiekhez, de már senkit nem találtam a bárpultnál. Oldalra néztem és megláttam őket táncolni, ott voltak Inoék is. Na, végre legalább valami jól sült el, elmosolyodtam. Úgy döntöttem, hogy inkább hazamegyek, nekem nincs itt keresnivalóm. Kiléptem az ajtón és hirtelen megcsapott a hideg őszi levegő. Összehúztam a bőrdzsekimet és elindultam. Már egy ideje sétáltam, mikor lépteket hallottam magam mögött, elfogott a pánik és nem mertem hátra nézni, megszaporáztam lépteimet, de a mögöttem lévő léptek is felgyorsultak. Hirtelen valaki előttem termett. Egy magas sötét alak volt, kapucnit viselt.

- Hello kislány! – vigyorgott gúnyosan. – Velünk kell jönnöd! – ragadta meg a karom, de sikerült kirántanom a kezemet szorításából. Próbáltam nyugodt maradni, de belül már rettegtem. Mit akarnak tőlem?

- Ne legyél már ilyen béna! - szólt egy mély hang mögöttem. Közeledett felém és kezét rátapasztotta a számra, hogy ne tudjak segítségért kiáltani. Könnyeim már folyni kezdtek, mikor a fickó hirtelen a földre esett.

- Miért nem egy hozzád hasonlóval kezdesz? – hallottam meg az ismerős hangot, de mivel valószínű sokkot kaptam, nem fogtam fel mi is történik valójában. A megmentőm se perc alatt elbánt a két idegennel, az egyik neki vágódott a falnak, aki pedig befogta a számat a földön kötött ki.

- Ezt még megbánjátok! – a kapucnis letörölte a vért a szájáról, majd a társával együtt elrohantak. Én csak ültem a földön és remegtem...

- Jól vagy? – találtam szemben magam egy aggódó ónix szempárral.

- Köszönöm... – hebegtem, kinyújtotta kezét, hogy felsegítsen, amit én elfogadtam. Hiszen megmentett. Ahogy felnéztem rá, észrevettem, hogy őt se kímélték, azért kapott egy kettőt.

- Ne sír! - törölte le a könnyeimet, ahogy hozzámért melegség járta át a testemet. – Gyere, hazaviszlek.