Sasusaku: New life

21.fejezet

Sziasztok! Itt is a következő rész, remélem tetszeni fog!

Jó olvasást! ♥

Reggel arra ébredtem, hogy valaki a hajammal babrált, fejemet oldalra fordítottam, és Sasuke mosolygott vissza rám.

- Jó reggelt! – köszönt, rekedtes hangjától a hideg kirázott. Álmosan tekintettem rá.

- Neked is. – nyújtózkodtam egyet. - Mennyi az idő? – kérdeztem egy ásítás kíséretében.

- Már dél elmúlt.

- Micsoda? – hirtelen felültem, szemeim pedig kipattantak. – Anya meg fog ölni. – nyúltam a telefonomért, ami a földön volt az ágy mellett. Persze, hogy hívott már. – Rohannom kell. – pattantam ki, de Sasuke visszahúzott az ágyra.

- Maradj még. – mondta, ekkor vettem észre, hogy nem volt rajta felső. De hát mikor? Pulcsi volt rajta amikor Narutoval az ágyba segítettük. Észrevettem, hogy a haja is vizes volt, és már nem áradt belőle az alkohol. – Mióta vagy ébren? – sandítottam rá.

- Egy órája kb. – ült fel ő is az ágyban. – Nem volt szívem felébreszteni téged.

- Ez kedves tőled. De, tedd meg légy szíves, hogy felöltözöl.- fordultam el zavaromban.

- Megint zavarban vagy? – kérdezte és hangjából kivettem, hogy mosolyog. Közelebb húzódott hozzám és végigsimított a lapockámon, amitől felugrottam.

- Elég!- álltam fel. – Ne csábíts el, mikor beszélnünk kell!- fordultam most már felé. Muszáj megbeszélnem vele ezt az egészet, ami tegnap történt. Ő meg itt megint el akart csábítani. – Hajlandó vagy beszélgetni? – összefontam karjaimat a mellkasom előtt. Bólintott. Végre észrevette, hogy komolyan gondolom és az, hogy itt aludtam, nem változtatott a tényeken. – Először felhívom anyát és hazamegyek lezuhanyozni.– sóhajtottam.

- Anyáék tudják, hogy itt vagy, szóval itt is le tudsz. – válaszolt.

- Remek. Nincs itt ruhám, szóval mindenképpen hazamegyek.

- Nos, pólót is tudok adni.

- Ne is álmodj róla. – A telefonomat bedobtam a táskámba. –Fél óra múlva átjössz? – néztem rá.

- Persze. – válaszolt és elindult felém. Kezemmel megállítottam.

- Majd a beszélgetésünk után adhatsz nekem puszit, addig nem. – húztam az agyát, így jár, aki hullarészegre issza magát.

- Haruno kisasszony, már megint azt hiszi, hogy elbír velem. – fogta meg a csuklómat.

- Ne szólíts így! – kezdtem kiakadni. – Tudod, hogy utálom. –Elengedte a csuklómat és már előttem termett.

- Tudom. Fél óra és ott vagyok. – Adott a homlokomra egy puszit. Rohantam is haza, Sasuke szülei elmentek bevásárolni, Itachi pedig aludt, ezért a hazautam zökkenőmentesen alakult.

Felhívtam anyát és elmondtam neki az igazat, persze az első kérdése rögtön az volt, hogy ugye védekeztetek...tipikus anya. Tisztáztam, hogy nem történt semmi és elköszöntem tőle. A háznál hirtelen megtorpantam, az ajtó résnyire volt nyitva. Vajon anya nyitva hagyta az ajtót annyira sietett? Belöktem az ajtót, ami kitárult és nekiütközött a cipős szekrénynek. Hoppá, kicsit hangos volt, ha van is itt valaki, most már elárultam magam. Szép volt Sakura. Halkan lépkedtem, amíg a nappaliba nem értem. Olyan érzésem volt, mintha valaki figyelt volna, oldalra pillantottam, ahol a TV állt, a képernyőjén egy fekete kapucnis alakot véltem felfedezni, aki felém közelített. Éreztem, hogy a félelem megbénított, az addigi életem lepörgött előttem, rettegtem. Megfordultam, de abban a pillanatban egy nagy lökést éreztem és ráestem a dohányzóasztalra, ami üvegből volt. Fájt mindenem, főleg az alkarom, mert valahogyan arra érkeztem. A támadóm már nem volt ott, kirohant a házból. Az asztal üvegszilánkjai a testem több pontjába fúródtak, amire emlékszem még az Sasuke ijedt tekintete, utána pedig képszakadás.

Mi ez a hang? Anya beszélget valakivel... és én hol vagyok? Próbáltam kinyitni a szememet, de nagyon fáradt voltam. Lassan kinyitottam a szememet, és mindenhol fehér falak voltak. Mi történt?

- Végre felébredtél!- anya hangját hallottam. – Ne mozogj. – utasított.

- Mi történt? – kérdeztem kómásan. Szörnyen éreztem magam. Ekkor minden beugrott, a nyitott ajtó, a fekete kapucnis alak, és hogy ráestem az üvegasztalra. Végignéztem magamon, a bal karom be volt kötve, és az egész testemen üvegszilánkok nyoma volt. Oldalra fordultam, Sasuke is itt volt a szobában és egy orvos is.

- Örülök, hogy felébredtél. – Lépett közelebb az orvos. Magas volt, szőke hajú és szemüveget viselt. – Szerencsére kisebb sérülésekkel megúsztad, de az alkarod eléggé csúnya. – magyarázta. Nem nagyon tudtam figyelni, mert végig Sasukét figyeltem. Nagyon aggódott miattam.

- Jól vagyok. – ültem fel. –Egyáltalán, hogy kerültem ide? – néztem anyára.

- Sasuke talált rád és mivel elájultál, kihívta a mentőket, amit nagyon jól tett. - nézett hálásan barátomra. – Beszélek a rendőrökkel. – indult ki, az orvos pedig követte.

- Jól vagy? – lépett mellém Sasuke. – Nagyon aggódtam. – fogta meg a kezemet.

- Honnan tudtad, hogy baj van? – néztem rá.

- Elindultam előbb és akkor vettem észre, hogy valaki kirohant a házatokból, ekkor tudtam, hogy baj van. – ült le mellém az ágyamra.

- Jól vagyok. – próbáltam megnyugtatni. – Keresett valamit... - idéztem fel a történteket.

- Meg fogom ölni. – feszült meg mellettem, fejét lehajtotta.

- Hé. – nyúltam álla alá, hogy rám nézzen. Nagyon dühös volt és aggódott. – Kutya bajom. – mosolyogtam rá, és egy puszit nyomtam ajkaira.

- Mostantól nem foglak egyedül hagyni. – hangja határozottan csengett. Odabújtam hozzá és átölelt. Nem tudom, hogy ki volt az az alak, de nem számított rá, hogy otthon leszek, ebben biztos vagyok. Valamit keresett, csak tudnám, hogy mit. Szerencsére este kiengednek a kórházból, tényleg semmi komoly nem volt, a karom is csak az üvegszilánkok miatt volt súlyosabb, eltávolítottak minden szilánkot utána pedig bekötötték. Még a rendőrökkel is beszélnem kellett, hogy mi történt. Kérték, hogy adjak személyleírást, de ugye csak a tükörképét láttam semmi többet. Magas volt és fekete ruhában volt, a kapucnija eltakarta az egész arcát. Azt sem tudtam megállapítani, hogy férfi vagy nő volt, de a lökés erejéből ítélve férfi lehetett. Anya megbeszélte a főnökével és otthon lesz pár napig velem, szerintem erre semmi szükség, de hiába beszélek neki. Megkérte Sasukét, hogy vigyázzon rám, amíg ő hazaszaladt, mert befejezték a helyszínelést. Sajnos semmit nem találtak, valószínű tapasztalt betörő volt. Legalábbis szerettem volna azt hinni, hogy csak egy sima betörés áldozata lettem, de mélyen legbelül tudtam, hogy ez nem igaz. – Hozok egy kis forrócsokit, jó? – mondta Sasuke és kiment. Addig a telefonomat nyomkodtam és írtam a lányoknak, hogy minden rendben. Sasuke felhívta Narutot és a lányok így tudták meg, hogy mi történt. Kaptam egy sms-t is.

„Legközelebb jobban megjárod!"

Nem hittem a szememnek, még egy üzenet ismeretlen számról. Ő támadott meg? Nyugalom Sakura, mély levegő, nem akarsz megint pánikrohamot, nyugtattam magam. Ekkor nyílt az ajtó.

- Mi történt? – kérdezte barátom aggódva, kezében két pohár volt. Kinyomtam gyorsan az sms-t és letettem a készüléket az éjjeli szekrényre.

- Semmi. – hazudtam. – Imádom a forró csokit. – tereltem el a témát, ami úgy látszik sikerült is. – Mikor mehetek haza? – kérdeztem miközben a forró italt szürcsöltem.

- Még írják a zárójelentést. – ült le mellém Sasuke és ő is inni kezdett.

- Sasuke... - kezdtem bele. – Sajnálom, amit tegnap mondtam.- Nem mertem a szemébe nézni ezért az italomat bámultam. – Nem gondoltam komolyan.

- Megtámadtak, kórházban vagy és te tényleg ezen idegeskedsz? – hangjából végre egy kis jókedv is kihallatszódott. – Hihetetlen vagy. – nevetett. – Amúgy nekem kellene bocsánatot kérnem. – vallotta be.

- Hát az is igaz. – nevettem én is. – Szeretném, ha megbeszélnénk ezt az egészet. – néztem rá aggódva.

- Meg fogjuk, ígérem.